Budai Egyházmegye
 
1%

1%

 
Menü
Budai Egyházmegye
Lelkészi Munkaközösség
Hulej Enikő lelkész előadása a lelkészi látogatásról
 

Hulej Enikő lelkész előadása a lelkészi látogatásról

Lelkészi látogatás
Hogyan lehet a mai bezárt ajtókon bejutni?
Szíves fogadás vagy kényszer?


1. Bencze András előkészítője a Lelkipásztor 2009/2. számában olvasható. Néhány gondolatot emelek ki ebből elöljáróban:
• A lelkész a látogatáskor kimozdul megszokott környezetéből. A lelkipásztori beszélgetés időnként összekapcsolódik a látogatással.
• Bibliai, egyháztörténeti alap: pl. az elveszett bárány megkeresése, Péter apostol látogatásai (Kornéliusznál, Dorkásznál), vagy ahogy Jézus csatlakozik az emmausi tanítványokhoz. A diakonisszák látogatói szolgálata.
• A látogatás célja: kazuálékhoz kapcsolódóan, nagyünnepek táján házi úrvacsora, kapcsolatfelvétel (missziói látogatás), lelkigondozás.
• Meghívás vagy bejelentkezés alapján. Apró ajándék: igéslap, finn káté, gyülekezeti újság + mondanivaló a háziak számára. Veszély: Azért nem mernek hívni, mert túl elfoglaltnak látszom.
• Utólagos önellenőrzés: Mit kaptam/adtam? Formálják-e igehirdetéseimet a látogatások? Szakmai felkészültség?

2. Gyülekezeti tapasztalat a pestszentlőrinci-pestszentimrei gyülekezetben az elmúlt négy év látogatásai alapján. Szubjektív beszámoló ez néhány példával. (A lelkésztársakkal való megállapodás szerint én elsősorban az imreieket látogatom, a lőrincieket csak akkor, ha ők hívnak.)
Aktív egyháztagok látogatása
• Ez a leggyakoribb. Előnye, h. lehetőséget ad a folyamatos kísérésre, erősíti a lelkipásztori kapcsolatot és az illetőnek a gyülekezethez fűződő viszonyát.
• Nagyon fontos, h. ez látogatási terv alapján történjen, h. ne maradjon ki belőle senki.
Betegek látogatása
• Kórházba többnyire olyanok hívnak, akik rendszeresen járnak a gyülekezetbe. Ők időnként akkor is szólnak, ha közeli hozzátartozójuk kerül kórházba. Akik azonban a gyülekezet perifériáján vannak, azoknak általában nem is jut eszébe, hogy értesítsék a lelkészt, ha pedig felajánljuk, hirdetjük, akkor gyakran idegenkednek tőle – tisztelet a kivételnek.
• Az otthonukhoz kötött betegek látogatásakor azt tapasztalom, h. akik egykor rendszeres templomba járók voltak, örömmel veszik a látogatást, időnként hívnak, sőt reklamálnak, h. miért nem megyek gyakrabban. Akiknek nem volt szoros kapcsolatuk a gyülekezettel, azok közül van, aki közömbös vagy kifejezetten elutasító, de vannak, akik nyitottá válnak, és nehéz helyzetükben mindenfajta emberi törődést szívesen fogadnak.
Egy-két pozitív példa van arra is, h. egy testileg-lelkileg beteg testvért sikerül kimozdítani az otthonából, elfogadja a fuvarozást a bibliaórára, beépül a közösségbe, és néhány év alatt hitben is észrevehetően növekszik.
• Időnként lehetőség nyílik a meglátogatott beteg hozzátartozóival való beszélgetésre is. Volt pl. olyan, h. a beteg nagymamát ápoló unoka is igényelte a látogatást és a beszélgetést. Ennek eredményeként lett aztán aktív tagja a gyülekezetnek a családjával együtt.
Családok látogatása
• Kazuálék kapcsán: A többség elfogadja/örömmel fogadja a látogatást. Egyeseknél ez egyértelműen hozzájárul ahhoz, h. a család vagy annak egy-két tagja eljárjon az alkalmakra – pl. egy keresztelős család, akik most bekapcsolódtak a baba-mama klubba, és az anyuka és nagymama jár az istentiszteletre. Van azonban, aki határozottan közli, h. nem fogad. – Ez mindenképpen nagy lehetőség, amit nem szabad kihagyni.
• Tanév kezdetén a gyerekmunkát végző teológussal meglátogattuk a filiában nyilvántartott kisgyermekes családokat. Ez nagyon áldásos volt. Van, aki azóta rendszeresen jár (pedig előtte hiába hívogattuk), és van, aki azóta hajlandó kimenni a gyerekalkalomra, és kezdi jól érezni magát a gyerekcsoportban (anyuka nélkül).
A nyilvántartott egyháztagok megkeresése (missziói látogatás)
• Azokra gondolok, akik szerepelnek a nyilvántartásunkban, de egyáltalán nem vagy csak nagyon ritkán vesznek részt gyülekezeti alkalmon. Őket a legnehezebb elérni. Többféle módszerrel is próbálkozunk: hívogatás a gyülekezeti alkalmakra (születésnapos istentiszteletet, koncert, LÉT), látogatás felajánlása, érdeklődés telefonon az életükről, hogylétükről.
• Születésnapos meghívás: Így évente egyszer mindenkit igyekszünk megszólítani. Néhányukat egyáltalán nem sikerül elérni, a többség szívesen fogadja a hívást, és vannak, akik el is jönnek az istentiszteletre. Ezt a telefonszolgálatot egy presbiter végzi, aki ha az illető jelzi, h. nem fog jönni, felajánlja neki a lelkészi látogatást. Viszonylag kevesen igénylik.
• Látogatás felajánlása különösebb apropó nélkül: Az idősebbeknél kétfajta reakció a tipikus: öröm vagy bizalmatlanság. Ha sikerül bejutni az illetőhöz, akkor a látogatás tartalma elég széles skálájú: a kellemes beszélgetéstől a hitbeli, egyházi kérdések megvitatásáig minden lehet.
Pozitív példáink: valaki így jutott el oda, h. igénye lett úrvacsorára; ill. még két személy jut eszembe a közelmúltból, akik a látogatások hatására kezdtek el járni bibliaórára, istentiszteletre, és öröm látni, h. Krisztus megismerése hogyan hat az életükre.
Negatív példa: egy bácsi, aki azzal utasított el, h. majd ha meghalni készül, akkor lesz lelkészre szüksége, de sajnos olyan hirtelen halt meg, h. állt módjában szólni.
A középgenerációhoz tartozókat nagyon nehezen tudom elérni. Van, aki házastársa egyházellenes magatartására, van, aki elfoglaltságára és a sok munkára hivatkozva utasít el.
• Érdeklődés telefonon, e-mailben: Időnként érdeklődünk valakiről – olyanokról, akik nem adnak hírt magukról. Egy évben volt egy imalista, és azt a személyt, akiért imádkoztam, előtte telefonon értesítettük erről. A legtöbben nagyon meglepődtek, de sokan reagáltak pozitívan.

