1%

Celldömölk, rk. templom
ökumenikus imahét nyitó alkalma
2002. január 21.
Mt 6,25-33 (Zsolt 36,6-10)
ökumenikus énekfüzet: 3, 7, 9, 15

Együtt keressük az élet forrását!

Bevezetés: Ma kezdôdik el közösségeinkben az ökumenikus imahét, amelynek hivatalos neve: "Imahét a Krisztushívôk Egységéért". S ebben a címben máris benne foglaltatik egységünk alapja is, amely feljogosít, felbátorít mindnyájunkat arra, hogy közösen imádkozzunk közös Urunkhoz. Mi, akik ugyan különbözô felekezetekhez tartozunk, ugyanabban a személyben látjuk hitünk alapját. Mindnyájank krisztushívôk vagyunk! Ez a hit határozza meg ünnepeinket és hétköznapjainkat. Ezzel a hittel fogjuk fel és értelmezzük a világ jelenségeit. Ezzel a hittel felvértezve vesszük fel a harcot a kísértésekkel szemben. Ezzel a hittel megerôsödve indulunk el küldetésünk teljesítésére. Joggal mondhatjuk tehát, hogy hitünk nem csupán vasárnapi keresztyénség, nem csupán egy felvett jelmez, amellyel megpróbálunk tetszelegni Isten és egymás elôtt. Krisztushitünk áthatja egész életünket. Méltó tehát, hogy idei ökumenikus istentisztelet-sorozatunkat is ezzel a hitvallással kezdjük: Jézus Krisztus az élet forrása! Ez az ige irányítja gondolatainkat a lényeg felé. Ezzel az igével indulva gondolkodhatunk el közös hitünk elméletérôl és gyakorlatáról. Sôt ez a zsoltárvers elkísér bennünket egész héten, mert az imahét szervezôi az egész sorozat címének, mottójának ezt az igét választották: "Nála van az élet forrása".

A forrás a kezdetet jelenti. A felolvasott ószövetségi olvasmány utal erre a kezdetre. Akkor minden olyan szép, olyan jó, olyan harmonikus volt. A paradicsomi állapotok ideája - vágyálomként - ott él az emberek gondolatainak a mélyén. Akkor, amikor hiányzik a békesség; akkor, amikor hiányzik az anyagi biztonság; akkor, amikor hiányzik az egészség; akkor, amikor beteljesedés helyett csalódás, siker helyett kudarc, elismerés helyett megaláztatás az osztályrészünk. Milyen jó lenne újra átélni az éden-kert csodáját! Milyen jó lenne élvezni Isten tökéletes gondoskodását! Milyen jó lenne élvezni a békét, a jólétet és a szabadságot!

De hát mi nem élünk a Paradicsomban! Kiûzettünk onnan! De vajon miért? Azért, mert Isten megharagudott ránk? Azért, mert valaki az ôseink közül felbosszantotta ôt? A kiûzetés okai mi magunk vagyunk! Mi menekültünk el Isten közelségébôl! Mi akartunk önállóak lenni. Mi akartunk a saját lábunkra állni. Mi akartunk bölcsek - Istennél is bölcsebbek - lenni. Mi akartunk dicsôséget - Istennél is nagyobbat - szerezni magunknak. S lám ... a Paradicsomon kívülre kerültünk!

Pedig ott minden megvolt, amire szükségünk van, s amit most véres verejtékkel kell megszereznünk. De mi eltávolodtunk a bôven termô gyümölcsfáktól, a kifogyhatatlan táplálékot adó mezôktôl, a mindent öntözô, s így éltetô forrásoktól!

Isten azonban nem hagyta az emberiséget ebben a helyzetben! Megismételte teremtô munkáját: Jézusban új kezdet lehetôségét adta a világnak. Ahogy a Teremtés könyvében olvassuk: "kezdetben teremtette Isten az eget és a földet...", úgy János evangéliumában ezt olvassuk: "Kezdetben volt az Ige...". így érzékelteti az evangélista, hogy Isten - mintegy megismételve a teremtést -, egészen újat akar velünk kezdeni. Figyelmünk középpontjában állítja egyszülött Fiát, hogy Reá tekintve, ôt követve a helyes útra térjünk.

