1%

Nemeskolta - evangélikus templom
Benedek János beiktatása
2002. július 13.

Fil 1,3-7a

A hatékony közös munka alapja a bizalom

Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok, és mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért, mert közösséget vállaltatok az evangéliummal az első naptól fogva mind a mai napig. Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára. Így kell gondolkoznom mindnyájatokról, mert szívemben hordozlak titeket.

A hatékony közös munka alapja a bizalom. Ez a bizalom nyilvánult meg a most beiktatandó Benedek János lelkész és a nemeskoltai egyházközség között többszörösen is. Először akkor, amikor a gyülekezet - lelkészi állása megüresedése után - nyitott szívvel fogadta Benedek János érdeklődését, s amikor elfogadta Ittzés János püspök úr helyettes lelkészi kiküldését. Ez a bizalom fejeződött ki abban is, hogy minden segítséget megadtak költözéséhez, elhelyezkedésének, letelepedésének. Akkor még lényegében ismeretlenekként kezdték el kiépíteni azt a kapcsolatot, amelynek megszilárdulását ez a szép ünnep is jelzi. A bizalom próbája volt az a bő egy esztendő, amelynek során lelkész és gyülekezet egymásra talált. A bizalom megpecsételése volt az a közgyűlési határozat, amellyel Benedek Jánost lelkészükké választották. Istennek adunk ma hálát, hogy nemeskoltai szolgálati helyén ma megerősíthetjük, s remélhetjük a hosszú távú együttműködést - együtt szolgálást - ebben a gyülekezetben Urunk segítségével és áldásával.

A bizalomnak azonban sokkal szélesebb körét kell ma hangsúlyoznunk: amely nem csupán emberek (lelkész, lelkészcsalád, gyülekezeti vezetők, presbiterek és hívek) között valósult meg, hanem Isten és az Ő gyermekei között. Ezért fontos ma megemlíteni azt a kapcsolatot, amely bennünket - elsősorban e gyülekezet tagjait - hitünk alapjához köt.

Bizalom az evangélium iránt. Pál apostol a filippi levél felolvasott szakaszában hálát ad a gyülekezet hitéért, az evangélium iránti elkötelezettségéért. Nem a gyülekezet tagjait, az ő lelki testvéreit dicséri meg azért, mert jól viselkedtek. Nem rájuk mutat, akik hűségesek maradtak az evangéliumhoz - hanem hálát ad. Mit jelent ez most a mi számunkra? Azt, hogy a hit, amely bennünk él, nem a mi tulajdonunk, nem is a mi érdemünk. Nem azért létezik Nemeskoltai Evangélikus Egyházközség, mert vannak, akik ragaszkodnak hitükhöz, egyházukhoz, templomukhoz, az ősök hagyományaihoz. Nem azért áll Istennek ez a háza, mert a nemzeti kulturális örökség része, vagy éppen e falu dísze. Azért adhatunk ma hálát, mert a Szentlélek tartotta meg mindezidáig ezt a gyülekezetet! Akkor is, amikor nem volt helyben lakó lelkésze, akkor is, amikor a gyakori átmenetek zökkenőket okoztak a hétköznapok és ünnepek megszokott menetében.

Istennek adunk hálát azért, mert adott olyan személyeket, akik akartak tenni ezért a gyülekezetért, s akik cselekedeteikben is megmutatták az evangélium iránti szeretetüket, hűségüket és bizodalmukat. Istennek köszönjük meg a helyettes lelkészeket, a segédlelkészeket, a gyülekezeti vezetőket (felügyelőt, gondnokot, pénztárost, jegyzőt, a presbitérium tagjait), s mindazokat, akik szakértelmükkel, lelkesedésükkel, fizikai és lelki erejükkel - s mindenek felett hitükkel - szolgálták az evangéliumot, s életben tartották az igehirdetés és a lelkigondozás ügyét.

Ma is az evangélium iránti bizodalmunkat fejezzük ki ezen az ünnepen. Bízunk az evangéliumban, mert tudjuk, hogy üzenete bennünket tart meg - gyenge, esendő embereket -, nekünk ad reménységet, erőt és tanácsot, hogy előbbre tudjunk lépni. Bizalommal várjuk az evangélium hitébresztő munkáját, amely által ez a közösség továbbra is megmaradhat a Jó Pásztor egyik szeretett nyájának.

Bizalom Krisztus iránt. Az evangélium Krisztusról szól, mégis külön kiemelem Krisztus személyének fontosságát. Ez a gyülekezet akkor tud tanúskodni az evangéliumról, ha hittel elfogadja Krisztus művét, az Ő követésében jár, s szavaiban, tetteiben, eredményeiben az Ő képét rajzolja ki az emberek előtt.

Közös munka ez! Egyértelműen a lelkész feladata, hogy a szószékről hirdetve, családjában és személyes életében átélve és átadva legyen az evangélium szolgája. Tőle várják a hívek, hogy megvilágosítsa előttük az Írások értelmét - a Szentlélek munkálkodása által -; tőle várnak tanácsot egyéni problémáikban, embertársaikkal kialakult konfliktus-helyzeteikben; neki akarják kiönteni a szívüket, az ő jó példáját szeretnék maguk előtt látni, s azt megmutatni gyermekeiknek, unokáiknak. Nagy tehát a felelősség a lelkészen. Hiszen jól tudjuk, egy kis községben nem lehet elrejtőzve élni (tömör téglakerítések mögött), nem lehet elhúzódni a szomszédok érdeklődő tekintete elől. Természetes viszont az is, hogy aki az evangélium és Krisztus iránti elkötelezettséggel él, annak nem kell mást mutatni, mint amit gondol. Jól tudom, hogy a most beiktatandó lelkész ilyen őszinteséggel költözött Nemeskoltára, s lakása ajtaja (nemcsak a hivatalé) mindig nyitva áll a gyülekezet tagjai előtt.

A közös szolgálat alapja tehát a Krisztus iránti bizalom, hiszen Ő volt az, aki teljes mértékben feltárta magát szerettei előtt, s azt is várta, hogy az emberek hasonló módon közeledjenek felé. Csak úgy van értelme a lelkész és a gyülekezet közös munkájának, ha mindnyájan ezzel a nyitottsággal keresik Urukat, akinek végtelen szeretete nyilvánvaló. S hittel állíthatjuk - Pál apostollal együtt -, hogy aki elkezdte bennünk a jó munkát, el is végzi a Krisztus Jézus napjára!

Bizalom a testvérek között. Az evangélium iránti elkötelezettség, a Krisztus követésére való elhatározás folyománya a testvérek szeretet-kapcsolata. Amint az igehirdetés elején említettem, már megtapasztalható volt a jó együttműködési szándék, a jóindulat mindkét részről. Csak kívánni tudom, hogy ez a közvetlen légkör maradjon meg továbbra is e gyülekezet tagjai között! Nem alapozhatjuk azonban ezt a közös szolgálatot csupán emberi érzelmekre! A jó házasságban is lehetnek nézeteltérések (és bizonyára vannak is). Ugyanígy egy közösség életében sem lehet ez másként. A nézeteltérések viszont nagy kísértést jelenthetnek! Megingathatják a bizalom alapjait, megkérdőjelezhetik a kialakult jó viszony egyes elemeit.

A mai napon azt kérjük mennyei Atyánktól, hogy az alapokat erősítse meg bennünk újra meg újra - úgy, amint ezt régi épületeknél szoktuk tenni. S mi az alap? Az, amit Pál apostoltól így tanulhatunk meg: "szívemben hordozlak titeket". Az egymás iránti szeretet ezen megnyilvánulása sok akadályon átsegítheti azokat, akik egy ügyért dolgoznak. Hiszem, hogy a lelkész szívében hordozza a nemeskoltaiakat; és hiszem, hogy az itt egybegyűltek - s mindazok, akiket a templomban együtt ünneplők képviselnek - szívükben hordozzák megválasztott lelkészüket. Kívánom, hogy kapcsolatuk hosszú és szeretetteljes legyen!

A Vasi Evangélikus Egyházmegye lelkészei és gyülekezetei nevében kívánom - lelkészre és hívekre egyaránt - Urunk áldását, s Krisztus példáját, aki úgy szerette a világot, hogy életét áldozta érte. Ezt a szeretetet sem meghálálni, sem utánozni nem tudjuk, de ebből tudunk élni, erőt és reménységet meríteni a jövőre nézve. Ezzel a bizalommal indul el a Nemeskoltai Evangélikus Egyházközség életének egy új korszaka. Adjunk hálát érte Istennek!

Ámen