1%

Lelkészi látogatás
Hogyan lehet a mai bezárt ajtókon bejutni?
Szíves fogadás vagy kényszer?

1. Bencze András előkészítője a Lelkipásztor 2009/2. számában olvasható. Néhány gondolatot emelek ki ebből elöljáróban:
• A lelkész a látogatáskor kimozdul megszokott környezetéből. A lelkipásztori beszélgetés időnként összekapcsolódik a látogatással.
• Bibliai, egyháztörténeti alap: pl. az elveszett bárány megkeresése, Péter apostol látogatásai (Kornéliusznál, Dorkásznál), vagy ahogy Jézus csatlakozik az emmausi tanítványokhoz. A diakonisszák látogatói szolgálata.
• A látogatás célja: kazuálékhoz kapcsolódóan, nagyünnepek táján házi úrvacsora, kapcsolatfelvétel (missziói látogatás), lelkigondozás.
• Meghívás vagy bejelentkezés alapján. Apró ajándék: igéslap, finn káté, gyülekezeti újság + mondanivaló a háziak számára. Veszély: Azért nem mernek hívni, mert túl elfoglaltnak látszom.
• Utólagos önellenőrzés: Mit kaptam/adtam? Formálják-e igehirdetéseimet a látogatások? Szakmai felkészültség?

2. Gyülekezeti tapasztalat a pestszentlőrinci-pestszentimrei gyülekezetben az elmúlt négy év látogatásai alapján. Szubjektív beszámoló ez néhány példával. (A lelkésztársakkal való megállapodás szerint én elsősorban az imreieket látogatom, a lőrincieket csak akkor, ha ők hívnak.)
Aktív egyháztagok látogatása
• Ez a leggyakoribb. Előnye, h. lehetőséget ad a folyamatos kísérésre, erősíti a lelkipásztori kapcsolatot és az illetőnek a gyülekezethez fűződő viszonyát.
• Nagyon fontos, h. ez látogatási terv alapján történjen, h. ne maradjon ki belőle senki.
Betegek látogatása
• Kórházba többnyire olyanok hívnak, akik rendszeresen járnak a gyülekezetbe. Ők időnként akkor is szólnak, ha közeli hozzátartozójuk kerül kórházba. Akik azonban a gyülekezet perifériáján vannak, azoknak általában nem is jut eszébe, hogy értesítsék a lelkészt, ha pedig felajánljuk, hirdetjük, akkor gyakran idegenkednek tőle – tisztelet a kivételnek.
• Az otthonukhoz kötött betegek látogatásakor azt tapasztalom, h. akik egykor rendszeres templomba járók voltak, örömmel veszik a látogatást, időnként hívnak, sőt reklamálnak, h. miért nem megyek gyakrabban. Akiknek nem volt szoros kapcsolatuk a gyülekezettel, azok közül van, aki közömbös vagy kifejezetten elutasító, de vannak, akik nyitottá válnak, és nehéz helyzetükben mindenfajta emberi törődést szívesen fogadnak.
Egy-két pozitív példa van arra is, h. egy testileg-lelkileg beteg testvért sikerül kimozdítani az otthonából, elfogadja a fuvarozást a bibliaórára, beépül a közösségbe, és néhány év alatt hitben is észrevehetően növekszik.
• Időnként lehetőség nyílik a meglátogatott beteg hozzátartozóival való beszélgetésre is. Volt pl. olyan, h. a beteg nagymamát ápoló unoka is igényelte a látogatást és a beszélgetést. Ennek eredményeként lett aztán aktív tagja a gyülekezetnek a családjával együtt.
Családok látogatása
• Kazuálék kapcsán: A többség elfogadja/örömmel fogadja a látogatást. Egyeseknél ez egyértelműen hozzájárul ahhoz, h. a család vagy annak egy-két tagja eljárjon az alkalmakra – pl. egy keresztelős család, akik most bekapcsolódtak a baba-mama klubba, és az anyuka és nagymama jár az istentiszteletre. Van azonban, aki határozottan közli, h. nem fogad. – Ez mindenképpen nagy lehetőség, amit nem szabad kihagyni.
• Tanév kezdetén a gyerekmunkát végző teológussal meglátogattuk a filiában nyilvántartott kisgyermekes családokat. Ez nagyon áldásos volt. Van, aki azóta rendszeresen jár (pedig előtte hiába hívogattuk), és van, aki azóta hajlandó kimenni a gyerekalkalomra, és kezdi jól érezni magát a gyerekcsoportban (anyuka nélkül).
A nyilvántartott egyháztagok megkeresése (missziói látogatás)
• Azokra gondolok, akik szerepelnek a nyilvántartásunkban, de egyáltalán nem vagy csak nagyon ritkán vesznek részt gyülekezeti alkalmon. Őket a legnehezebb elérni. Többféle módszerrel is próbálkozunk: hívogatás a gyülekezeti alkalmakra (születésnapos istentiszteletet, koncert, LÉT), látogatás felajánlása, érdeklődés telefonon az életükről, hogylétükről.
• Születésnapos meghívás: Így évente egyszer mindenkit igyekszünk megszólítani. Néhányukat egyáltalán nem sikerül elérni, a többség szívesen fogadja a hívást, és vannak, akik el is jönnek az istentiszteletre. Ezt a telefonszolgálatot egy presbiter végzi, aki ha az illető jelzi, h. nem fog jönni, felajánlja neki a lelkészi látogatást. Viszonylag kevesen igénylik.
• Látogatás felajánlása különösebb apropó nélkül: Az idősebbeknél kétfajta reakció a tipikus: öröm vagy bizalmatlanság. Ha sikerül bejutni az illetőhöz, akkor a látogatás tartalma elég széles skálájú: a kellemes beszélgetéstől a hitbeli, egyházi kérdések megvitatásáig minden lehet.
Pozitív példáink: valaki így jutott el oda, h. igénye lett úrvacsorára; ill. még két személy jut eszembe a közelmúltból, akik a látogatások hatására kezdtek el járni bibliaórára, istentiszteletre, és öröm látni, h. Krisztus megismerése hogyan hat az életükre.
Negatív példa: egy bácsi, aki azzal utasított el, h. majd ha meghalni készül, akkor lesz lelkészre szüksége, de sajnos olyan hirtelen halt meg, h. állt módjában szólni.
A középgenerációhoz tartozókat nagyon nehezen tudom elérni. Van, aki házastársa egyházellenes magatartására, van, aki elfoglaltságára és a sok munkára hivatkozva utasít el.
• Érdeklődés telefonon, e-mailben: Időnként érdeklődünk valakiről – olyanokról, akik nem adnak hírt magukról. Egy évben volt egy imalista, és azt a személyt, akiért imádkoztam, előtte telefonon értesítettük erről. A legtöbben nagyon meglepődtek, de sokan reagáltak pozitívan.

