Gyóni Evangélikus Egyházközség
 
1%

1%

 
Menü
Gyóni Evangélikus Egyházközség
Ifjúság
Ifjúsági tábor 2005
Második nap, avagy hol ne játssz "színháború"t!
 

Második nap, avagy hol ne játssz "színháború"t!

**A reggeli ébredés nem ment mindenkinek könnyen. Ugyanis ahogyan az már lenni szokott a táborok első napján, mindenki késő éjszakáig fenn van, s bízik abban, hogy a másnapi ébresztő csak 10 után lesz. Azonban mindenki tévedett. Sajnos.**

A reggeli után reggeli elcsendesedés volt a templomban (itt meg kell jegyeznem, hogy minden nap a reggeli és a vacsora után volt áhítat a templomban, egy kivételével, de erről majd később).

Ezek után Ildi néni ismertette az esti Biblia-verseny csapatbeosztását. Miután mindenki tudomásul vette, hogy a döntés végleges és megfellebbezhetetlen, a csapatok elvonultak a Bibliát tanulmányozni "(Lukács, 3-4. fejezet).":http://www.kereszteny.hu/biblia/showbook.php?reftrans=2&abbook=Lk Az utólagos információk szerint nem mindenki volt lelkes már magától az olvasás tényétől sem.

Az ebéd és némi szieszta után a "vezetők" úgy döntöttek, hogy itt az ideje az ifjúság felesleges energiát levezetni, menjük el "színháborúzni". A helyszín volt már csak kérdéses, ugyanis a templomudvar (mint az a mellékelt képeken is látszik) igencsak kicsi, s cseppet sík területet jelentett, ráadásul különböző tereptárgyak (bokor, sátor, kő, fenyőfa) akadályozták a ferde irányú áthaladást.

Ekkor támadt András "bácsinak" az a nagyszerű (?) ötlete, hogy ő tud egy szabadtéri focipályát, s biztosan lesz ott szabad tér is. A terv megvolt, a gyakorlottabbak pedig tornacipőben és rövidnadrágban vágtak neki az útnak. Kb. 20 perc után meg is érkeztünk, csak az utolsó 200 méter volt egy kicsit meredek és csúszós. Sajnos azonban fent nem az a látvány fogadott minket, amit az eddigi táborok színháborús színhelyei alapján elképzeltünk. A terület tény, hogy egyenes volt, de az ott kialakult "susnyás" eléggé mostohán bánt a rövidnadrágban érkezőkkel. A játék nagyon jól sikerült, bár a vége felé egyre többen kezdték átadni magukat a passzivitás élményének.

Ez azonban nem vette el a kedvünket attól, hogy a hét többi napján színháborút játsszunk. Egyetlen kikötés volt, hogy itt soha többet.

Visszaérkezés után jómagam, húgom, és Gabi amellett döntöttünk, hogy vállaljuk az esetleges harcot az elemekkel, és sátrat verünk. (később kiderült, hogy jól döntöttünk). A másik sátorozni kívánó páros azonban már-már annyira otthonosan belakták a szobájukat, hogy ők nem állították fel a sajátjukat. A mi döntésünknek ráadásul volt egy sokkal prózaibb oka is: nem volt a hely a szobákban, így mi a gyülekezeti teremben aludtunk első éjszaka, s az emeleten alvó fiúk miatt folyton olyan érzésünk volt, hogy szú rágja a mennyezet gerendáit. Lehet azonban, hogy tényleg szú volt.

Az este megint jól sikerült, vacsi, és ének után elkezdődött végre a Biblia-verseny, melyre a délelőtt folyamán volt időnk felkészülni. A játék menete az utóbbi években megszokott volt: négy csapat licitálás során próbálja a feladatokat megkapni, majd azt teljesítve, vagy részben megoldva a kitűzött díjat elnyerni. A feladatok természetesen a Biblia alapján készültek, Vicus és Kinga kiváló szervezésében. Egyetlen problémát csupán csak az jelentett, hogy a verseny aznapi része igencsak rövidre sikerült. De tény, hogy elég későn is kezdtük.

**Erzsó**

Társoldalak
Első nap, avagy kinél van egy vasúti menetrend?
Harmadik nap, avagy kelj korán, hogy az állomáson várakozhass!
Negyedik nap, avagy séta a Magyar Kálvárián
Ötödik nap, avagy másszunk hegyet délután 3-kor
Hatodik nap, avagy keresős játék, eredményhirdetés és egy rögtönzött Stones-koncert
Utolsó nap, avagy a búcsúzás pillanatai
Filmriport
Összes kép
 
Képek

Hatalmas fenyőfák
A dunaharasztiak szállására vezető lépcső
Gabi, Erzsó és Tücsi (a húg) sátra
Íme egy mellékelt kép
A "vezetők"
 
© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003.
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster