Az eperjesi vésztörvényszék
Caraffa Antal börtöne
|
Eperjesi vésztörvényszék név alatt ismeretes az a politikai bíróság, melyet nápolyi gróf Caraffa Antal császári tábornok 1687-ben Thököly híveinek kiirtása és megfélemlítése végett állított fel Eperjesen. Caraffa saját elnöklete alatt 12 tagú bizottságot szervezett, melyben 4 császári katonán kívül 8 magyar nemes és polgár vett részt. De amint a bírák egyike később az országgyűlésen kijelentette: a bírák szavazata meg volt kötve; mindennek a tábornok akarata szerint kellett történnie. Szavazatukat a hadbíró fülébe kellett súgniuk. A nem magyar tagok szava többet nyomott, s különben is nem a szavazatok szerint hozattak az ítéletek. Szentiványi László, s egy becstelen nő, kit emlékeink Tábori Erzsóknak neveznek, voltak a fővádlók, kiknek följelentése alapján 1687 február 16-án megkezdte Caraffa az elfogatásokat. Csupán gazdag és tekintélyes embereket fogtak el, kiket azonnal a legszörnyűbb tortura alá vetettek. Rettentő kínzásokkal kicsikart vallomások és koholt levelek alapján hozták az ítéletet, mely többnyire halálra szólt. A vérpadot a piactéren állították fel. A szadista Caraffa 24 kíváló eperjesi polgár, előkelő nemes életét oltatta ki. Némelyek nagy összeggel megváltották magukat, mások pedig öngyilkossággal előzték meg a vérpadot. Feja György volt kassai bíró is a kínpadon múlt ki. Ha az áldozatok a kínzások közben már elhaláloztak, holttestük akkor is a vérpadra került. Jobb karjukat vágta le előbb a hóhér, majd fejüket szelte le. Testüket felnégyelték, a meggyalázott testeket a városon kívül a négy égtáj irányába kiakasztották. A levágott fejeket szintén bitófákra szegezték... A magyar barátsággal éppen nem vádolható Kolonics Lipót bíborost is megdöbbentették a szadista események. "Isten legyen irgalmas az eperjesi vérpadon ártatlanul kiontott magyar vérnek s ennek szezőit ne hagyja büntetlenül élni!"
A vármegyék, a király hű emberei, végtére még maga a nádor is panaszra mentek Lipóthoz, könyörögve a törvényszék megszüntetéséért. Lipót végre is engedett; a vérbíróságot eltörölte, s eljárásának megvizsgálására bizottságot rendelt. Caraffa azonban büntetés helyett a legnagyobb kitüntetésekben részesült. Tábornaggyá, titkos tanácsossá, Felső-Magyarország várainak főparancsnokává s nemsokára aranygyapjas vitézzé neveztetett ki.
A Cseh-Szlovák Állam 1930-ban restaurálta a reneszánsz szinnyei római katolikus templomot. Dobránszky János akkori plébános, illetve Gömöry János, az Eperjesi Evangélikus Kollégium utolsó Igazgató-Tanára kutatásai alapján kiderült, hogy e templom Caraffa idején még evangélikus volt. Ennek átriumába Caraffa áldazatai közül négy vértanút temettek el egykor. Az ásatások során fellelték Keczer András, Radvánszky György fej nélküli, Bartók János és Palásthy György földi maradványát.
Az Evangélikus és Római Katolikus Egyház 1930. november 12-én az evangélikus templomba ünnepélyes módon újratemette az áldozatokat.
Az Eperjesi vésztörvényszék történetét az egykorú Rezik János eperjesi líceumi tanár: Theatrum Eperjesiense című munkában örökítette meg (Magyarra fordította Gömöry János és Pogány Gusztáv). Monografiát írt róla. K. Papp Miklós (Caraffa és az eperjesi vértörvényszék, Kolozsvár 1870).
Forrás:
Révai Nagy Lexikon
Gömöry János: Eperjes és az Evangélikus Kollégium Története. Evangélikus Országos Múzeum. Dr. Fabiny Tibor, 1994
|