|
Eperjes (Preąov, Eperiesch, Sk) - Evangélikus Kollégium
|
Luther-rózsa
|
1531-ben alakult át a régi városi iskolából evangélikus intézetté külföldi, nevezetesen Krakkóból, Boroszlóból és Wittenbergből behívott kiváló tudósok vezetése alatt. 1665-ben Észak-Magyarország, a Dunántúl evangélikusságának reprezentánsai - evangélikus rendek és a szabad királyi városok követei -, sőt reformátusok Kassán gyültek össze a Főiskola felállításának ügyében. Gr. Thököly István, br. Thököly Zsigmond, br. Petróczy István, br. Osztrosics Mátyás, Desseffy György, Berzeviczy Zsigmond, Péchy András, Dalmady István, Bakay István és sokan mások, Bártfa, Eperjes, Kassa, Késmárk, Kisszeben és Lőcse szabad királyi városok bírái, szabad királyi bányavárosok bírái, szepesi városok képviselői, a dunántúli evangélikusok képviselői elhatározták, hogy felállítják a főiskolát. A külföldi protestánsok támogatták a főiskola alapítását. Közel 100.000, Forint gyűlt egybe, ez akkor hihetetlen nagy összeg volt. A dunántúli Wittnyédi István 6.000 Forintot, a Keczer család 10.000 Forintot ajánlott fel a nemes célra. Mint kollégium (teológia és jog) 1667 október 18-án nyílt meg; tanára Carpzow ajánlottja, dr. Pomárius Sámuel volt. Comenius Ámos János nagy hatást gyakorolhatott tanáraira. 1650-ben a lengyelországi Lesznoból Sárospatakra utazván Eperjesen időzött. Sárospataki munkássága során szoros kapcsolatot alakított ki az Eperjesi Kollégium tanáraival, több alkalommal megfordult Eperjesen. A főiskola tíz osztályból állt. Comenius szellemében nagy hangsúlyt fektettek az anyanyelv tanítására. A magyar nyelv oktatása kötelező volt minden osztályban. Az akkor jezsuita módszerekkel szemben a fő hangsúlyt a reál tárgyak oktatására helyezték.
1671-ben elvették az evangélikusok templomaival együtt, Thököly Imre alatt (1682) visszaadták, de 1687-ben újra a jezsuiták kezébe került. II. Rákóczi Ferenc 1705 január 2-án visszaadatta megint, azonban I. Lipót özvegye, Eleonóra régens császárné 1711. szeptember 30-án újra elvette s 1713 november 21-től a jezsuiták kezében volt 1773 október 29-ig. 1774-től katonai élelmezési raktár volt.
II. József császár tanácsára azonban a protestánsok megvették templomostul 6000 forintért s 1785 őszén a kollégiumban már újra a protestánsok tanítottak. 1804-ben kerületi jelleggel ruházták fel. 1811-ben a jogi, 1852-ben a teológiai akadémiát s 1873-ban a tanítóképzőt csatolták hozzá, s azóta a kollégium a főgimnáziummal együtt állandóan 4 intézetből áll. 1887 május 6-án leégett, de az országos részvét adományaiból hamarosan s egészen kiépült. E jeles intézet igen szép fekvő vagyonnal s pénzalappal rendelkezik. Főgimnáziuma 1886 óta államsegélyben is részesül s most költözik különálló s teljesen modern épületbe. Kiváló tanárai voltak Mayer András, Csupka András, Vardrák András, a nagy pedagógus, ki magyar nyelvű előadásaival vonzotta oda az ifjúságot, Hazslinszky Frigyes természettudós.
- karácsonya előtt vonult be a csehszlovák katonaság Eperjesre, az összes magyar intézmény működését betiltották. A Kollégium VB-nak 1919 mácius 9-i ülésén ©tefanek csehszlovák tanügyi referens a Csehszlovák Kormány megbizottja jelezte, kormánya támogatja az iskolák átköltözését Magyarországra, az új állam programja a szlovák nyelvű oktatás meghatározó jellegének biztosítása. Így a Jogakadémia azonnal Miskolcra költözött, a Tanítóképző Intézet is Miskolcra került. A teológiai képzést Budapesten folytatták. Flórián Károly Jogakadémiai tanár nem fogadta el a tanszékvezetői megbízást Miskolcon. Gömory Jánossal az Eperjesi Evangélikus Kollégium utolsó Igazgató-Tanárával, a kassai Kazinczy Társaság főtitkárával két dolgot sikerült elérni:
- az egykori Sáros megye elemi iskolái közül az eperjesi elemi iskola maradhatott meg magyar tanítási tannyelvűnek.
- Masaryk elnökhöz is eljuttatták kérelmüket a Főgimnázium tanítási nyelvével kapcsolatban. Abban reménykedtek, hogy a szlovák nyelv fokozatos bevezetése során sikerül párhuzamos magyar osztályokat is indítani...,
Az utolsó magyarnyelvű érettségit 1926. juniusában tartották az Eperjesi Kollégiumban.
Eperjesi diák volt (a teljesség igénye nélkül):
Gr. Thököly Imre, br. Nyáry Ferenc, br. Petróczy Miklós, br. Petróczy István, br. Pongrácz Ferenc, Wittnyédi Pál, Kazinczy Ferenc, Kossuth Lajos, Székács József, Pulszky Ferenc, Péchy Tamás.
Forrás:
Révai Nagy Lexikon
Gömöry János: Eperjes és az Evagnélikus Kollégium története. Evangélikus Országos Múzeum, dr. Fabiny Tibor, 1994.
http://www.presov.sk
|
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)