A 200 éves épület

Alois Waynand Árvízi kehely. Bécs, 1838, Pesti egyház

A Pesti Egyház megalakulását engedélyező, 1787-ben kelt okirat istentiszteleti célra csak bérlemény igénybevételét tette lehetővé. A mai Váci és Irányi utca sarkán több éven át egy nagy lakást bérlő új gyülekezet első célkitűzése az volt, hogy saját tulajdonú temploma és parókiája legyen. Ennek felépítését 1791-ben engedélyezték. Az építkezéshez a Kincstár és a Városi Tanács adta a Károly gránátos ezred laktanyája (a mai Központi Városháza) és a szomszédos katonai pékműhely melletti telket a mai Sütő utcában.

Első ütemben, 1795-ben a Káposztáspiacra - a mai Deák Ferenc térre - nyíló ablakaival egy földszinti imaterem és emeleti paplak készült el. Ezt az imatermet a szomszédos templom felépítése után (1811) iskolateremmé alakították át. Az épületet Krausz János tervezte és építette. A késmárki származású fiatal építőmesternek - bár tudjuk, hogy Vácott és Székesfehérváron is voltak építkezései - talán ez az egyetlen fennmaradt műve. A későbbiekben többször is átépült és második emelettel is bővült épületet 1855-ben a templomhoz kapcsolódó új szárnnyal kötötték össze. Ennek építésze a magyar klasszicizmus nagy mestere, Hild József volt.

A mai múzeum 1978-ban elkészült belső terének kiállítási része a Krausz-féle épület egykori imatermében van elhelyezve, az egykori Hild-féle szárny pedig ma elő- és fogadótér. A látogatót a múzeumba lépve, a külső homlokzattal harmonikus, modern berendezésű, de klasszicista belső tér fogadja. E stílusra jellemző a díszítésmentes, geometriai felületek és testek jó aránya és ritmusa. A jól megvilágított, fehér donga- majd csehsüveg boltozata, - a szabad nyílásokkal összekötött, közel egyforma alapterületű négy helyiség aránya, - a körbefutó vitrinek és lambériák ritmusa, a méreteket és távlatot jól érzékeltető négyzetes kő padlóburkolat a kis múzeum szobáit egyetlen, jó arányú teremmé varázsolja.