Gyóni Evangélikus Egyházközség
 
1%

1%

 
Menü
Gyóni Evangélikus Egyházközség
Történet
Koczor Tamás lelkészségének ideje
Gyógyulás, épülés
Szebben is végződhetett volna
 

Koczor Tamás lelkészségének ideje

1985  szeptember 1-én D. Dr. Káldy Zoltán püspök Koczor Tamás pécsi segédlelkészt helyezi a gyülekezetbe, kihelyezett segédlelkészként.

Az új lelkész elsősorban a gyülekezet szervezését tűzte ki célul. Az első időben a szórványistentiszteletek száma gyarapodtak, elindultak újra az esti istentiszteletek, megerősödik az ifjúsági munka. Nagy változást jelentett, hogy a pénztárosi munka jellege átformálódott. Háttérbe szorult a pénztárosi protokoll, és előtérbe került a könyvelői felelősség. Csoó Lászlóné nem csupán az első ilyen pénztáros, hanem egyben az első női presbiter is a gyülekezetben. Némileg megújult a presbitérium is. A segédlelkészt 1986-ban meg is választották. Az iktatás 1986. június 22-én volt.

A gyülekezeti munka tovább erősödött. Megalakult a gyermeklátogatói munkaközösség. Férfi énekkar indult, ami a falu gúnyolódása miatt néhány hónap múlva, egy-két bemutató szolgálat után feloszlik.

1988-ban gyökeresen megváltozik a presbitériumi munka azzal, hogy a havonkénti ülések lettek. Ezeken az üléseken már nem csupán az aktuális tennivalókra kerülhetett sor, hanem igeolvasásra, sőt a későbbiekben bibliaiskola szerű bibliatanulmányozásra. A presbitériumi szolgálat is változott. Míg az addigi időben elsősorban a megtiszteltetés jellege került előtérbe, a későbbiekben a szolgálat. Ez természetesen megváltoztatta a részvételt és a gyűléseken való munkát is. Hamarosan az is előkerül, hogy a szolgálatra orientálódott presbitériumban a nem szolgáló presbiterek idegennek érezték magukat.

A hittan oktatás az 1989/90-es tanévben már 100%-os. Nem volt könnyű elfogadtatni az iskolával, hogy egy elhalt hitoktatás újra indul. Az órák akadályozásával próbálkoztak, de Keveházi László esperes közbenjárásával mégis elindulhatott az oktatás. Az első, kísérletező évben 16 beíratott volt, ami természetesen reményen felülinek tűnt. A következő évben azonban már mintegy 80 gyerek tanult az iskolában hittant. A hitoktatással együtt 10 gyermek és ifjúsági alkalom volt már a gyülekezetben egy héten.

Istentiszteletek indultak el a helyi Szociális Otthonban is. 1991-ben különös ajándékként, szülői kérésre indult el a dabasi óvodákban a Biblia játékos megismerését szolgáló foglalkozás. Az óvoda kérésére felekezettől független foglalkozások voltak ezek, ami azt jelentette, hogy az evangélikus lelkész a dabasi és gyóni városrész minden nagycsoportosát taníthatta egy éven keresztül. Ez a szokás egészen 2001-ig megmaradt, páratlan lehetőséget biztosítva a gyülekezet missziójának. Isten sajátos módon kárpótolt akkor, amikor ennek a tízévnyi munkának Dabason vége lett, a többi felekezet hitoktatói igénye miatt. A - főleg katolikus kérésre történt - beavatkozással ugyanis kialakult egy név szerint beiratkozás. Míg addig az együtt tanított óvodások a maguk felekezetében folytathatták tanulmányaikat, addig ez a forma arra kényszerítette az evangélikusokhoz beíratott óvodásokat, hogy az evangélikus hittanon folytassák tanulmányaikat az iskolában. Mivel az óvodában már hagyományos volt az evangélikus tanítás, ezért ilyen módon sok, addig sehova nem tartozó család jelentette ki az evangélikusokhoz való elkötelezettségét, mindenféle addigi evangélikus háttér nélkül.

