Eperjes városa a 19. században

Eperjes, főtéri házak

Rend. tan. város sz. k. város címmel, Sáros vármegyében, a Tarca folyó bal partján, csinos erdős hegység aljában fekszik. A szabályosan épített város középpontja az északról dél felé hosszan húzódó főutca, melynek közepén a Szent Miklósról nevezett római katolikus plébániatemplom csúcsíves épülete, mely a legtökéletesebb gót csarnoktemplom hazánkban (a XIV. századból, 42 méter magas tornya 1750-ben újjáépült, másodszor újraépült Schulek Frigyes tervei szerint 1903-ban), az evangélikus templom és az evangélikus kollégium régi nagy épülete áll. Ennek északi oldalán áll a Szentháromság szobra azon helyen, hol Caraffa 1687-ben 23 protestáns nemes embert kivégeztetett. Az egyúttal vásártérül szolgáló főutca déli részén áll a díszes városi vendéglő és mellette a színház, továbbá a görög-katolikus püspök temploma és palotája, az evangélikus kollégium díszes új épülete s több más középület, valamint néhány építészetileg érdekes régi ház, köztük a Rákóczi ház (86. sz.). A főutcához csatlakozó mellékutcákban van a vármegyeháza, a római katolikus főgimnázium, a Stefánia leánynevelő intézet, a ferencrendiek temploma s kolostora s több más középület. A belvárost régente körülövező bástyák és árkok helyét ma ültetvények és sétaterek foglalják el. Eperjes ma Felső-Magyarország egyik legintelligensebb s legélénkebb városa. Itt székel a vármegye törvényhatósága, a sirokai járás szolgabírói hivatala, a görög-katolikus püspök; van itt királyi törvényszék, királyi ügyészség, járásbíróság, pénzügyigazgatóság, államépítészeti hivatal, királyi tanfelügyelőség, állami állatorvos, királyi erdőhivatal, adóhivatal, továbbá ügyvédi kamara, királyi közjegyző, pénzügyárbiztosi állomás, ménteleposztály, csendőr szakaszparancsnokság, tüzérezred és honvédzászlóalj, a 67. sz. hadkiegészítő parancsnokság, az 54. gyalogdandár és az 5. gyalogezred parancsnoksága stb. Tanintézetei közül leghíresebb az evangélikus kollégium (Eperjesi Evangélikus Kollégium), mely joglíceumot, teológiai akadémiát, főgimnáziumot, tanító- és tanítónőképzőt és polgári leányiskolát foglal magában; van itt továbbá királyi főgimnázium (1677), leánynevelő intézet (Stefánia-intézet), görög-katolikus (püspöki) hittani intézet (1880), 3 tanítóképző, polgári iskola, görög katolikus kántorképző, tanonciskola, nőegyesületi árvaház, ferencrendi zárda (1718), 1873 óta kisdedóvó-nőképző intézet stb. A közművelődést szolgálja a Széchenyi-kör (1878). A régi kollégium falában van a vértanúk emléke (1908). Tompa Mihály lakóháza is emléktáblával van ellátva (1902). Van takarékpénztára, az osztrák-magyar bank mellékhelyisége, 3 könyvnyomdája, kályhagyára, mechanikai pamutszövőgyára, sörfőzője, 2 gőzfűrésze, szappan-, likőr-és rum-, túró-, szikvízgyára, hengermalma, 2 kőkemence, téglagyára, vasöntő és gépgyára, villanytelepe és jéggyára; lakói élénk kereskedést és ipart űznek. Eperjes a kassa-orlói és Eperjes-bártfai vasút csomópontja, van posta- és távíróhivatala és telefonállomása. Eperjes lakóinak száma 1850-ben 6311 volt, 1869-ben 10772, 1880-ban 10139, 1900-ben 14447 és 1910-ben 16323. A lakosok között volt 1900-ban 5513 magyar, 1705 német, 6804 tót s 121 rutén; vallás szerint 9181 római katolikus, 1581 görög-katolikus, 1315 ágostai evangélikus, 241 helvét és 2106 izraelita. A házak száma 1209. A várostól nyugatra van az erdős hegyen épült kálváriatemplom, mely gyönyörű fekvésénél fogva az egész hazában híres. Tovább dél felé van a Vileczhegy, Petőfi, Tompa és Kerényi 1845-ik évi találkozását megörökítő emlékoszloppal; a hegyek közt Borkút, odább Czeméte fürdő. Eperjes határa 3288 ha.

Forrás: Révai Nagy Lexikon