|
Eperjes város rövid története
|
Eperjes, főtéri házak
|
Eperjest a monda szerint Vak Béla 1132-ben alapította, aki itt megpihenve, a sok eperről nevezte el a helyet. II. Géza alatt német telepítvényesek jöttek ide. Róbert Károly 1312-ben falakkal vétette körül, II. Ulászló pedig 1514-ben szabad királyi várossá emelte. Eperjes utóbb is számos szabadalmat nyert, de az idők folytán sokat kellett szenvednie háborúktól s más csapásoktól. 1441-ben a lengyelek felgyújtották, 1604-ben Bocskai hódította meg, de csakhamar visszafoglaltatott. 1633-ban Rákóczi és Esterházy nádor itt békét kötöttek. Változó sors után 1644-ben Rákóczi, 1670-ben a császáriak, 1672-ben ismét Rákóczi csapatai foglalták el a várost. A következő évben erődeit lerontották s szabadalmaitól megfosztották. Ugyanekkor kezdődtek a vallási üldözések is. A felkelők 1682-ben elfoglalták Eperjest, 1684-ben újból megerősítették, de 1684. szeptember 18-án Schultze tábornoktól vereséget szenvedtek s a város 1685. szeptember 11-én megadta magát. 1687-ben Caraffa császári tábornok itt tartotta a hírhedt eperjesi vértörvénykezést, mely az ellenreformáció legborzalmasabb emlékei közé tartozik. A protestánsok helyzete csak 1704-ben javult, midőn Rákóczi Ferenc hadvezére, Forgách Eperjesbe bevonult s a szabad vallásgyakorlatot újra biztosította. A császáriak azonban 1714-ben ismét elvették a protestánsoktól a templomokat s a jezsuitáknak adták át. Az üldözéseknek csak II. József vetett véget, s Eperjes is gyarapodásnak indult, kivált bor- és vászonkereskedése nagy lendületet vett. Legélénkebb volt ez I. Napolom idejében, midőn Eperjes volt a Lengyelország felé irányuló kereskedelem gátpontja. Azóta inkább stagnál a város, mintsem emelkedik. 1887 május 6-án iszonyatos tűzvész pusztított Eperjesben, mely a város kétharmad részét elhamvasztotta s milliókra rúgó kárt okozott; de a nemzet, nagylelkű adakozásaiból gyorsan felépült a város.
Irodalom:
- Papp Miklós, Caraffa és az Eperjesi vésztörvényszék, Kolozsvár 1870;
|
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)