1%

Gyülekezetünk két vállalkozó szellemű fiatalja (a Rapcsák testvérpár) elhatározta, hogy hűek maradnak jól bevált szokásukhoz, és a 2008. évi Szélrózsára, Köszegre is acélparipáikon jutnak el. Az ötlet talán túl merésznek bizonyult, ezért a számos, a kezdeményezéshez való csatlakozásról szóló ígéret közül csak egy nem hiúsult meg. Teológus testvérünk, Sámuel a nem sokkal korábban elszenvedett bokaszalagszakadása ellenére vállalta a kilométereket. Így történt meg az, hogy 2008. július 14-én, hétfőn 10.00 órakor 16 celsius fokban és szakadó esőben a három fiatal a Lágymányosi híd budai hídfője alól megkezdte kalandos utazását.
Az egyik legkomolyabb fejtörést az okozta, hogy Budapestet hogyan lehet biciklivel elhagyni a Közép-Dunántúl irányába. Hőseinknek ez csak úgy sikerülhetett, hogy Törökbálintot elhagyva, az M0-s autóúttal párhuzamosan egy vasúti vonal mellett, autóval járhatatlan, ám a kerékpár atlasz által szaggatott vonallal jelzett úton, a behajló, elázott gallyakkal megkűzdve átdagonyáztak Biatorbágyra. Jutalmul a nap kisütött, így lehetett szárítkozni. Ezt a kalandot követően már csak azzal a ténnyel kellett szembe nézni, hogy kerékpárral a logikus vonalvezetésű, toronyiránt haladó, felsőbb rendű utakat nem lehet igénybe venni. Ezért néhány plusz km-t kellett az utazásba iktatni, de a csapat nem csüggedt.
A Budapestről való hosszas menekülés miatt időt vesztettünk, és csak késő este érkeztünk állomáshelyünkre. Az első éjszakát Bakonyszombathelyen töltöttük, ahol fejedelmi kiszolgálásban részesített bennünket Vancsai József lelkész úr, és kedves felesége. Vacsora... alvás... reggeli... kerékpárkarbantartás és start. A második állomásunk helye egész nap alakult, ugyanis az előzőleg lefixált szálláshelyre túl korán érkeztünk volna meg, és a fiatalok menni akartak minél többet, hogy a Szélrózsa nyitónapján mielőbb megérkezhessenek. Sikerült elérni telefonon az uraiújfalui gyülekezet lelkészét, Kerekes Csabát, aki készségesen bocsátotta rendelkezésünkre a csodálatos templom (amelynek egyházfilakás részében egykor maga Petőfi Sándor is megszállt) mögötti ifjúsági szállást. Másnap búcsút vettünk a lelkésztől és családjától, majd nekivágtunk az utolsó szakasznak. A motiváció mértékének ismeretében nem csoda, hogy nem sokkal a déli harangszó után a hat küllős és négy acél kerék legurult az utolsó dombon is. Kőszegen a Szélrózsa helyét könnyedén megtaláltuk, mert jelzőtáblák irányítottak. Regisztráltunk, bepakoltuk a cuccokat, majd helyet kerestünk a sátrainkat. ...és elkezdődött a "Szélrózsa":http://www.szelrozsatalalkozo.hu.