Ez azt jelentette, hogy a tízévnyi közös tanítás révén az iskolai hitok-tatásnak évente 2-3 gyereket nyertünk, addig ebben a "szétosztott" formában egyszerre 14-15 hittanos lett Dabason. Ez azért nagy szó, mert 1990 előtt Dabason még soha nem volt evangélikus hitoktatás.

1990-re - a lelkészi naplók tanúsága szerint - ugyanannyi alkalma volt a gyülekezetnek, mint az 1940-ben élő, iskolát birtokló, sok közösséget számon tartó gyülekezetnek. A programok jellege természetesen megváltozott. Sokkal több lett az olyan program, amely már nem a népegyházi, hanem a missziós gyülekezetre jellemző.

A gyülekezet élete természetesen sem az egyházi, sem a világi változásoktól nem maradhatott független. A szabad püspökválasztás sokakban reményeket keltett, de az egyházi rendek demokratizálódása nem hatott a gyülekezet életére, amely eddig örömmel fogadta, hogy nem hárul rá a döntés kényszere. A rendszerváltozás eseményeinek áldása lehetett az, hogy 1991. októberében a gyülekezet visszakapta azt az épületet, amely régen iskola volt. A ház egyik része tanterem maradt, másik része lakás. A presbitérium úgy döntött, hogy gyülekezeti termet és tantermeket létesít a házban. A lepusztult épület renoválása is a gyülekezet terhe maradt. Mégis nagy volt az öröm, hogy az épületegyüttes a parkkal, udvarral újra a régi formájában került a gyülekezet használatába. Érdekes volt az, hogy az a gyülekezet, amely sebként hordozta régi iskolájának elvételét, milyen erőtlennek bizonyult, amikor Isten történelme újra lehetővé tette, hogy onnan folytassa, ahol befejezte ötven évvel ezelőtt.

1992-ben a gyülekezet aktív tagjai Őrállói kör alakult, mely kiadta a gyülekezet negyedévente megjelenő folyóiratát, az Ébredő Gyülekezetet. Az újság cikkei azonban őszinteségével olykor sérelmet okoztak, ezért még a presbitériumból is volt, aki beszüntetését szerette volna. Ez az ellenszenv még nagyobbra nőtt a közeledő nagy feszültségeket hozó években.

Közben a gyülekezeti munka a nyári táborokkal erősödött. Már az egyházmegyei táborokban - az azóta emlékezetessé vált tápiószelei kerékpáros táborokban - is sok gyóni volt, de ezek megszakadtával a gyülekezet saját táborokat szervezett. Az ifjúsági táborok, gyerektáborok törekvése a keresztyén életmód megtanítása, ami a környezetvédelemtől az imádságig, a közös szolgálattól, a fogyasztói szemlélet ellen való nevelésig terjedt. Ezek a táborok később a konfirmációs tanulótáborokkal bővült, melyek minden évben a tanulás szerves részét jelentették.

1993-ban megváltozott az úrvacsora formája, kis kelyhekkel történt ezután, ami jelentős mértékben megnövelte az úrvacsorázók számát. Már 1985-ben kialakult a havonkénti úrvacsorázás rendje. Most azonban még ez is tovább erősödött. Elindult a dabasi bibliaóra is, ami elsősorban a gyülekezethez nem szorosan kötődő embereket - felekezeti hovatartozástól függetlenül - gyűjtötte össze a Biblia köré. Sajátos iskolai oktatás volt ebben az időben a helyi szakiskola felkérése, amelyik az órarendi tárgyak közé sorolt egy olyan tanórát, amelyik a keresztyén etika témáival foglalkozott.

Társoldalak
Gyülekezetünk kezdetei
(részletesen)

Áchim Mihály lelkészsége
Ruttkay Miklian Géza lelkészségének ideje
Kertész Géza lelkészsége
A templomrenoválás
Valentínyi Erzsébet és László Milán
 
© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003.
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster