A kezdet

Alois Waynand Árvízi kehely. Bécs, 1838, Pesti egyház

A Magyarországi Evangélikus Egyház 1973-ban ünnepélyes keretek között emlékezett meg fennállásának 450. évfordulójáról. Ebből az alkalomból az egyház elnöksége - Fekete Zoltán professzor, országos egyházi felügyelő és Káldy Zoltán püspök - hivatalos megbízást adott jelen sorok írójának, mint az Evangélikus Teológiai Akadémia egyháztörténeti tanszéke vezetőjének a hazai evangélikus egyház tulajdonában levő műtárgyállomány számbavételére, nyilvántartására és feldolgozására.

Ezzel egyidejűleg a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma egyhangú határozattal kimondta, hogy 1973. január 1-jével megszervezi az Evangélikus Országos Múzeumot. A Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Osztálya néhány héttel később írásban is megadta elvi hozzájárulását e létesítmény felállításához. Ezzel létrejött az evangélikus gyűjteményügynek a nagy múltú könyvtári és levéltári gyűjtemény melletti legfiatalabb ágazata.

A sokirányú szervezési munka miatt a múzeum megnyitásáig még több évnek kellett eltelnie. Püspöki körlevelek pontos jelentéstételre kerték fel a mintegy 300 evangélikus gyülekezet lelkészeit műtárgyaik leltári kimutatásának és műleírásának mielőbbi beküldésére. A 16 egyházmegyét képező magyar lutheranizmus sokszor feledésbe ment műkincseinek számát és állapotát az egyidejűleg megbízott egyházmegyei gyűjteményi előadók útján sikerült pontosítani.

A helyszíni ellenőrző munka mellett a belső, rendszerező feldolgozásra került ezután sor. A gyülekezetek jelentései alapján országos kataszter: tárgyi és helység szerinti katalógusrendszer készült. Öröm volt felfedezni az olykor kis szórványgyülekezetekben őrzött régi értékeket. Megható volt gyülekezetek, családok és egyének támogató érdeklődése: mind többen ajánlottak fel a létesülő egyházi múzeum részére ősi családi értékeket, s egyéb műtárgyakat.