1%

Szombathely - Ferences templom
ökumenikus imahét alkalma 2002. január 23.

Jn 3,1-7
(Zsolt 36,6-10) (1Móz 7,15-23) (2Kor 5,16-19)
ÖÉ: 12, 23

Új élet Krisztusban

Bevezetés: Amikor Jézus tanítását hallgatjuk, érdemes odafigyelni azok viselkedésére, akik körülveszik ôt. Jézus párbeszédet folytat velük, de sok esetben megszakad a kommunikáció közöttük! Ennek az elakadásnak súlyos oka van minden esetben! Lehetne sorolni a példákat!

Amikor Lázár meghal, Jézus elmegy Máriához és Mártához, és elkezd beszélni nekik a feltámadásról. S Mária válaszol: tudom, hogy majd egyszer eljön a feltámadás. Jézus hiába próbálja rávezetni, hogy most fogja testvérét feltámasztani! Mária nem tud Jézus szerint gondolkodni!

Amikor Jézus a Jákób kútjánál megszólítja a samáriai asszonyt, beszélni kezd neki a szomjúságról és az vízrôl. Hiába próbálja rávezetni, az asszony sokáig nem kapcsol, hogy Jézus az élet vizérôl beszél!

Amikor Jézus kikergeti a kufárokat Isten szent templomából, azt mondja, hogy lerombolja a templomot, de három nap alatt újra felépíti. Hiába próbál képekben gondolkodni: a farizeusok és írástudók csak akkor veszik észre, hogy Jézus saját teste templomáról beszél, amikor konkrétan ki is mondja azt.

Ugyanez a helyzet Nikodémus esetében is! Beszél Jézus az újonnan születésrôl, de a tudós gondolkodónak csak az nem fér a fejébe, hogyan térhetne vissza anyja méhébe. Ez a meg nem értés jellemzi emberi kapcsolatainkat is, amikor Isten dolgairól van szó. Amikor pl. a felekezetek egymáshoz való közeledésén fáradozunk; amikor egy közös liturgia elemeit rakosgatjuk egymás mellé; amikor az ökumenikus esketés szertartásáról tárgyalunk. Beszélünk, érvelünk, de igazából nem értjük meg egymást!

Modern szóval élve: más dimenzióban kell Isten dolgait szemlélni! Isten nem ember, hogy úgy tervezzen, úgy viselkedjen, úgy cselekedjen, mint az ember! Ezért olyan nehéz felfognunk jelenlétét és keze munkáját.

Amikor az ökumenikus imahéten közös könyörgésre, igehallgatásra gyûlünk össze, ne egymás kedvébe akarjunk járni! Keressük meg egységünk forrását: kiindulópontját, táplálóját és éltetôjét: Krisztust, hiszen ebben vagyunk közösek!

Errôl szól az imahét mottójául választott zsoltárvers is: "Nálad van az élet forrása!" Hiába keressük tehát egységünk akadályait - vagy éppen lehetôségeit - egymás között, emberi közegben! Vannak dolgok, jelenségek, személyek, amik és akik csakis felülrôl érkezhetnek hozzánk!

Felülrôl jön Jézus. "Származhat-e valami jó Názáretbôl?" - kérdezte Nátánaél Fülöptôl, amikor Jézus követésén kezdett el gondolkodni. Elképzelhetetlennek tartotta, hogy olyan személy legyen a megígért Messiás, akire egyáltalán nem illenek a zsidó nép hagyományos várakozásai! Származása alapján ítélte meg ôt, ezért kételkedett benne kezdetben.

Ha azonban Nikodémusra figyelünk, ô már lényegesen tájékozottabb: "Mester, tudjuk, hogy Istentôl jöttél tanítóul." Szinte minden egyes szó fontos ebben a mondatban! Nem véletlen, hogy az éjszakai pihenést nem sajnálva zaklatta fel Jézust. Nyugtalanítja az, amit lát és amit hall. Jeleket vél felfedezni Jézus cselekedeteiben, s számára ebbôl már egyértelmû, hogy Jézus csakis felülrôl jöhetett!

