1%

Az 1969-es esztendő elején levő böjti evangélizációs sorozaton, melyen Dr. Murányi György, kiskőrösi lelkész és Bencze Imre kelenföldi lelkész szolgált 100-160-an vettek részt. Az utolsó alkalmon 56-an vettek úrvacsorát.

Ennek az évnek március 16-i közgyűlése elfogadta a "szarvasi" énekeskönyv helyett a "dunántúli" énekeskönyvet. A gyülekezeti élet egyik jellemző szokása volt az évenkénti pénztáros-váltás. Ez azzal járt, hogy a gyülekezet egy aktív férfitagját kijelölték és megválasztották arra a feladatra, hogy a perselypénzt számolja. Elől ült a templomban, és az egyévenkénti váltás annak is szólt, hogy minden vasárnap ott kellett len-nie. A pénztárost a következő évben aztán presbiterré választot-ták. 1970-ben Torzsa Pál személyében egészen fiatal pénztárosa lett a gyülekezetnek. Ezt mindenki a gyülekezeti romlás jelének tartotta, hiszen a pénztárosok általában az idősebbek közül kerültek ki. A presbitériumnak így lett egy fiatal, alig nagykorúvá vált tagja is. Torzsa Pál a gyülekezet hűséges tagja maradt, ma ő a gyülekezet felügyelője. Ugyanakkor ez a történet megmutatta azt az elfordulást, ami ezt a korszakot jellemezte.

Ehhez kapcsolódik az is, hogy 1971 elején a presbitériumnak rendeletet kellett hoznia az egyházfenntartói járulék felemelésével kapcsolatban. 1972-ben, a háborúban elveszett keresztelőkút fedő helyett új, vörösréz fedő került.

Ugyanebben az évben Detre László esperes a gyóni gyülekezet gondozására bízta az inárcsi gyülekezetet. Addig a gyülekezetet ócsai központtal, Rédey Károly látta el. Az ő munkaterülete Gyáltól Pusztavacsig levő falvakban volt, a vasútvonal mentén. Az ócsai gyülekezet missziós céllal jött létre a 30-as években. Rédey Károly emberfeletti küzdelemmel dolgozott ezekben a néhány embert számláló, kis közösségekben. Nagyon nehéz sorsú, szenvedésekkel teli élet volt az övé. Elfelejtve, szegényen halt meg, felesége mély hitétől támogatva. Amikor 1972-ben nyugdíjba ment, a missziói egyházközség gyülekezeteit felosztották Vecsés és Gyón között. Az Ócsától Pusztavacsig elterülő részt kapta Gyón, az attól nyugatabbra levő községeket Vecsés. 2003-ban, a történetírás idején Pusztavacs - melyet közben Nyáregyháza kapott meg - kivételével ez a terület ma a Gyóni Gyülekezet szórványterületének része.

1974-ben villamosítják a harangokat és az orgonát. Az adakozás nagy lendülettel indult meg, de a presbitériumban levő széthúzás némileg hátráltatta a munkák elvégzését.

Az 1975. évi esperesi vizsgálat megállapította, hogy a gyülekezet áldozatkészsége az egyházmegyei szint alatt van, ennek ellenére viszonylag komoly pénztartalékokat halmozott fel. Ennek az volt az oka, hogy a személyi kiadások tekintetében szűkmarkúak voltak. Ez az esperesi vizsgálat már Ruttkay Miklián Géza lelkész nyugalombavonulását készítette elő, aki 46 évi lelkészi szolgálat, és 33 és fél éves gyóni szolgálat után 1976-ban ment nyugdíjba. Ebben az időben a gyülekezet felügyelője Harmincz István, aki sokat tett azért, hogy a lelkészváltás átmenete megnyugtatóan bonyolódjon le.

A lelkészválasztás 1976. szeptember 5-én Kertész Géza bemutatkozásával kezdődött, akit D. Káldy Zoltán ajánlott a gyülekezetnek megválasztásra. Az ezen a napon történt presbiteri ülés már őt javasolta a szeptember 19-i közgyűlés számára. Szeptember 19-én megválasztották Kertész Géza, Budapest-angyalföldi segédlelkészt gyóni lelkésznek, akit szeptember 26-án iktattak be.