Az Egyháztörténet
Alois Waynand Árvízi kehely. Bécs, 1838, Pesti egyház
|
Az egyháztörténeti háttér mögött is egész Magyarország vázlatos története húzódik meg. A látogató ugyanis hamar felfedezheti, hogy történelmünkben a reformáció kezdetétől fogva a vallásszabadságért vívott harcok mindig összefonódtak a nemzeti felszabadító háborúkkal.
Bontsuk ki először a kiállítás egyháztörténeti szálát. Nem mindig látványosak, de annál többet mondók azok az okmányok, amelyek a magyarországi lutheranizmus terjedését akár tiltják, akár engedélyezik. Az előbbiek közé tartoznak az 1523. és 1525. évi országgyűléseknek azok a végzései, amelyek a lutheránusokat és azok pártfogóit fej- és jószágvesztéssel, illetve megégetéssel rendelik büntetni. Valamelyest nagyobb engedményt adott az
1681-es pozsonyi diéta határozata, amely a törvénybe cikkelyezett - ún. artikuláris - helyeken nyilvános istentiszteleti lehetőséget biztosít a nem katolikus híveknek, éspedig vármegyénként 2-2 községben. Ilyen volt a Vas megyei Nemescsó és Nemesdömölk, valamint a Győr-Sopron megyei Vadosfa és Nemeskér gyülekezete.
Nemcsak tartalmában érdekes, de a külső szemlélőnek is szembeötlő II. Rákóczi Ferenc szécsényi országgyűlését követően 1707-es rózsahegyi zsinat eredeti jegyzőkönyve, az egyházi és világi résztvevők autográf aláírásával és címer pecséteivel. A vezérlő fejedelem a többségi elv alapján országszerte igazságos egyházpolitikai intézkedéseket tett, ekkor tudták ismét rendezni soraikat a Habsburg és török világban sokat szenvedett hazai evangélikus rendek. De kiemelten szerepel a kiállításon a II. József felvilágosult politikáját tükröző 1781-es Türelmi Rendelet is. Ez előbb mint királyi kegy, az 1791-es országgyűlésen pedig már mint törvénycikk biztosítja a nem katolikusok szabadabb vallásgyakorlatát. A fejlődés csúcsát a Kossuth Lajos által megfogalmazott 1848: XX. törvénycikk jelentette, amely kimondta a felekezetek közötti teljes egyenlőség és viszonosság elvét.
A Bach-korszakban több kísérlet történt a protestáns vallásszabadság megcsorbítására, sőt erőszakos elfojtására. Többek bátor kiállását tükrözik a Székács József, Bauhofer György, Török Pál és más lelkészek aláírásával benyújtott felségfolyamodványok. Ezeket Mária Dorottya nádorné terjesztette fel - aláírások nélkül - a bécsi udvarhoz. A Habsburg-ház evangélikus nádorasszonyának autográf levelei és adományai is jelzik, mily sokat köszönhet neki az egész magyar protestantizmus.
Így tekinthető végig egész jelen századunk közepéig Bajcsy-Zsilinszky Endre sopronkőhidai vértanúságának dokumentumaiig és az azt követő korszak bátor helytálló lelkészei tevékenységének az a történeti folyamat, amelynek kifejtéséhez az evangélikus levéltárak anyagain kívül metszetek és portrék nyújtják a vizuális hátteret.
|