3. Összegezve: A déli kerületi évkezdő konferencián augusztusban a gyülekezetépítéssel kapcsolatos tapasztalatait mondta el két református lelkész. Tőlük idézek egy-egy gondolatot. Hajdú Zoltán Levente (Szólád) elmondta, h. kisgyülekezetben szolgál és ott a gyülekezet kevésbé aktív tagjai is többnyire örömmel fogadják a lelkészi látogatást; s jól bevált módszere, h. minden gyülekezeti tagot meglátogat a születésnapján. Lovas András (Gazdagrét) viszont panelmissziós közegben úgy tapasztalja, h. a nyilvántartott, de „alvó” egyháztagokat sokkal kevésbé lehet megszólítani, mint a kívülállókat, ezért a lelkipásztori látogatások elsősorban azok felé irányulnak, akik azt igénylik.
Visszatérve a címben kapott kérdésre: Hogyan lehet a mai bezárt ajtókon bejutni? A válaszom: Könnyen – ahhoz, akit jól ismerünk a gyülekezetből, de nehezen – ahhoz, aki csak nyilvántartott egyháztag.
Még egy megjegyzés: a látogatásaimat alapvetően meghatározza a gyülekezeti kontextus:
• az, h. azokhoz megyek/mennék, akik valamilyen szállal már kötődnek a gyülekezethez,
• azt a többletet is szeretném megmutatni, amit a gyülekezeti közösséghez tartozás jelent,
• a meghallgatás, törődés, szeretet mellett lehetőleg igyekszem megszólaltatni az evangéliumot is.
Felmerül viszont a kérdés: Mi van azokkal, akik a gyülekezeti körökön messze kívül esnek? Az ő megszólításuknál eleve nem használható eszköz a látogatás? …
Hulej Enikő

Társoldalak
Egyházunk 1956-ban
Amerikai tartózkodásom egyházmegyei hozadéka
Kánai menyegző
Holger Manke teológus igehirdetése
D.Szebik Imre elöadása
Homiletika Szth. ü.u. 19. vasárnap
Homiletika Judica vasárnapjára
Lajtos János igehirdetés előkészítő dolgozata.
Homiletikai előkészítő, mely készült a Budai Egyházmegye LMK ülésére 2010. január 13.
Igehirdetés előkészítő Újév napjára
 
© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003.
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster