Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

"Teher alatt nő a pálma" – tartja a régi bölcsesség; viszont ennek valódi súlyát átélni bizony nehéz feladat. Ahhoz, hogy valódi erő és tartás legyen bennünk, hogy tényleg "élő kövekké" (1Pt 2,5) válhassunk, szükségünk van terhekre.

Gyakran halljuk, olvassuk Jézus mondását: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem.” (Lk 9,23) De vajon érezzük-e ezeknek a szavaknak az igazi súlyát? Vajon megértettük azt, hogy mi mindent jelent: megtagadni önmagunkat?

Istennek természetesen célja van azzal, hogy keresztet tesz a vállunkra, hogy szenvedések érnek minket. Pál apostolnak is tövis adatott a testébe, de ugyanakkor a bizonyosság is: „[az Úr] ezt mondta nekem: »Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.«” (2Kor 12,9) Sőt neki öröme volt ezekben az „erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban”, mert megértette, hogy Istennek célja van ezzel. Isten országa különben sem evés és ivás, „hanem igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm” (Róm 14,17). A világ szemében azonban nevetségesnek tűnik ez a keresztény öröm.

Általában a televízióban sugárzott műsorok, a rádióból áradó zenék, a magazinok címlapjain látható (ál)mosolyok azt hirdetik, hogy „take it easy”, vagyis „vedd könnyedén” az életed. „Élj a mának!” – hallhatjuk oly gyakran. Ezzel szemben az a fajta szolgálat, amelyről Pál beszél, illetve az a világnézet, amelyet Jézus hirdet, egyszerűen hiábavalónak, már-már esztelenségnek tűnik.

Így talán Jézus vigasztaló szava is kételyeket válthat ki: „Az én igám boldogító, az én terhem könnyű.” (Mt 11,30) (Biztosan sokan feltették már a kérdést: hogy lehet egyáltalán egy iga – bármilyen iga – boldogító? És miként lehet egy teher – bármilyen teher – könnyű?)

A választ a Bibliában találjuk. Gyakori tévhit, hogy a munka Isten büntetése. Kezdetben Isten büntetése ugyanis nem a munka volt, hanem az értelmetlen munka: „...legyen a föld átkozott miattad, (...) tövist és bogáncsot hajt neked...” (1Móz 3,17–18). Isten igája tehát azért boldogító, mert az ember életét és munkáját megtölti értelemmel. Isten terhe pedig azért könnyű, mert olyan reményt ad, amilyenre a világ képtelen.

„Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk.” (Róm 8,18)

Andriska János

::Nyomtatható változat::