1%

Idő: *június 11., hétfő, hajnali fél hat előtt 4 perccel.*
**Helyszín: buszmegálló:* Gyóni Piactér*
**Létszám:* a korai időponthoz képest majdnem teljes*
**Lelkesedés:* változó (túl korán van még)*
Vezetők: *sehol (csak pár perccel az indulás előtt érkeztek) *

Miután a Koczor-család is befutott, kezdetét vette a hittantáborok első szokásos pontja: mindenki kapott egy számot, melyet egész héten megjegyzett. Így sokkal könnyebb volt beosztani a mosogatás és takarítás végzőit. A buszon a felszálláskor nem sokan voltak, mi azonban csak éppen-hogy felfértünk rá. A későbbi megállóknál felszálló utasok kicsit rosszallóan néztek ránk, ugyanis helyszűke miatt nekik végig kellett állni az utat a Népligetig. Reggel hét után még kissé álmosan szálltunk le a végállomáson, s egy kis gyaloglás, és villamosozás árán jutottunk el a Keleti pályaudvarra. Éppencsak elértük a nyolc órakor induló InterCity járatot. Az út maga kb. három óra volt, s mivel addigra már kellőképpen felébredtünk, esélyünk sem volt arra, hogy aludni tudjunk a vonaton. Az út vége felé már-már művészi fokra fejlesztettük fel az unatkozást. Fél 12 előtt pedig végre leszállhattunk úticélunk, Sátoraljaújhely vasútállomásán. Rövid séta után érkeztünk meg a szállásra, mely megtekintése után nem kis döbbenetet csalt az arcunkra.

A falak eléggé lerobbantak, kis dohos szag keveredett a vidéki, tiszta levegővel. Nem volt rendes terem se, ahol összegyűlhettünk volna. Ez így azonban nem pontos: volt egy kis kiugró tetőrész, mely alatt műanyag székek hivatottak a kényelmet szolgálni. Ezek a napok múlásával négyzetes arányban törtek el...

Ám ezek még nem vették volna el teljesen a kedvünket, de kiderült, hogy a melegvízkészlet igencsak szegényes. Egy-két ember tud csak meleg vízben lefürdeni egy nap, ha nagyon sietnek, akkor esetleg három-négy. (hűha!) És aznap akkor már senki többet. Ráadásul első nap a lányok egy része kinyitotta a meleg vizet, s nézték, hogy hogyan folyik le a lefolyón. Ekkora vált bizonyossá, hogy a meleg vizes fürdésről ne is nagyon álmodjunk minden nap.

Miután szép lassan mindenki beletörődött abba, hogy itt kell eltöltenünk az elkövetkezendő egy hetet, elkezdtünk közös játékokat játszani. Ennek pedig két oka volt: 1. a csomagok majd csak 3 óra után fognak megérkezni. 2. A dunaharasztiakak még sehol nem voltak (későbbi vonattal indultak, s sokszor át kellett szállniuk), csak délután fognak megérkezni.

Miután a dunaharasztiak is csatlakoztak a táborhoz, rövid ismerkedés és játék után - mikor pedig végre a csomagok is megérkeztek - elkezdett zuhogni az eső, így ez elég rendesen elvette a kedvünket a sátorállításoktól. Egyedül Dávid volt az, aki vállalta az éjszakai sátorban alvást (mit később kiderült, semmi veszély nem fenyegette egy esetleges esőzés miatt), mi inkább a másnapi időjárástól tettünk függővé a sátorverést.

A vacsora előtt még elmentünk a helyi Pálos-piarista templom és rendházba. Az újhelyi pálosok Szent Egyed kolostorát a XIV. század elején alapították és kezdték építeni. 1566-ban a tatárok várost és a kolostort felgyújtották. A XVI. és a XVII. század folyamán az épületegyüttest fokozatosan helyreállították, déli oldalához Rákóczi Ferenc építtette a ma is álló ki kápolnát. A pálos rend 1786-ban történt fokozatos feloszlatása után, 1789-ben a piaristák kapták meg a kolostort és a templomot. Ekkor a templom titulusát Szent Egyedről Kalazanci Szent Józsefre változtatták. Jelenlegi titulusa: Nagyboldogasszony. A templom megőrizte jellegzetes középkori, pálos alaprajzát. Északi fala teljes egészében gótikus. Berendezése 1716 és 1736 között készült. Főoltára Strécius János lőcsei szobrász műterméből való. Az oltár tetején Mihály arkangyal, lent kétoldalt Szent László és Szent István szobra. Szószékének hangvetőjén négy egyházatya figurája, fölöttük szentháromság-szoborcsoport. A hajóban Mária és Remete Szent Pál tiszteletére állított mellékoltárok találhatóak.

A szentkereszt-oltár két oldalán (falfülkében) Mária és Keresztelő Szent János, a velük szemben levő fülkében Ézsaiás próféta és Mária Magdolna rokokó szobrait fedezheti fel a látogató. A templom északi oldalához kapcsolódó, nyugat felé - pálos szokás szerint - azon túlnyúló épület négyszögű udvart zár körül. Építése a XIV század elején kezdődött. 1566-ban leégett, majd a templommal együtt fokozatosan helyreállították. 1789-től már a piaristák újították meg a kolostort. Az egykori kolostorban ma középiskolai diákotthon működik.

A vacsoránál (mely nagyon finom volt, mint a későbbi napok folyamán mindig, a reggelivel és ebéddel együtt. Ezért külön dicséret illeti Attila "bácsit", a szakácsot és Márti nénit, aki lelkesen segített neki) szóba került az az elgondolás is, hogy másnap a legelső menetrendszerinti vonattal hazafele vesszük az útirányt. Mint utóbb kiderült, Ildi néni is az ötlet mellett szavazott volna. Ezután egy esti áhítat következett a templomban, majd egy közös énekléssel zártuk a napot, s mindenki elment aludni, azzal a tudattal, hogy lehet, hogy ez a hét nem is lesz olyan szörnyűséges.

**Erzsó**