1%

LMK Budahegyvidék 2009.október 14.

Textus: Ámosz próféta 8, 11-12

Lekciók: Jn20,30-31 (Az evangélium célja) Ap.csel.8,26-38 (Etióp kincstárnok megtérése)

Lelkipásztor textuárium: 35,95 / 46,19 / 54,553 / 62,634 / 75,703 / 83,635

Agenda felirata: Járjunk elhívatásunkhoz méltóan

Ámósz szolgálatáról, küldetéséről:

Ámósz Kr.e.800 és 750 között élt egy Jeruzsálem melletti kis faluban, Tekoában. Egyedül az Úr elhívása volt az életében a meghatározó. Otthagyta pásztorkodást és a fügetermesztést , amelyből élt, mert vállalta az Úr küldetését. Ez a szolgálat eléggé hálátlan helyzetet jelentett számára, hiszen mindenféle családi támogatás, felmenői tekintély nélkül hirdette az Isten üzenetét. Az idő alkalmatlan volt az igehirdetése számára. A nép egyre nagyobb hányada viszonylagos jólétben élt. II. Jeroboám alatt. Az ország biztosnak látszó alapokon állt. Egyre több ember tett szert nagyobb, földi biztonságot jelentő vagyonra. Persze legtöbben a békesség kerékkötőjének kiáltották ki. Nemkívánatos személynek bélyegezték meg, sőt a 7. fejezetben arról olvashatunk, hogy kiutasították az országból. Ennek a kiutasításnak meg volt az oka. Nemcsak az ítéletet hirdeti meg , hanem rámutat a kiváltó okokra is. Nem köntörfalaz, hanem nevén nevezi a megtévesztés és a másik kihasználásának a bűnét. Sőt! Rámutat arra, hogy már a nép maga is elhiszi, hogy ez az igazi, a normális, az Isten akarata szerinti élet. Persze ez a lelkület beszűrődött az istentiszteleti gyakorlatba is, amit szintén nem hagyott szó nélkül a próféta. Ámósz egyedül az Úr szavába kapaszkodott nem volt semmi más a kezében.

Az igéről:

Textusunk kijelölt 2 verse tulajdonképpen egy önálló próféciákból szerkesztett gyűjtemény egyik darabja.

Érdemes röviden végigtekinteni a szöveget közvetlenül megelőző 3 próféciát:

1, A kereskedők vétkeit leplezi le. Azok bűneit hozza fel Ámősz próféta, akik az ország viszonylagos nyugalmát és békességét kihasználva a saját vagyonukat ügyeskedéssel növelik. Ehhez minden féle fondorlatot használnak:Kisebb véka, nagyobb súlyok, hamis mérleg. Mindennek az lett a következménye, hogy a társadalom egyre jobban kettészakadt. A gazdag még tehetősebb , a szegény még csóróbb lett. A társadalomban pedig elfogadott magatartássá vált az ügyeskedés. Eltűrték a bűnt, mert minden ki ezt csinálta, ki nagyban ki kisebb keretek között. 2,Az Úr elhatározása, amelyet esküvel is megerősített, hogy megszűnjön ez az áldatlan állapot. Akik a létminimum alatt éltek azok szinte lehetőséget sem kaptak a megszólalásra. Az Úr sosem felejti el a kizsákmányolás vétkét, mert haragja mint földrengés jön el, amelynek következményeitől senki sem vonhatja ki magát. Kevés lesz minden vagyon , kevés lesz az emberi kapcsolatok sokasága, mert a világ alapjaiban remeg. 3, Délben világosnak kellene lenni, de sötétség van napközben! Aki eddig úgy gondolta mekkora jólétben és ezáltal felhőtlen biztonságban él, kiderült róla, hogy mennyire múlandó világot építettek, mennyire ideig való vagyont, értéket gyűjtöttek. Az Úr maga hívja fel erre a figyelmüket, amikor elvétetik a nap a déli órákban. Megszokták, hogy az Isten felhozza napját jókra és gonoszokra, azonban ez megszűnik! Amit eddig ünnepeltek arról kiderül ,hogy gyászos ,sötét dolog. Amit szépnek festettek le magukban, az rúttá válik. Elvész az emberi világosság értelme, mert sötétségbe borul az ég fényes nappal, mert az Úrnak hatalma van a földi erők fölött.

Az igénk sorban a 4. próféciát tartalmazza. Itt a szerkesztőnek minden bizonnyal szándéka volt azzal, hogy eljut a jövendölések sorában az ideig való büntetések fenyegetésétől a teljes pusztulást meghirdető szóig. 4. próféciát egy mondatban így lehetne tömören összefoglalni: gyötör az „igeéhség”, de nem elégíttetünk meg! A teljes pusztulás pedig azt jelenti, hogy elvétetik a szó , az Isten igéje. Az igeéhség minden porcikát átjárja. A testi éhséget lehet csillapítani valamilyen szedett-vedett étellel ( pl: a disznók elé vetett moslékkal is jóllaknánk éhesen) , de az igeéhség szenvedését mi magunk nem tudjuk enyhíteni. Szörnyű azt olvasni, hogy lesz olyan idő, amikor keresni fogják az igét , de nem nem találják, mert nem adatik! Sőt azt olvassuk az igében , hogy maga az Úr maga ébreszti az éhséget és szomjúságot az igére. Az emberek megismerik az igazi kínt, a tehetetlenség és az elhagyatottság érzését. A legnagyobb büntetést választja minden kor embere, ha nem olvassa, nem hallgatja az Isten tiszta és igaz beszédét! Vegyük észre az ember számára az a legnagyobb büntetést, ha az Úr elhallgat! Pedig szabadon tehetné, olvashatná, élhetné mindenki! Minden égtáj felé lehetne indulni a keresésben – Ámósz valamiért csak északot és keletet említi - , de akkor sem jár az ember sikerrel. Sőt! Támolyogni fog ,mert nincs meg az életerő,mivel eledel nélkül keres.

Igehirdetés felé:

1,Megsüketült fülek, vak szemek, érzéketlen szív

Akárhogyan is panaszkodunk a teremtett világ gazdagabbik felén élünk. A megnövekedett „földhözragadt” igényeink gúzsba kötnek bennünket. Nincs meg az emberben az Istentől való elszakadottság kétségbeesése. Ha nincs meg bennem a „jaj nekem!” felismerése, akkor „nagyon jól” tudom élni nyugodtan az életemet! Így tett a viszonylag jólétben élő választott nép többsége is, így él a nép ma is! Csak akkor van „jaj nekem”, ha tovább nyújtózkodtam ,mint a takaróm ér és ezt számon kérik rajtam! Másféle összefüggésben már nem is létezik ez a belénk hasító felismerés, mondják és tanítják! Annak szenvedését még nem élték át, hogy meglátnák vakságukat, meghallanák süketségüket, megéreznék érzéketlenségüket. Eszünkbe juthat Sámuel története, amikor hosszú idő után végre szól az Isten és örömmel kiált fel a fiatal Sámuel: ”Szólj Uram, mert hallja a Te szolgád! ” Ott van ebben a történetben a megkönnyebbülés érzése: Végre itt van Ő! Talán időbe telik a mi kemény szívünknek Őreá hangolódni, de tegyük meg és figyeljünk Őreá. Ahogy a zsidó hagyományban volt idő, hogy ritkaság volt az Úr igéje, úgy lesz ma is elérhetetlen az érzéketlen szívűeknek.

2, Az Úr nem szól a bűnben „jól” élőkhöz! (A hallgatás a válasz!)

Ahogyan olvassuk sorra a próféciákat úgy kristályosodik ki az ember előtt, hogy az Úr annyi lehetőséget kínált, de nem törődtek vele. A romlott életeteket nem vetette vissza az ideig való büntetés, mert rövid megbánás után ugyanaz folytatódott tovább csak még leplezettebben, még több emberi furfanggal. „Csináljuk meg!”, végezzük el „okosba” ! Az a lényeg, hogy én járjak jól a többi nem számít!A végső büntetés immáron elkerülhetetlen. Meg kell látni, hogy az bár Úr türelme hosszú, szeretete nagy, de nem lehet kihasználni ezt a végtelenségig. Rosszul gondolja az ember, ha Istentől nem tudja elfogadni a „vesszőt és a botot” , a keresztet. Védjük mindentől gyermekeinket és ők nem tapasztalják meg – velünk együtt – az Isten dorgálásának, a keresztnek is van üzenete számunkra! Örülhetnénk, hogy még szól egyáltalán hozzánk! Örülhetnénk, hogy még köze van hozzánk! Örülhetnénk, hogy még van terve velünk! Örülhetnénk, de nem tesszük, mert úgy űzzük el Őt, mint a békétlenséggel vádolt Ámósz prófétát az ország északi részéből. Hittanórákon a úgy magyarázom a gyerekeknek a pokol borzalmát, hogy ott már nem lesz az Isten a közelben. Nincs már lehetőség megszólítani és hallgatni őt. Sírás és fogcsikorgatás lesz a tehetetlenség miatt! Nem tehetek semmit, mert a gazdag és a Lázár szakadéka tátong Isten és ember között. Nem tehetek semmit, mert elfogyott az időm és az életem elszállt a fejem felett. A gyerek annyira megérzi, ha az édesszülője elveszi róla a kezét. (Talán éppen egy harmadik miatt!)Egyedül marad egészen. Tudom, hogy a gyereknek az a legnagyobb büntetése, ha nem szólnak hozzá! Talán vágyna a gyermek arra,hogy útbaigazítsák, rászóljanak, megdorgálják, észre térítsék, megmondják neki, hogy mi a helyes és a jó, de csak a csend a válasz. Nagy büntetés az, ha az ember minden kérésére, kérdésére csak hallgatás a felelet.

3, Az ember belepusztul! (Éli,Éli lamá sabaktáni!)

Isten képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Ezért, ha egy kis - vagy sok – időre elfelejtjük és kihagyjuk az életünkből Őt, akkor valahogyan azt az űrt megérzi az ember. Pótolni kell, be kell tömni valamivel a tátongó ürességet bennünk. Az Isten azért küldi szolgáit az emberhez, hogy lelki eledellel táplálják életünket, töltsék ki az ürességet. Más nem teszi az embert „jóllakottá” csakis az Ó szava! A testi éhezést az ember viszonylag jól napokig, vagy hetekig bírja. Ezt nem magam tapasztalatából mondom, hanem attól a gyülekezeti tagunktól tudom, aki megjárta Szibériát, a munkatábort, a „malenykij robotot” . 39 kilósan érkezett haza és még most is közel 90 évesen él az egyik fiával Szobon. Egy másik példával: egy ma már huszonéves lány mesélte, hogy az édesapja gyermekkorában elitta még a konyhapénzt is. A tejre, kenyérre eldugott pénzt is megkereste az apa és legördítette a torkán. A gyerek éhezett, de túlélte. Túlélte apját is , akit tragikus körülmények között veszített el idén nyáron. Sokan nem élik túl a testi éhezést sem! A lelki éhezésbe azonban mindenki belehal. Örökre.

4, A lelki eledel koldusa vagyok!

Ezt az eledelt sehol sem tudjuk előállítani. Nem terem meg a hiper-szupermarketek polcain. Ha Ő adja lelkét ott élet támad!Ha nem adja akkor lelki éhhalál támad! Gondolom mindenkinek megvan azaz emléke, amikor megszólította először az Úr igeolvasás közben. Az enyém az , amikor a tetőn keresztül leeresztett bénát meggyógyítja Jézus és azt mondja neki:Vedd az ágyadat és menj haza! Azóta zörgetek Nála egy kis élelemért!

Felhasznált irodalom: Dr. Muntag Andor:Ámósz könyve Mo-i Ev. Egyh. Sajtóosztálya Bp,1978 Kálvin János: Urat keressétek, akkor élni fogtok! Kálvin kiadó,2002 Internet