1%

**A vasárnap reggeli ébredés sem volt zökkenőmentes. Reggeli után még össze is kellett pakolnunk. Hihetetlen, hogy az ember mekkora rumlit képes csinálni, ha rendelkezésére áll egy-két négyzetméteres terültet. (a képen lévő káosz okozóit nincs szándékomban felfedni). A dunaharasztiaknak ráadásul már fél kilenckor elindultak, mivel csak a korai vonattal tudtak hazamenni, és így is csak nem sokkal előttünk értek haza. A búcsúzás nehéz volt, indulás előtt még készült két csoportkép is.**

Mikor a dunaharasztiak az állomás felé vették az útjukat, mi még részt vettük egy vasárnapi istentiszteleten is. Majd pedig a maradék időt a romok eltakarítására használtuk fel, hogy ugyanolyan, esetleg még jobb állapotban adhassuk vissza a tábort, mint ahogy elfoglaltuk azt. Ha kicsit korábban kezdjük el, kis is meszelhettünk volna.

Déli 12-kor mi is búcsút intettünk az elmúlt hét eseményeinek színterének, és hátitáskával a hátunkon a vonat felé indultunk. Azért mégsem volt olyan rossz itt, ezen a "kicsit fura helyen".

Az InterCityn legalább lehetett rendesen aludni. Sokan alvásra, pihenésre használták fel a cseppet sem akciódús utazást.

A Népligetnél sajnos várnunk kellett majd' egy órát a buszra, de végül is eljött az indulás pillanata is.

Hét óra előtt nem sokkal pedig már a szülői pillantásoktól övezve szálltunk le a megállónál. Rövid szervezés után mindenki eljutott a templomudvarba, a csomagokért, ugyanis azok külön autó érkeztek Dabasra. Miután mindenki beazonosította csomagjait, így búcsúztunk egymástól:

**Erzsó**