S ezzel fel is ismerte Isten szándékát! ô a mennybôl száll alá az emberhez, hogy hozzá hasonlóvá legyen. így veheti magára az ember bûnét, így viheti fel azt mind a keresztre - megváltást hozva mindnyájunknak.

Ebben a hitben vagyunk közösek! Felülrôl várjuk és felülrôl fogadjuk Urunkat, aki nem közülünk való, mégis mindnyájunkért élt és mindnyájunkért halt meg. Bizodalmunk, könyörgésünk és halaadásunk ezért kapcsol össze bennünket: a világ minden keresztény emberét!

Felülrôl jön az újonnan születés is. Nikodémus kérdésérôl már volt szó. Amikor megkérdezi Jézustól, hogy visszamehet-e anyja méhébe: kiderül, hogy zavar támadt a kommunikációban! Olyan jelenség tanúi vagyunk, mint amikor egy számítógép egy számára értelmezhetetlen parancsot kap: elkezd mindenféle krix-kraxokat nyomtatni, papírlapokat dobálni ki egymás után, elkezd berregni, sípolni, villogni és pislogni. Valahogy így képzelem el Nikodémust is. Nem érti Jézus szavait. Nem tud az ô észjárásával gondolkodni! Hiába farizeus ô, hiába élethivatása az írások tanulmányozása: nem tudja elvonatkoztatni magát emberi valóságától!

Nikodémus még mindig azon gondolkodik, hogyan tudná elnyerni az örök életet! Pedig Jézus éppen arról beszél, hogy nincs birtokában annak a hatalomnak, hogy maga számára elrendezze az üdvösséget! új születésre van szükség!

Kevés olyan magyar szó van, amit passzívumban (szenvedô alakban) a hétköznapokban használunk! Ilyen viszont a születés ige! Nem tûlünk függ, semmi köze nincs hozzá az akaratunknak!

Így értelmezhetjük az újonnan születés fogalmát is! Nem mi magunk határozzuk el, hogy mától együtt fogunk imádkozni! Nem mi határozzuk el saját magunk között, hogy egységesen mondjuk a Miatyánkot és a Hiszekegyet! Nem a mi ötletünk, hogy ökumenikus módon gondolkodjunk egyházi életünkrôl és annak gyakorlatáról! Az újonann születés felülrôl való!

Imahetünk alkalmat ad arra, hogy kérjük Istentôl ezt az újonnan születést!

Felülrôl jön az egység is. Amit eddig elmondtam, érvényes minden egységtörekvésünkre is. Imaheti füzetünk büszkén felsorolja, hogy már hány éve, hány alkalommal, hány szép igesorozattal, hány tömegmegmozdulással igyekeztük elôsegíteni az egység ügyét. Vajon milyen eredményt értünk el? Vajon az eredmény, amit elértünk, valóban a mi érdemünk?

Hiszem, hogy Isten maga munkálja közöttünk hívei egységét. S amikor reménytelennek, kudarcba fulladónak vagy döcögôsnek érezzük közös erôfeszítéseinket, bízhatunk abban, hogy majd onnan - felülrôl - megadatik nekünk, amire szükségünk van.

Jézus nem hagy bennünket magunkra ebben a küzdelmünkben! Fôpapi imájában központi helyet foglal el éppen az egység témája. ô maga könyörög a hívek egységéért! Legyen ez a bátorításunk és a reménységünk!

Befejezés: Egységünk alapja Jézus Krisztus személye: Nála van az élet forrása! Ezért nem mehetünk máshoz, ezért a lényegben nem különbözhetünk! Krisztus tanítványai vagyunk. úgy tudjuk munkálni egymás között az egységet és a békességet, ha nemcsak egymásra nézünk, hanem felfelé tekintünk, ahonnan jön a szeretet, a dicsôség, az újjászületés és az egység.

Ámen!