Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Rátz László

A közelmúltban hat középiskolai tanár kapta meg a „Rátz tanár úr” elismerő díjat, melyet a Graphisoft, az Ericsson és a Richter Gedeon Gyógyszergyár alapított. „Ismét egy díj” – sóhajthatnak fel olvasóink a hír hallatán, pedig nekünk, magyar evangélikusoknak ez a díj bizony többet kell, hogy jelentsen. Névadója ugyanis nem más, mint a Fasori Evangélikus Gimnázium legendás hírű pedagógusa, evangélikus oktatásunk kulturális nagykövete.

Rátz László a matematika tudós tanára volt, de ismerte a tanári mesterség nagy titkát is, amellyel nem csak a kiváló teljesítményt nyújtó diákokkal tudta megszerettetni tantárgyát. 1863. április 9-én született Sopronban. Tanári oklevelét a budapesti tudományegyetemen szerezte, majd útja Berlinbe és Strasbourgba vezetett. Talán egykori soproni tanárai hintették el benne a mesterség iránti örök vágyat, vagy a hazai és külföldi egyetemeken találkozott olyan példaképekkel, akiknek pályáját követni akarta? Ki tudja ezt ma már...

1890-ben lett a Sütő utcai épületben működő evangélikus gimnázium tanára, majd a Városligeti fasorban 1904-re elkészült épületben folytatta pályáját. 1909–1914 között igazgatója is volt a Fasori Evangélikus Gimnáziumnak. Ebben az időben a tudományegyetem pedagógusjelöltjei közül többen hozzá jártak gyakorlótanításra, s talán őmiatta is választották e nagyszerű hivatást.

Az igazgatói megbízatás – habár sikereket hozott Rátz Lászlónak s az iskolának is – nem tette boldoggá. Tanítani akart. Sajnálta az időt a hivatali teendőkre. Úgy érezte, hogy teljes idejét, energiáját a matematika oktatására kell fordítania.

„Küldetéses ember volt” – mondanánk rá napjainkban, mert figyelme nem csupán az „ő gimnáziumára” terjedt ki, hanem aktívan vett részt a középiskolai matematikaoktatás reformját előkészítő bizottság munkájában. Kortársait megelőzve a fasori gimnáziumban már egy évtizeddel korábban tanította mindazt, amit az 1924-ben elfogadott tanterv előírt. (Az új középiskolai tanterv majdnem változatlanul vette át tanmenetét.)

Arany Dániel után 1896–1914 között ő szerkesztette a Középiskolai Mathematikai Lapokat. Az itt közölt feladatokat – megoldásaikkal együtt – összegyűjtve is megjelentette. 1909-ben az oktatási miniszter beválasztotta őt a matematikaoktatás reformbizottságába. Részt vett és felszólalt e társaság Milánóban, Cambridge-ben, Párizsban rendezett kongresszusain. Áldozatos tevékenységéért nem maradt el a külföldi elismerés sem: 1910-ben a francia közoktatásügyi miniszter „Officier d’Académie” címmel tüntette ki.

Rátz tanár úr 35 évi szolgálat után vonult nyugalomba. Mikola Sándor igazgató – aki tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának is – az 1925/26-os tanév iskolai értesítőjében többek között így méltatta: „Rátz László igazi tanár volt, aki az iskolának és az iskoláért, a tudománynak és a tudományért dolgozott.”

Rátz László 1930. szeptember 30-án hunyt el Budapesten. Temetése szülővárosában, Sopronban volt október 4-én.

A Volt Növendékek Egyesülete 1931. szeptember 30-án – halálának első évfordulójára – felavatta a gimnáziumban ma is látható emléktábláját, Lux Elek szobrászművész alkotását.

A hálás tanítványok ma is őrzik emlékét. Miként az egykori tanítvány, Wig-ner Jenő is tette élete végéig, aki 1973-ban Nobel-díjas tudósként így emléke- zett egykori mesterére: „Magyarországról indultam el, és nagyon hálás vagyok sok mindenért, amit Magyarországon tapasztaltam, és amiben Magyarországon részem volt. Különösen hálás vagyok az Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnáziumnak, ami a Fasorban volt, és ahol olyan sokat tanultam. Nemcsak tudást, hanem emberi dolgokat is: az elkötelezettséget a tudomány, a tudás és a tanítás iránt. Az a tanárom, akit legjobban szerettem, és akitől legtöbbet tanultam, Rátz László volt. Borzasztó sokat tett azért, hogy felkeltse a gimnáziumok vagy középiskolák tanulóinak az érdeklődését a matematika iránt… Könyvet írt olyan matematikai kérdésekről, melyeket elemi meggondolásokkal meg lehet oldani. Ma is megvannak nekem ezek a könyvek, és ha kissé fáradt vagyok, vagy ha nincs kedvem mást csinálni, előveszem őket és megpróbálom megoldani a feladatokat, amik bennük vannak.”

Évente osztják ki a róla elnevezett díjat. Ilyenkor a hálás tanítványoknak, tisztelőinek gyakrabban eszébe jut legendás alakja. Napjainkban is erőt adó lehet példája, hiszen Rátz tanár úr Magyarország kulturális nagykövete volt, a magyar evangélikus iskolakultúra követésre méltó óriása.

Dr. Németh József

Regionális hozzárendelés: Budapest–Fasori Evangélikus Gimnázium

::Nyomtatható változat::