3. Összegezve: A déli kerületi évkezdő konferencián augusztusban a gyülekezetépítéssel kapcsolatos tapasztalatait mondta el két református lelkész. Tőlük idézek egy-egy gondolatot. Hajdú Zoltán Levente (Szólád) elmondta, h. kisgyülekezetben szolgál és ott a gyülekezet kevésbé aktív tagjai is többnyire örömmel fogadják a lelkészi látogatást; s jól bevált módszere, h. minden gyülekezeti tagot meglátogat a születésnapján. Lovas András (Gazdagrét) viszont panelmissziós közegben úgy tapasztalja, h. a nyilvántartott, de „alvó” egyháztagokat sokkal kevésbé lehet megszólítani, mint a kívülállókat, ezért a lelkipásztori látogatások elsősorban azok felé irányulnak, akik azt igénylik.
Visszatérve a címben kapott kérdésre: Hogyan lehet a mai bezárt ajtókon bejutni? A válaszom: Könnyen – ahhoz, akit jól ismerünk a gyülekezetből, de nehezen – ahhoz, aki csak nyilvántartott egyháztag.
Még egy megjegyzés: a látogatásaimat alapvetően meghatározza a gyülekezeti kontextus:
• az, h. azokhoz megyek/mennék, akik valamilyen szállal már kötődnek a gyülekezethez,
• azt a többletet is szeretném megmutatni, amit a gyülekezeti közösséghez tartozás jelent,
• a meghallgatás, törődés, szeretet mellett lehetőleg igyekszem megszólaltatni az evangéliumot is.
Felmerül viszont a kérdés: Mi van azokkal, akik a gyülekezeti körökön messze kívül esnek? Az ő megszólításuknál eleve nem használható eszköz a látogatás? …
Hulej Enikő