1%

**Bevezetőként**

Egyházmegyei felügyelőként először vagyok jelen a budai LMK ülésén. Az elmúlt hat-nyolc évben több-kevesebb rendszereséggel részt vehettem az LMK munkájában, többször is tartottam előadást vagy igehirdetési előkészítőt. Sajnálom, hogy szolgálatom első három munkahónapjában távol voltam; ezúton is megköszönöm Dobó György felügyelőhelyettes lelkiismeretes szolgálatát. Rövid előterjesztésemben arról szeretnék szólni, hogy az amerikai tartózkodásom alatt nyert áldásokból reménységem szerint egyházunk és egyházmegyénk is részesülhet.

**Meghívásom**

A Virginia-beli Roanoke College vendégoktatója voltam 2006 szeptemberétől november végéig. Tizennégy éve már voltam itt: akkor az angol tanszék most a vallástudományi tanszék meghívására. Ezúttal nemcsak angol irodalomtörténészként voltam érdekes számukra, hanem úgy is mint magyarországi egyházi ember. Előadásokat tartottam a politika és a vallás kapcsolatáról, Ordass püspökről, egyházunk kommunizmus alatti küzdelmeiről, s azon belül az ügynökkérdésről mint közösségünk jelenlegi lelki terhéről. Az október végén látogatásomra érkezett családom kezdeményezésére szép megemlékezést szerveztünk az 1956-os forradalom 50.évfordulóján.

Az 1842-ben alapított Roanoke College-t az ECLA (Amerikai Evangélikus Egyház) tartja fenn. Mint legtöbb egyházi alapítású felsőoktatási intézmény az akadémiai szabadság nevében megpróbált egyházi alapítóitól elszakadni, ám az utóbbi évtizedekben az evangélikus kötődést többen újra szorgalmazzák. Meghívóm, aki a College professzora és kisegítő lelkész az egyik evangélikus gyülekezetben elmondta, hogy feleségével naponta imádkoztak azért, hogy e három hónap számomra áldás legyen és én is áldás lehessek számukra. Barátomék imádságának erejét minden nap megtapasztalhattam. Ezt teljes komolysággal mondom, s nem kegyeskedésből. Az ott kapott áldásokból szeretnék valamit továbbadni, most csak röviden, hosszútávon pedig rendszeresen.

**Kutatási témám: Jonathan Edwards**

A 18. századi nagy ébredési mozgalom vezető alakjának Jonathan Edwardsnak (1703-1758) az életművét tanulmányozhattam kollégám és barátom Gerald McDermott óráinak rendszeres látogatása során. Edwards Amerika legnagyobb teológusa volt, egyszerre volt filozófus, esztéta és valláspszichológus.Jövő májusban Budapesten rendezzük az első nemzetközi Edwards-konferenciát a Károli Gáspár Református Egyetemen "Introducing America's Theologian to Europe" címen. A hatalmas életművet igyekeztem minél közelebbről megismerni: elolvastam Edwards számos igehirdetését és legfontosabb munkáit. Magyarul tavasszal a Gondolat kiadónál megjelenik a Religious Affections (A vallási érzésekről) című könyve, amely hamis és az igazi spiritualitás különbségeiről szól. Az erdélyi Koinonia már kiadta az Ébredés az egyházban című művét. Filozófusoknak pedig csemege lesz a Nature of True Virtue (Az igaz erény természete) című értekezés, amely a Helikonnál fog magyarul megjelenni. A tavaszi félévben a Károli Egyetemen tartok speciális kollégiumot Edwards munkásságáról. Az EBBE tavaszi sorozata keretében – amely főleg az amerikai tapasztalataimról fog szólni - is tartok majd előadást a 18.századi "nagy ébredésről".

**Az amerikai szabadság és a vallásszabadság**

Amerika a szabadság és a végtelen lehetőségek hazája. Amerikában járva megtapasztaljuk Bibó híres mondását: demokratának lenni azt jelenti, hogy nem félünk. Bár 2001. szeptember 11. óta van oka az amerikai embereknek félni, Virginiában és általában délen az emberek nemcsak az autójukat, hanem sokszor még a házaikat sem zárják kulcsra. Nem félnek. A főiskolán és a gyülekezetben naponta tapasztaltam a szabadság leleményét: a fantasztikus szervetettséget, ami ugyanakkor az egyéni választásnak is maximális szabadságot biztosít. Nem rossz dolog a szabadság és a demokrácia, ha élni tudunk vele.

Amerika a vallásszabadság hazája is, hiszen az üldözött puritánok és számos más felekezet is itt működhetett szabadon, hiszen az amerikai alkotmány biztosította az egyház és az állam szétválasztását. Érdekes színfoltot jelent az amerikai kereszténységben az amishok csoportja, akikről írtam is egy cikket az Evangélikus Élet-ben.

Noha az állam és az egyház szétválasztásának klasszikus modellje az Egyesült Államok, néhány évtizede még józan teológiai körökben is egyre erősebben kezdett érvényesülni az a hang, hogy a keresztényeknek "harcolniuk" kell azért, hogy értékeik ne száműzessenek a "köztérről" a magánélet intim szférájába; e felfogás képviselői szerint a civil közösség érdekében a hívőknek érvényesíteniük kell a keresztény értékeket. Az evangélikus lelkészből katolikus pappá áttért Richard Neuhaus s az általa szerkesztett First Things című folyóirat ennek a gondolatnak az egyik legszínvonalasabb képviselője. Érvelésükben sok igazságmozzanat is van, ám a magvas teológiai eszmefuttatások gyakran észrevétlenül találkoznak a vallási populista vezérek által karvezényelt tömegek konzervativizmusával.

**Az amerikai evangélikusság**

Az eredetileg protestáns Amerikai Egyesült Államokban is már a római katolikus egyház a legnagyobb a maga 66 millió tagjával. A protestantizmuson belül a baptisták voltak a legtöbben, de ők nemrégiben kettészakadtak. A metodisták következnek mintegy 8 millió taggal, a két egyháztestben élő (ELCA és Missouri Synod) lutheránusok következnek összesen szintén kb. 8 millió taggal (5 ill. 2,5 millió). A reformátusok (presbiteriánusok) 3.5 milliónyi lelket számlálnak, az episzkopális egyház taglétszáma is kb. 2 millió. A 90-es évek végétől jelentkeztek a hitvalló mozgalmak mindegyik történelmi protestáns egyházban, először a metodistáknál, majd a refomátusoknál, az evangélikusoknál, az episzkopálisoknál. Tegnapi hír: a tanzániai anglikán egyház kiszakadt az anglikán közösségből az észak-amerikai Gene Robinson aktív homoszexuális püspök néhány évvel ezelőtti felszentelése miatt.

Mindegyik egyház esetében feltűnően hasonló tünetek jelentkeznek a 21.század elején: drámaian megoszlik mindegyik egyház: általában a tagság fele vállalja a vezetők világi nyomásnak engedő irányvonalát, a másik fele viszont hitvalló mozgalmakban szerveződik, hitvalló iratokat fogalmaz meg, s több egyházban is komolyan fennáll vagy be is következik az egyházszakadás veszélye. A hitvallók úgy vélik, hogy vezetőik a revizionizmus útjára léptek, az egyház kétezer éves tanítását akarják a világ igényei szerint átalakítani.

Az ECLA-ban sokan bírálják az elnök-püspököt Mark Hansont, az LVSZ immár Magyarországról is ismert elnökét, hogy az egyházat egyoldalúan baloldali-liberális politikai célokra kívánja mozgósítni, s eközben a protestáns liberalizmustól megcsömörlött teológusok egész serege tér át a római katolikus hitre: "swimming the Tiber"-nek is nevezik ezt a 19. századi angliai Oxford-mozgalomhoz hasonlítható "evangelical-catholic" mozgalmat. Fontos teológiai organumuk a Pro Ecclesia című folyóirat. Szándékozok majd írni hetilapunkban a katolizáló evangélikus teológusokról.

**Gyülekezeti élet**

Három hónapon keresztül aktívan jártam a roanoke-i St John evangélikus gyülekezetbe, ahol a kollégám kiegítő lelkész "teaching pastor". Reménységem szerint sikerül majd testvérgyülekezeti kapcsolatot kiépíteni a budahegyvidéki gyülekezetem és nagyszerű gyülekezet között.

Az angolul tudókat bíztatom, hogy tekintsék meg a gyülekezet honlapját: www.stjohnlutheran.org, nyelvgyakorlásként és lelki épülésként is érdemes meghallgatni a lelkészek igehirdetéseit. Mert ez tényleg ez egy fantasztikus gyülekezet. Mark Graham a vezető lelkész tizenkilenc éve szolgál itt, amikor ide került kétszáz körül volt a taglétszám, ma ezerkétszáz. Vasárnaponként négy istentisztelet tartanak (három lelkész van): reggel nyolckor, 11-kor párhuzamosan kettőt: lehet választani a hagyományos liturgia és a modern (családi) forma között. Délután ötkor van a negyedik istentisztelet. A családi istentisztelet ("contemporary") teljesen kötetlen, mai zenével, a hagyományos pedig a mi legszebb liturgikus istentiszteleteinknél is liturgikusabb. Minden ékesen és szép rendben történik. A lelkészek rotálnak: egyik héten a vezető lelkész a családin, a másik héten a liturgikuson prédikál. Fontosnak érzem, hogy a lelkészek "kétnyelvűek": a Szentlélek modern és kötött formában is tud általuk szólni.

**FELNŐTTKÉPZÉS ("Vasárnapi Egyetem")**

Igen hasznos kezdeményezésnek vélem a vasárnapi iskolát, amit gyülekezeti felnőttképzésnek, vagy talán "vasárnapi egyetem"-nek is nevezhetünk. Mert bizony a hitünkkel kapcsolatos ismereteket frissítenünk kell, különösen itt Kelet-Európában, ahol a kommunizmus évtizedei alatt nemzedékek nőttek fel alapvető hittani ismeretek nélkül. A St John-ban két délelőtti istentisztelet között öt különböző tanfolyam közül lehet választani: én az "Intentív bibliamagyarázat"-ra jártam: november végéig nyolc héten át Máté evangéliumát tekintettük át (négy fejezetet hetente). Minden héten előre megkaptuk kérdéseket a következő hétre feldolgozandó fejezetekhez. További tanfolyamok: "A Biblia a mai élet relevanciájában", "Tapasztalati kereszténység". Aztán "A férj a tükörben" – erre vagy huszonöt férfiú jár. A lelkésznek mindenkire van ideje, lelkigondozónak is kiváló.

**ASZTALI BESZÉLGETÉSEK**

Minden szerdán a lelkészek jelenlétében összegyűlt a gyülekezet egy korai vacsorára, s utána több csoport kezdte meg a munkáját. Én az "Asztali beszélgetések"-re jártam, ahol a lelkész vezetésével kiértékeltük az előző vasárnapi igehirdetéseket, azt, hogy kit miként szólított meg Isten igéje. Két különböző igehirdetés hangzott el a négy vasárnapiistentiszteleten: az egyik lelkész prédikált a nyolcórás és a tizenegy órás liturgikus istentiszteleten, a másik lelkész pedig a modern tizenegy óráson és a délutánin. Az asztali beszélgetés második felében elővettük a következő vasárnapi négy textust (ószövetségi, epistola, evangélium, zsoltár) s azokat beszéltük meg. Az igehirdetések sokszor nemcsak egy igehelyhez kötődtek, gyakran tematikusak voltak.

**ELVÁLTAK LELKIGONDOZÁSA**

Keddenként Alfa-program van, csütörtökönként pedig egy olyan szolgálat, amelyet nekünk is érdemes közelebbről megismernünk. Ez pedig az elváltak lelkigondozása. Vallási, felekezeti meggyőződéstől függetlenül bárki számára nyitott ez a tanfolyam (DivorceCare-nek nevezik). Több mint tíz éve végzik ezt a szolgálatot Amerikában, általában elég jó eredménnyel. A kurzus célja, hogy a sérült feleket gyógyítsák, s megpróbálják elérni, hogy a harag helyett a lelki megbékélés uralkodjon a szívekben. Hangsúlyozzák, hogy ez az alkalom nem pszichológiai tanácsadás, még kevésbé társkereső fórum, hanem a sebeknek krisztusi-bibliai alapokon történő való gyógyítása. Kérik is, hogy csak az maradjon, aki ezt a szempontot elfogadja. Tizenhárom hétig tart a program. Az egyes alkalmak keretében először videot néznek meg, majd kis csoportokban beszélnek a személyes problémákról. Az elváltak gyermekeinek is szerveznek külön tanfolyamot (DivorceCare4Kids). Mindegyikhez tankönyv és munkafüzet áll rendelkezésre. Javasolják, hogy a kurzus résztvevői otthon is készüljenek és vezessenek naplót gyógyulásuk folyamatáról.