Isten ma így szólít fel bennünket: "térjetek vissza a forráshoz!" - "mert én vagyok az élet forrása". ... Amikor a keresztyének egységét keressük, nekünk is csak ez az egyetlen út adatott: vissza a forráshoz: a közös hit közös alapjához, a Szentíráshoz. Ezért olvassuk ezen a héten napról napra Isten igéjét; ezért hallgatjuk az igehirdetéseket; ezért várjuk, hogy megszólítson bennünket a mindnyájunknak szóló üzenet, hogy egy szívvel, s egy lélekkel tudjunk imádkozni a krisztushívôk egységéért.

A forrás vize megtisztít és életet ad. Amikor a fiatalokat készítjük fel a felnôtt keresztyén életre, tanítjuk ôket hitünk alapjaira. így szükséges beszélnünk a keresztség jelentôségérôl is. A Konfirmációi Káté egyik kérdésére adott válasz így hangzik. "A víz használata arra emlékeztet, hogy Isten a keresztség által megtisztít a bûntôl, és új életet ad."

Ezért fontos mindannyiunk számára, hogy keressük az élet forrását! Hiszen - böjt felé haladva erre különösen is gondolnunk kell - nagy szükségünk van arra, hogy Krisztus áldozata megtisztítson bûneinktôl, és új életre indítson minket.

Az évrôl évre visszatérô imaheti alkalmak kiváló lehetôséget adnak számunkra, hogy megújuljunk Isten és Krisztus iránti hûségünkben, egymás szeretetünkben és egységtörekvéseinkben. A lelkészek, akik az év folyamán számtalan gyülekezeti gonddal, lelki és testi teherrel küszködnek, keveset gondolnak egymásra. Ilyenkor jó átélni azt, hogy ugyanabban a csónakban evezünk; jó idônként egymáshoz igazítani az evezôket, nehogy különbözô irányokba próbáljuk lendíteni a csónakot; jó idônként visszaállítani a csónak orrát a helyes irányba, hogy valóban az igazi közös cél felé segítsük egymást! - Ugyanígy jó egymás mellé ülni református, római katolikus és evangélikus testvéreknek, akik most is megtapasztalhatják, hogy küzdelmeikben, hitükben, reménységeikben közösek ezért együtt imádkozhatnak közös Urukhoz.

Ezen a héten is van tehát lehetôségünk arra, hogy kérjük az élet Forrását: bocsássa meg ellene és egymás ellen elkövetett bûneinket, szeretetlenségünket, türelmetlenségünket; újítsa meg rajtunk irgalmát és adja nekünk békességét.

A forrás vizébôl rendszeresen ihatunk. Az imaheti füzetek évrôl évre kihangsúlyozzák, hogy közös imádságunk nem korlátozódhat csupán egyetlen hétre az esztendôben. Különösen fontos azoknak gondolni erre, akik családjában különbözô felekezetû családtagok élnek. Számukra létkérdés az egységért való könyörgés. Hiszen mindnyájan jól tudjuk, feszültségekkel, ütközési felületekkel teli világunkban elég egy szikra, s vége a békességnek. Csak úgy tudjuk megôrizni Krisztusban adatott egységünket, ha szüntelenül merítünk az ô Forrásából.

Ezért kaptuk Istenünktôl próféták és apostolok által az írásokat, hogy azok naponkénti táplálékaink legyenek. Azért kaptuk a könyörgés és hálaadás lehetôségét, hogy ôrizzük szüntelen kapcsolatunkat Teremtônkkel, Megváltónkkal és Megszentelônkkel.

Az ökumenikus imahét estéi is legyenek buzdító alkalmak arra, hogy belelendüljünk az imádságba, az igére figyelésbe!

Befejezés: A felolvasott evangéliumi szakaszban Isten gondoskodásának jól ismert csodálatos példái csendültek fel újra a számunkra. Sokan sokféleképpen magyarázták már ezeket az igéket. Befejezésként csak arra szeretnék rámutatni, ami mai istentiszteletünk témájához szorosan kapcsolódik: A mai ember biztonságot keres: bebiztosítja házát, gépkocsiját, értékeit, saját magát, sôt gyermekeit is, mert nem tudja, mit hoz a holnap. Jézus viszont bátorítja az aggodalmaskodókat: "...ezek is mind megadatnak nektek". Igen, de hogyan? "Keressétek elôször Isten országát és igazságát!" Ez az a forrás, amely által életünket kaptuk; ez az a forrás, amely életünket megújítja és a bûnöktôl megtisztítja; s ez az a forrás, amelybôl meríthetünk újra meg újra! Nála van az élet forrása! ô hûséges: legyünk mi is hûségesek Hozzá!

Ámen!