1%

Jelentés az egyházmegyei közgyűlés munkájáról - egyházmegyei közgyűlés: Szombathely, 2002. november 23.

Igen tisztelt Egyházmegyei Közgyűlés!

Jelentésemet rendhagyó módon kívánom előterjeszteni - nem, mintha eddig valamilyen rend kialakult volna? Ennek okára hamarosan fény derül, ha a közgyűlések munkájáról szóló véleményemet kezdem kifejteni.

Bevezetés - avagy mikor is tartsunk közgyűléseket? Miért kerülhet elő éppen most ez a kérdés? Lehetnek először is olyanok, akik kezükbe veszik "a Magyarországi Evangélikus Egyház Törvényei" című kiadványt, és fellapozzák az egyházmegyei közgyűlésről szóló részt, s felfedezik a III. törvény 28. §-ának előírását: "évenként legalább egy alkalommal?". Akkor miért kell kétszer összegyűlni egy évben? E kérdés megválaszolására a következő pontban teszek kísérletet. Másodszor: egyházkerületi és országos szinteken indult el a kezdeményezés, hogy a közgyűléseket tavaszra időzítsék, hiszen egy teljes évről jelentést tenni csak akkor lehet, ha a tárgyév lezárása már minden tekintetben megtörtént. Átmeneti időszakban élünk tehát már megint (vagy még mindig J). Lehet, hogy csak a választási ciklus végére alakul ki az a rend, amit majd követni tudunk. Kísérletezéseinknek - tudom - vannak kellemetlen következményei, de abban bízom, hogy a vajúdás után megszületik a megoldás.

Visszatekintés - avagy mi történt eddig? Az általános tisztújítás, és az új egyházkormányzati rendre való átállás előtt természetes volt az a gyakorlat, amit most próbálunk újra bevezetni. Jó rend volt az, hogy minden év elején megtartották üléseiket az egyházközségek, majd az egyházmegyék. Ezt követték a kerületi és az országos gyűlések. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy az első félévben minden egyházkormányzati szinten megtörtént az előző év értékelése, a következő év feladatainak megtervezése.

A 2000. évben viszont a választások elhúzódó ütemezése miatt későbbre tolódtak át a magasabb egyházkormányzati szintek testületeinek ülései. Egyházmegyénkben két közgyűlést kellett szánnunk a tisztségviselők megválasztására, és nem jutott időnk saját ügyeink megbeszélésére. Tavaly kellett ezeket napirendre tűznünk. A feladatok felhalmozódása miatt novemberben is közgyűlést tartottunk, amely még mindig választásokkal foglalkozott. Az idei esztendő pedig különösen is nagy teherként nehezedik a szívemre. A legutóbbi közgyűlés rossz emléke olykor-olykor még felrémlik bennem, felidézve a kudarcot, a csalódást.

A jelen feladatai - avagy miért vagyunk most mégis együtt? Hűséges munkatársaim unszolására tudtam úgy dönteni, hogy a félbe maradt munka folytatását mai ülésünk napirendjére tűzzem. Bízom abban, hogy az előre kiküldött, alaposan átgondolt, módosított szöveg elfogadása ma nem fog nehézségekbe ütközni. Sajnálatos, hogy éppen a segítő szándékú kezdeményezés járult hozzá ahhoz, hogy egyházmegyei GAS előadónk lemondjon tisztségéről. Mai közgyűlésünk azért is fontos, mert helyét be kell töltenünk. Közgyűlési hatáskörébe tartozó döntésekre van szükség egyházközségi felterjesztések kapcsán is.

A jövő reménysége - avagy hogyan folytassuk a munkát? Mai közgyűlésünk előkészítése igyekezett figyelembe venni a törvényi előírásokat. Kiküldtük az előző ülés jegyzőkönyvét, az írásos anyagokat, javaslatokat. Remélem, hogy ezzel jelentős időt takaríthatunk meg, és az eltervezett munkát el tudjuk végezni. Csak így alakulhat ki az évi egy - tavaszi - közgyűlés rendszere, amelyen minden jelentés már kézben lesz, és minden időt a hozzászólásokra, javaslatokra és a döntések meghozatalára tudunk fordítani.

Befejezés - avagy mire van mindehhez szükségünk? A Zsidókhoz írt levélben olvasunk: "Állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret." - mert minden munkánk és szolgálatunk célja ez! Ennek eszköze az egyházmegye és annak minden testülete!

Vető István esperes s.k.