1%

**Ifjúsági találkozó Szolnokon**

Március 9-én reggel hárman szálltunk be Ildi néni kocsijába nagy táskánkkal, hogy elutazzunk Szolnokra, és részt vegyünk az egyházmegyei ifjúsági találkozón. Nem tudtuk, mi vár ott ránk, hisz tapasztalatlanok voltunk még ilyen téren. Mi történhet egy ilyen hétvégén?
Amikor megérkeztünk a lelkészi hivatalba, a többiek már befejezték a vacsorát, így nekünk a finom lángos helyett csak virsli jutott. Vacsora után elindultunk a Cserkészházba, amit a katolikusok átengedtek nekünk, hogy tudjuk hol tartani az alkalmainkat. Ismerkedős játékkal kezdtünk, amiután már nem volt olyan idegen a 20-25 fős társaság. Jöttek Pilisről, Irsáról, Ceglédről, Szolnokról és Bényéről is. Egyesek már ismerősök voltak, másokat még nem is láttunk, de mégis egy közösséget alkottunk velük.
Ezután visszatértünk a szálláshelyre, mivel nekünk, a későn érkezőknek már nem maradt hely, ezért lent aludtunk a pincében. Jól elnevetgéltük az éjszakát, reggel persze lekéstük a reggelit - szokásunkhoz híven.
A reggeli áhitatot Selmeczi Lajos tartotta a gazdag ifjúról. Elmondta, mi mindenről kell lemondanunk Jézusért. Ezt követően Győri Péter Benjámin vette át a szót, a csoportos beszélgetések témáját adta meg előadásában: "Mindenre van erőm a Krisztusban."
A csoportokat a névkártyánk színe alapján osztották be, amit még az előző esti érkezéskor kaptunk. Velünk Koczor Ildikó (Ildi néni) boncolgatta az ige kérdéseit: már konfirmálkodtunk, és itt az ideje, hogy döntéseket hozzunk bizonyos kérdésekről. Mennyire szól bele Isten az életünkbe, vagy a szüleink, és egyáltalán, hogy döntöttünk, mik a céljaink az életben, ki hova megy továbbtanulni?
Ugyanezekben a csapatokban indultunk felfedezni Szolnokot. A városnéző versenyben kérdéseket kaptunk egy-egy nevezetességről, (ami Szolnoknak - valljuk be - elég sok van), és a válaszért futottunk, kérdezgettünk, elvesztünk, és megtaláltattunk. A sok munkának lett is eredménye: a mi csapatunk nyerte a játékot! A jutalom pedig a már régen várt ebéd: leves és hawaii csirke rizskörettel.
Ebéd után ismét visszagyalogoltunk a Cserkészházba, ahol megint meghallgattunk egy előadást, de ezúttal Koczor Ildikótól, aki közvetlen hangon beszélt a közösségnek a közösségekről. Ez alapozta meg a csoportbeszélgetést is: melyik a fontosabb, az egyházi vagy a világi közösség, hogyan befolyásolnak minket a barátaink, jó-e egy közösség tagjának lenni, mért, és milyen közösségekbe tartozunk?
Még futotta az energiánkból Péter Zoltán játékaira is: a seprűs rongyfocira és az állatos-cserélgetősre is. Ezután Kustra Csaba tartott áhítatot, de nem a szokványos módon, hanem úgy, hogy közben kört alkottunk, és fogtuk egymás kezét. Így lettünk egy közösséggé Isten igéjét hallgatva.
Közben Kis Szabolcs Máté is megjelent a színen, és összehozott egy kis filmklubot azoknak, akik még nem akartak lefeküdni. Az élet szép c. filmet néztük meg, szerintem mindenkinek nagyon tetszett.
Másnap összecsomagoltunk, és átballagtunk a templomba, megbeszéltük a záróistentisztelet menetét. Szokatlan módon nem korálokat, hanem ifjúsági könnyűzenei énekeket énekelt a gyülekezet. Az Apostoli- helyett pedig egy sajátos szövegű hitvallást mondtunk, amibe beékelődött a Hiszek a Teremtőben című ének. Ezalatt három ember egy-egy gyertyát adott át valakinek a gyülekezetből, ők pedig az oltáron helyezték el azokat: ez is a közösséget jelképezi. Az igehirdetést Pángyánszky Ágnes tartotta. Engem az fogott meg legjobban, hogy körbeadott egy kis keresztet, amit hadirokkantak készítettek töltényhüvelyből. Az alkalmat úrvacsoraosztással zártuk.
Kicsivel később fogtuk a táskáinkat, - ami talán az élményektől lett súlyosabb - és búcsúzkodás után hazaindultunk. Jó volt megismerni néhány egyházmegyei fiatalt, közösséget alkotni velük.
Furcsa, mennyit használom a "közösség" szót... Végülis, ez volt ennek az egésznek a lényege: a közösségalkotás. Ez a hétvége bizonyítja, hogy egy keresztyén közösségben is jól érezheti magát az ember. A kérdés az, hogyha ilyen élményekkel tér haza egy 20-25 fős csapat, miért nem vesznek részt aktívan a gyülekezetük életében, és miért nem erősítik a keresztény ifjúsági életet. A választ még nem találtam meg.

-K.M.I.

**A kereszténység multinacionalitásáról és a céges** szemekről

Egyházmegyei felügyelőnk, Bak Péter tartott előadást második szeretetvendégségünkön. Egy ismert multinacionális cég vezetőjeként hitelesen beszélt arról, hogy a kívülállók általában milyen véleményt alakítanak ki az ilyen mamutvállalatokról, és hogy belülről hogyan épül fel egy ekkora cég.

