1%

**A szokásos reggeli teendők után mintha az időjárás is nekünk akart volna jót, kb. 50 fok lett. De ez cseppet sem zavart a programokban, ugyanis ezek nem a napon voltak, hanem mindig a hűs árnyékban. Délelőtt megint beszélgetés egy kép alapján, mely egy teraszt ábrázolt, üres asztalokkal, székekkel. Erről a képről is sok minden jutott az eszünkbe, melyet a beszélgetések végén tártunk a többi csapat tagjai elé.**

Ezek után még az aznap esti Biblia-versenyre való felkészülésre is jutott. A lelkesedés továbbra is változó, kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy néhányan nem biztos, hogy elsajátították az első osztály olvasásra vonatkozó részét.

A finom ebéd és némi szieszta után újabb meglepetés ért minket: túrára indulunk. Ezzel még nem is lett volna nagy gond, csak az időjárás nem épp nekünk kedvező fordulatot vett. Vagyis igazi strandidő köszöntött ránk. Miután nem sikerült az indulási időt lényegesebben eltolni, a legnagyobb melegben indultunk el. Magával a túra tényével nem is lett volna olyan nagy probléma, csak hát a hirtelen jött hőmérsékletemelkedés nem igazán kedvez az ilyen és ehhez hasonló tervekhez.

Szó mi szó kisebb felzúdulások közepette indultunk el a tűző napon a szőlőültetvények között. Az út nagy részén még egy árnyékot adó lomb is ritkaságszámba ment. Szerencsére az út vége már a hűs árnyat adó fák oltalma alatt vezetett. Egy hosszabb pihenő a libegő egyik megállójánál, majd jött egy újabb meglepetés. Egy kicsit meredek lejtőn kellett felkapaszkodni. A hosszúnak mondott út végül is megérte, páratlan kilátás nyílt a fenti kilátóból. Miután mindenki megcsodálta az elénk táruló cseppet sem hétköznapi látványt, gondolataink egyre inkább a körül kezdtek el keringeni, hogy azon az úton, melyen fel jöttünk, le is kell majd mennünk.

Az már előre el lett döntve, hogy Gabi majd a libegővel fog lemenni, egy korábbi térdsérülés miatt. Na de ha ő lemehet, akkor mi miért nem? Ugyanis mint kiderült a csoport nagy része még soha nem utazott libegőn. Kisebb vita után a csoport nagy része a libegőn való lejutás mellett döntött, megúszva, hogy térden szánkázzon le a rázós részen. Egy kis, ám annál lelkesebb csapat azonban András "bácsi" és Dávid vezetésével a nehezebb utat választotta. Egyébként ők is akkor érkeztek a találkozási ponthoz, mikorra az utolsó libegős páros is megérkezett. A visszafele út már lényeges könnyebbnek bizonyult, a Nap sem tűzött annyira. Azonban vége felé sikerült elkapnunk egy jó kis nyári záport. S mire beléptünk a kapun, az eső teljesen elállt. Ilyen mázlink is csak nekünk lehet.

Vacsora, áhítat és éneklés (külön köszönet jár Máténak is, aki lelkesen gitározott énekléseink során) után volt még Biblia-verseny is, mely most is jól sikerült, ám a hosszát illetően volt egy-két kivetnivaló. Este még a fiúk egérutat is építettek az egyik egérnek, Jerry-nek, a verseny alatt. A hét vége felé Jerry már egyre bátrabban merészkedett elő az egérlyukból. Sőt, olyankor is tiszteletét tette előttünk, amikor nagy volt a tömeg, pl. ebédnél És a gondos kezek által az egérlyuk elé kikészített kekszeknek is rendre lába kélt.

Éjszaka ráadásul a "Templomudvar DJ"-je szabadon engedte a kicsi kutyáját is. Minden este szabadon szokta engedni őt, csak mióta mi is ott voltunk, azóta bezárva tartotta egy nagynak még jóindulattal sem nevezhető helyen. A sátorozók miatt ugyanis nem mert kockáztatni. Miután a kutya szabad lett, találgatás tárgyává vált a neve. Első tippünk a "Gyilkos" volt, majd később derült ki, hogy Ivánnak hívják. A sátorlakóknak az "üvegkalitka" (ld. mellékelt fotó) biztonságában kellett megvárni, még a természeti csapás elvonul. A helyzet azonban korántsem volt olyan drámai, mint azt mi bemagyaráztuk magunknak, ám kimenni a kutyához egyikünk se mert. Nem tudni, miért...

**Erzsó**