Napról napra

Hozzászólás a cikkhez

Vasárnap Van-e olyan ember, aki életben maradhat, és nem lát halált, s aki megmenekülhet a holtak hazájától? Zsolt 89,49 (Jn 8,51; Mt 28,16–20; Róm 6,3–8/9–11/; Zsolt 35,19–28) Nincs! Ilyen keményen és egyértelműen hangzik a válasz. És mégsem ilyen sötét a végső válasz. Mivel van valaki, aki így köszöntötte az övéit: „Halott voltam, de íme, élek”, mégsem a halálé az utolsó szó. Életben nem maradhatunk, halált fogunk látni, s nem menekülhetünk a holtak hazája elől. De épp ma, vasárnap, a feltámadás napján tudjuk, hogy Jézus halála és feltámadása számunkra is megnyitotta az utat az Életbe. Ezért amíg itt járunk, az újjáteremtő Isten közelében maradjunk!

Hétfő

A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt. Péld 15,1 (Ef 4,31; 2Móz 14,15–22; Jn 6,22–40) Elfogadom, hisz mély emberi bölcsesség. De honnan az erő, honnan az a belső nyugalom, amelyből ez megvalósítható? Mitől tudok higgadt maradni, és mi segít abban, hogy az indulat ne hozzon bántó szavakat a számra? Az erőt attól kapom, aki nem átkozta ellenségeit, hanem imádkozott értük. A nyugalom abból fakad, hogy tudom, nem én vagyok a bíró, hanem az Isten ítél. Akkor lehetek higgadt, ha magam is tudatosítom, hogy Isten meg nem érdemelt szeretetéből élek. Akkor tudom megfékezni – néha jogosnak tűnő – indulataimat, ha tudom: csak a megbocsátás old meg elrontott dolgokat.

Kedd

De még ha szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok. 1Pt 3,14a (Ézs 65,19; ApCsel 2,32–40; Jn 6,41–51) Ma más a boldogságfogalmunk. Bár sokszor elfelejtjük, hogy többet ér a maradandó boldogság a pillanat alatt múlónál. A maradandó boldogság pedig nem az aktuális jólétből fakad, hanem abból a bizonyosságból, hogy jó helyen állok, jó ügyet szolgálok. Akkor is, ha nem jár jutalom érte. Akkor is, ha esetleg bántanak miatta. A boldogság forrása ugyanis az: kihez tartozom. Mi az Úristenhez tartozunk!

Szerda

Szeret az Úr, azért nincs még végünk. JSir 3,22 (Ef 2,6–7; ApCsel 16,23–34; Jn 6,52–59) Hát ez az! Itt a dolgok nyitja! Ezt a mondatot kellene minden ébredéskor és minden elalvás előtt mondanunk, ismételgetnünk. Ha nem szeretne, már rég nem élnénk. Ha nem szeretne, az én életemet is – jogosan! – elvette volna már. Nála azonban a szeretet felülírja az igazságot. S ha reggel és este ezt a drága mondatot tudjuk mondani, talán átjárja az életünket annyira, hogy nem élünk vissza az életet jelentő isteni szeretettel…

Csütörtök

Jézus ezt mondta Saulnak: „Kelj fel, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned.” ApCsel 9,6 (Zsolt 146,8; Mt 18,1–6; Jn 6,60–65) Jézus az utat mutató szavait másokra bízza. A nekünk szólót másokra, a másoknak szólót nemegyszer ránk. Ez történik minden igehirdetésben, ez hangzik minden csöndes tanúságtételben. Ahelyett, hogy földöntúli hangokra, misztikus jelekre várunk, jobban kell figyelnünk a testvér szavára, hiszen a jézusi kijelentés – „Aki titeket hallgat, engem hallgat” – ma is érvényes!

Péntek

Az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj! Ézs 6,8 (Jn 1,48; Jn 19,31–37; Jn 6,66–71) Urunk hívó hangja bizalmat ébreszt. Isten jó pedagógus módjára kérdez, hogy magunk mondjuk ki a szót: követlek, Uram. Ez történt a prófétákkal. Ezt élték át az első tanítványok. És mi? És én? Kit küldjek el? – kérdi július 28-án, pénteken, és még reménység szerint sokszor a mindenség Ura. Ha tudok rá válaszolni – „Itt vagyok, engem küldj el” –, akkor helyére került az életem, hiszen az ő szolgálatában állok.

Szombat

Menj, és nézd meg, hogy jól vannak-e testvéreid. 1Móz 37,14a (Gal 5,13; Jel 3,1–6; Jn 7,1–13) Önző, individualista világunkban a magánszférába való beavatkozásnak számít, ha kérdezünk, érdeklődünk, figyelünk. Isten világában figyelnek egymásra az emberek. A Teremtő ugyanis egymásra bízott bennünket. Keressük meg és gyakoroljuk annak a tapintatos szeretetnek az útját, amely minden kellemetlenkedést mellőzve tud figyelni a másikra. Magunk is abból élünk, hogy gondoskodó Urunk van!

Hafenscher Károly (ifj.)

::Nyomtatható változat::