Elmondta, hogy rengeteg ember dolgozik együtt az általa vezetett vállalaton belül, és hogy ilyen mennyiségű alkalmazott esetén az eredményesség elengedhetetlen feltétele a megfelelő együttműködés. Ehhez pedig Bak Péter szerint csupán egy jó kapcsolatrendszer kialakítására van szükség. De valójában nem olyan egyszerű dolog jó kapcsolatokat kiépíteni, mint ahogy hangzik. Az előadó beszámolt róla, hogy cégük minden évben részt vesz egy olyan felmérésben, amely azt vizsgálja, hogy a dolgozók hogy érzik magukat a munkahelyükön, szeretnek-e dolgozni. Ennek meghatározó pontja az, hogy az emberek kivel dolgoznak együtt, kedvelik-e munkatársaikat. Azért, hogy ez így legyen, a cég vezetői megpróbálnak mindent megtenni. Az előadó el is árult néhány erre vonatkozó cselt: közös szabadidős programokat szerveznek, ahol cégvezető és beosztott ugyanolyan minőségben jelenik meg, ahol megismerhetik egymást; a születés- és névnapokon felköszöntik a kollégákat; és amikor a vezetői gárda az egyik áruházba érkezik, a legalacsonyabb státuszban lévő dolgozók is személyesen feltehetik kérdéseiket a "fejeseknek". Bak Péter szerint a legfontosabb, hogy az ember emberséges legyen, amiben benne van, hogy köszönünk a beosztottaknak a reggeli kezdéskor, és érdeklődünk a család hogyléte felől. Ettől mindenkinek több kedve lesz a munkához.

Nem tudom, hogy a hallgatóság többi tagja hogy volt vele, de én sok gondolatban felfedeztem a párhuzamot a cég felépítése és a felügyelő egyházvezetési ars poeticája között. Való igaz, az egyház is multinacionális cég, viszont kevéssé mondható el róla, hogy a hatékony működés érdekében ilyen jó szervezettséggel rendelkezne. Miért is ne működhetne így? - tesszük föl magunknak a kérdést. Talán az a baj, hogy túlságosan az önkéntesi munkára alapozunk? Vagy hogy nincsen alaposan, pontokba szedve leírva, hogy ki mit csináljon?

Ha valahova el akarunk jutni, először minden bizonnyal valamilyen célt kellene meghatároznunk: hogy minél többen csatlakozzanak hozzánk, hogy minél többen végezzenek evangélizációs, missziói munkát, vagy hogy többen járjanak a alkalmakra? Azt hiszem, az viszont nem kérdéses, hogy akármilyen célt is tűzünk ki magunknak, a különböző cseleken és módszereken túl még kell "valami" a megvalósításhoz: Isten Szentlelke.

-ingaora

**Ifjúsági csendesnap**

Idén Tápiószentmártonba hívott meg minket Győri Péter Benjámin szolnoki lelkész, ifjúsági felelős a csendesnapok egyházmegyei fordulójára. Nem mehetünk el szó nélkül a helyszín, Tápiószentmárton mellett - mármint, ha nagyon akarunk, autóval el mehetünk mellette - de észre kell vennünk, hogy ha egy ifjúság képes egy egyházmegyei alkalom befogadására, valószínűleg életképes és fejlődő ifjúságról lehet csak szó! Most pedig illessük néhány dícsérő szóval a tápiószentmártoniakat azért is, mert forró teával és rágcsálnivalóval várták a hideg időben messziről érkezőket: köszönjük.
A nap felütéseként ismerkedős játékot játszottunk, amelyet Péter Zoltán ceglédi lelkész állított össze, és elmondása szerint még nem próbálta ki máshol, de ettől függetlenül nagyon jól sikerült. Azt hiszem még egy ideig nem felejtjük el, ki nevezte ki magát Kossuth Lajosnak, vagy ki tud eggyé válni igazán lelkészi Opel Astrájával, és ki vágyik inkább Jaguárra, vagy hogy ki érzi magát húsos palacsintának.
Koczor Tamás áhítata után Szeverényi János evangélizációját hallgathattuk meg a "Mindent szabad?!" témáról. Az országos missziófelelős elmondta, hogy Pál apostol nem tesz kérdőjelet a mondat végére, hanem megállapítja, hogy valóban mindent szabad, és aztán folytatja: de nem minden használ. A lelkész kitért a mondat korabeli jelentésére, miszerint a korinthusi férfiak akkor használták ezt a kijelentést, amikor mindenféle emberi szükségleteik határtalan kielégítését indokolták. Továbbolvasva az igét, olyan rabságokról, rossz szenvedélyekről esett szó, mint a szex, és a drog.
Az előadás után kisebb csoportokban beszélgettünk tovább a jó és rossz szenvedélyekről (Kovács Áron), az önismeretről (Bozorády András), az emberi technika fejlődésének határtalanságáról (Kis Szabolcs Máté) és a XXI. század tabutémáiról (Péter Zoltán).
Délután falujáró játékba kezdtünk. Versikék alapján kellett megtalálnunk bizonyos helyeket és dolgokat Tápiószentmártonban, és bizony rájöttünk, hogy a metaforákat nem is olyan könnyű megfejteni...
A napot Győri Péter szavai zárták, aki szintén a testi tisztaság megőrzésének előnyeiről beszélt.
Jó volt ez a nap - és nem beszéltem például még a nap folyamán egyre bővülő kis zenei együttesről, amely jó hangulatot teremtett, vagy arról, milyen szokatlan ebéddel láttak el minket a szervezők - nem kis örömünkre pizzával tömhettünk meg gyomrunkat! Ezt az ötletet (is) bátran ajánlom minden egyházi programra!

-ingaora