Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2006
- 51
- Heti útravaló
Élő víz
Hozzászólás a cikkhez
Heti útravaló
Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Az Úr jön hatalommal. (Ézs 40,3.10)
Advent harmadik hetében az Útmutató reggeli és heti igéi az Úr Jézus eljövetelének örömhírét adják tudtunkra, s útkészítésre szólítanak fel. Keresztelő János az ítélőbíró érkezését jelentette be; de ő, mielőtt ítélne, eljött meghalni helyettünk! Az adventi hírnöknek maga az Eljövendő válaszolja: a próféciák beteljesülnek (lásd Ézs 61,1), „szegényeknek hirdettetik az evangélium, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem” (Mt 11,5–6). „Hogyne volna boldog! Hiszen e Királyban és igéjében öröm helyett az egész világ megbotránkozik, mert nem akar az Isten kegyelmére hagyatkozni, hanem a saját cselekedeteire és érdemére” – írja Luther. A korábban Jézust üldöző Pál is átélte: „Isten valamennyi ígérete Jézus Krisztusban lett igenné, és általa lett ámenné Isten dicsőségére.” (2Kor 1,20; LK) De aki továbbra is kételkedik, magát zárja ki a felkínált üdvösségből! Isten az önmagunk és embertársaink feletti ítélethozás jogát nem nekünk, hanem a Fiúnak adta át; „mert aki felettem ítélkezik, az Úr az. (…) Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait…” (1Kor 4,4.5) Hűséges sáfárként szolgáljuk Krisztust, mert hű az Isten, aki elhívott minket a megszentelt életre. „…a békesség Istene őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.” (1Thessz 5,23) Miként tette ezt Isten hívő népével? „Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe.” (2Kor 1,22) Folyamatosan végzi Isten ezt a megerősítést igéje és Szentlelke által Fia dicsőséges visszatéréséig. A Bíró először mint áldozati bárány jött el e világra, de második megjelenésekor oroszlánként, győztes Királyként érkezik meg. Egyedül a megöletett Bárány méltó a mennyben az Isten hétpecsétes titkait rejtő könyv átvételére. Ez nagy örömhír: „Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, a Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét” (Jel 5,5), s ekkor kezdődik majd el a világdráma utolsó felvonása! A testvéri szeretetet a nevében is hordozó filadelfiai gyülekezet csak dicsérő szavakat kapott Jézustól, mert megtartotta az ő állhatatosságra intő beszédét, és nem tagadta meg a Szent és Igaz nevét. Jézus csodálatos ígéretei mindazokéi, akik erősen állnak a hitben, és nem hagyják, hogy megtévesszék őket: én szeretlek téged; én is megtartalak téged; eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat… (Lásd Jel 3,9–11!) A Szent Biblia utolsó mondatai kijelentést, hívást és áldást tartogatnak mindenkinek, aki csak hallja: én vagyok a fényes hajnalcsillag; jöjj, Uram Jézus!; az Úr Jézus kegyelme legyen mindnyájatokkal… (Jel 22,16.20.21) Karácsony küszöbén Pál dicsőítésre szólít fel minden, az Úristenben reménykedő népet, s ezt az áldást küldi: „A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.” (Róm 15,13) „Ó jöjj, ó jöjj, Üdvözítő, / Beteljesült már az idő.” (EÉ 149,1)
Garai András
::Nyomtatható változat::
|