Budapest szívében
Alois Waynand Árvízi kehely. Bécs, 1838, Pesti egyház
|
Időközben megtörtént az egyházi műtárgyállomány védetté nyilvánítása, az elhanyagolt vagy sérült objektumok restaurálása, több egyházmegyében egyházi épületek és ingóságok lefényképezése, valamint gyarapodási- és leltárkönyv felfektetése. Az egyházi vezetőség kezdeményezésére és az Állami Egyházügyi Hivatal jóváhagyásával 1978-ban sikerült a régi, kedves tervet megvalósítani: az első pesti evangélikus gyülekezet patinás épületének 135 m2-es földszinti helyiségeit a Deák téren kiállítási célra felszabadítani.
Az addig három vállalat által bérelt, egyházi tulajdont képező épületrészben némely bérlő térítés ellenében, az Országos Munkásőrség térítésmentesen bocsátotta bérleményét a múzeum rendelkezésére. Havassy Pál építészmérnök, az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatóhelyettese (+ 1985) elvállalta a kiállító helyiség megtervezését, Gryllus Vilmos építészmérnök annak kivitelezését.
A engedélyek birtokában és a kivitelezés folyamatában fontos láncszem hiányzott még az első kiállítás megnyitásához: alkalmasnak ítélt műtárgyanyag begyűjtése. Néhány teológiai hallgató önkéntes munkájával egyházi rendeltetésű "kisbusszal" 65 egyházközség mintegy 150 műkincsét - köztük ón- és ötvöstárgyakat, festményeket, textíliákat, szobrokat, plasztikákat, érmeket és kerámiákat - sikerült 1979 tavaszán begyűjteni. Az egyházi levéltár 20 értékes eredeti kéziratot, a könyvtár csaknem 100 muzeális értékű könyvet bocsátott a múzeum rendelkezésére.
Így kerülhetett sor 1979. július 27-én a múzeum ünnepélyes megnyitására. A szép klasszicista templomudvarban több száz főnyi résztvevő, köztük Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és kísérete hallgatta meg Káldy Zoltán püspök-elnök ünnepi megnyitó beszédét, Weöres Sándor költői vallomását, Bitskey Tibor színművész szavalatát, Berczelly István operaénekes énekét, a Lutheránia kórusát, Fasang Zoltán és Mossóczy Miklós kamarazenéjét.
|