1%

**A reggeli ébredés, reggeli, és áhítat után egy új délelőtti program következett: Beszélgetés csoportokban. Egy kép alapján kellett véleményeinket, ötleteinket kifejteni, és ezeket közvetlenül egy szószóló segítségével a többi csoport tagjai elé tárni. A mai kép egy közeli kép volt, a sakkfigurákról. Rengeteg ötlet született a beszélgetések során, és eljutottunk a fekete-fehér, jó-rossz, élet-halál, a küzdelem, a siker fogalmaihoz.**

Ebéd, majd egy kis délutáni kimenő után a mai nap programja igencsak érdekes volt: séta a Magyar Kálvárián.

A felesleges mellébeszélések helyett beszéljen ez a leírás és a mellékelt fényképek. Hisz Trianon mindig is fájó pont volt, és lesz a magyarság történelmében.

*A Szár-hegyen, az 1930-as években, helyi kezdeményezésre, széleskörű társadalmi összefogással épült emlékműrendszer, amely a trianoni békeszerződés (1920. június 4. - a "fekete péntek") során elcsatolt megyének és városoknak állít emléket. Az emlékműrendszer koncepcióját Kontraszty Dezső kegyesrendi tanár fogalmazta meg, a tervrajzokat Harasztos Gyula festőművész készítette. Az őrtornyokra emlékeztető stációk homlok- és oldalfalain az elcsatolt megyék és nevezetesebb városok címereit helyezték el, amelyekhez márványtáblába vésve egy-egy versidézet tartozik. A 14 stációt Rilyák József és Kovács József kőművesmesterek építették, a városcímereket Osváth Antal szobrász, a műkőtáblákat és feliratokat Kubasevivs Lajos kőfaragómester készítette. Felavatására 1936. október 4-én országos ünnepség keretében került sor.*

*A kálvária út végén az 1934-ben épített Országzászló áll. A emlékműrendszerhez csatlakozó Szent István Kápolna a hegytetőn elterülő tér végén sziklacsoportra épült, 1938. szeptember 11-én szentelték fel. Oltárképe Szent Istvánt ábrázolta, amint felajánlja a szent koronát Máriának, Magyarország védőszentjének. A kápolna Petrasovszky Emánuel festőművész tervei alapján készült. A Magyar Kálvária a II. világháború idején jelentős veszteségeket szenvedett, s az azt követő évtizedekben szinte teljes pusztulásnak indult: a címerek és márványtáblák eltűntek, az épületeket megrongálták, az utak bebozótosodtak. Az emlékhely egyre inkább feledésbe veszett, a fiatalok közül sokan még a létezéséről sem tudtak.*

*1986-ban a Városi Tanács megtisztíttatta az emlékhelyhez vezető utakat, majd 1989-ben a Városvédő és Szépítő Egyesület kezdeményezésére megkezdődött az emlékműrendszer teljes felújítása. Ennek során a város vállalatainak, intézményeinek és politikai pártjainak anyagi támogatásával, a lakosság aktív részvételével újra megtisztították az utakat, felújították az épületeket, a stációkra új táblákat helyeztek el. A Magyar Kálvária újraavatására 1990 augusztus 19-én került sor, azóta az emléktáblák pótlása is megtörtént, s kialakították a "magyar anyák terét".*

*A csodálatos természeti környezetben elhelyezkedő egyedülálló emlékműrendszert évente több száz látogató keresi fel, legtöbben a hagyományos, augusztus 20-ai ünnepség keretében.*

Miután végigjártuk az emlékműrendszert, a visszafele úton egy kisebb tisztáson egy kis színháború mellett döntöttünk. Amíg mindenki megérkezett, addig én egy kis dzsungelfotó, és dzsungelfilm forgatásába kezdtem. Alaptéma volt a helyi őslakosok és a hódítók harca a terület felett. A végeredmény a mellékelt kis filmen és fotókon megtekinthető.

Néhány már-már szokásossá vált "színháború"-menet után hazafele indultunk. Esti programok a már megszokottak voltak, vacsora, áhítat és éneklés után következett a Biblia-verseny aznapi fordulója. Az egyik feladat pedig arra is fényt derített, hogy ki milyen figyelmesen olvasta el az emléktáblákat. Vagy, hogy ki tanulta egyátalán történelemből Trianont, egy kicsit bővebben. Ugyanis a feladat során minél több stációt kellett felsorolni. Az eredmény kissé vegyesre sikerült, ám ez nem vette le kedvünket a további feladatoktól.

**Erzsó**