Kazinczy Ferenc

Kazinczy Ferenc

Érsemjén, 1759. okt. 27 - Széphalom, 1831 aug. 23.

A magyar nyelvújítás református vallású vezére.

Debrecenben, Késmárkon, Eperjesen, Sárospatakon tanult. Teológiát is végzett. 1779-ben joggyakornok. Jogász környezete elfogadta az irodalom és a művészetek iránti vonzódását, így 1786-ban a "nemzeti oskolák" felügyelőjévé nevezték ki. Protestáns ember ebben az időben nem kaphatott közhivatalt, 1791-ben elbocsátották. Annak a szabadkőműves páholynak lett a tagja, mely forradalmat kívánt előkészíteni. A Martinovics-féle összeesküvésben való részvételéért előbb halálra ítélik, de kegyelemből várfogságra változtatják az ítéletet. Szenvedett Spielbergben, Kufsteinban, Munkácson. 1794 - 1801 között, több mint hat évig volt börtönben. Negyvenkét éves korában, őszen szabadult. Megnősült, s mivel anyja halálával a családi birtok szétoszlott, a Sárospatak melletti Bányácska falu melletti szerény birtok lett új családja létalapja. A falut irodalmi munkássága során nevezte el Széphalomnak, amit később hivatalosan is elfogadtak.

1804-től széphalmi otthona kora magyarországi irodalmi központja lett. A Sátoraljaújhelyi Református Egyház főgondnoka volt 1814-től 1818-ig. 1820-ban pedig Zemplén megye levéltárosa. 1830-ban Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választják. Irodalmi és egyházi munkássága jelentős.