**KÖZÖSSÉGKULTÚRA**

A közösségépítésnek mind a vasárnapi iskola, mind az istentisztelet keretében igen fontos szerepe van. Az újonnan jötteket mindig bemutatják a gyülekezet többi tagjának. Nincs olyan alkalom, hogy a bemutatott idegenhez ne menne oda egy-két gyülekezeti tag. Engem is azonnal meghívott az egyik ebédre, a másik kávéra. A gyülekezetben mintegy harminc (!) különféle öntevékeny csoport tevékenykedik, írtam tévesen a Híd-ban megjelenő cikkemben. A valóságban – tudtam meg, amikor a testvérgyülekezeti kapcsolatok lehetőségét körvonalaztuk – kilencvennyolc!!!

**IMÁDKOZÁSKULTÚRA**

Az imádkozó szolgálatot amerikai testvéreink igen komolyan veszik. Minden istentisztelet elején a lelkészek az aktuális imakéréseket összeírják, s az oltári közbenjáró imádságba az elhangzott kéréseket belefoglalják. Egyik vasárnap az igehirdetéső nagyon jó szempontokat mondott az imádságról. Négy betűt kell csak megjegyeznünk: 1. A=adoration (imádás) 2. C=confession (bűnvallás) 3. T =thanksgiving (hálaadás), 4. S=supplication (könyörgés) : azon beül is a) másokért, b) magunkért. Jó ezt fejben tartanunk, hogy ne mindig csak (főleg az önmagukkal kapcsolatos) kérések uralják imádságainkat. Természetesen nem a technika a lényeg, hanem a Szentlélek ereje. de a mi Urunk a Szentlélek által taníthat bennünket imádkozni.

**ÚRVACSORAKULTÚRA**

Nem láttam még olyan magyarországi evangélikus gyülekezetet, ahol tudtak volna szép rendben úrvacsorázni. Nem láttam még olyan amerikai evangélikus gyülekezetet, ahol ne tudtak volna szép rendben úrvacsorázni. Mindehhez "segítők" ("usher"-ek) szükségesek.

**TESTVÉRGYÜLEKEZETI KAPCSOLAT**

Sokan imádkoznak és tesznek is azért, hogy az első amerikai-magyar testvérgyülekezeti kapcsolat megvalósuljon. Bízom abban, hogy a budahegyvidéki gyülekezetemben kedvező visszhangra talál majd ez a kezdeményezés. Természetesen nem csak a gazdag testvérrel hanem a szegényebbekkel, a határon túliakkal is keresnünk kell a kapcsolatot! Annak a javaslatnak, amely e kapcsolatok kiépítését szorgalmaztam, ezt a címet adtam: "We are One Body". Egy test tagjai vagyunk.

Reménységem, hogy ezek az áldások idahaza is sugározhatnak, nemcsak a gyülekezetemben, hanem itt az egyházmegyénkben és egész magyarországi egyházunkban is. Nemrégiben a 2007-es országos evangélikus találkozó szervezésére kaptam megbízást. A témánk a "megbékélés" lesz; amerikai tapasztalataimat Pakson is szeretném majd kamatoztatni. A lelkésztestvérek és minden gyülekezeti tag segítőkész szándékát kértem a fraterneten. Ezennel ezt Tőletek is kérem.

Gyülekezeti presbiterként, egyetemi oktatóként, alkalmilag szolgáló diakónusként, a budai egyházmegye felügyelőjeként és egyszerű egyháztagként sok-sok ötletet szeretnék megvalósítani idehaza - Veletek. Igen, mindez csak Veletek, fogadókész nyitottságotokkal, közös lelkesedésünkkel és kezdeményezőkészségünkkel valamint a józan bátorságunkkal lehetséges. Adjon az egyház Ura fantáziát és erőt nekünk ehhez!

Fabiny Tibor