1%

**Esperesiktatás**

Gyón ismét esperesi székhely lett. Most - a második ciklusban - pedig még azzal is büszkélkedhetünk, hogy gyülekezetünk soraiból való egyházmegyei felügyelőnk is, Bak Péter.

Kevéssé látunk bele más egyházmegyék életébe, viszont biztosan hihetünk Fabiny püspök úr szavainak, miszerint nálunk különösen is olajozottan és humánusan zajlott mind az iktatás maga, mind a közgyűlés. Hogy a lelkészek is jól érzik magukat ott, ahol vannak, bizonyítják a közgyűlés jókedvű köszöntései, a gyakran egymást fedő célmeghatározások, az eddigi közös munkáról való beszámolók. Hiszen nem minden egyházmegyében focizik együtt a lelkészi gárda, nem mindenhol alakul Papi Big Band, és még sorolhatnánk. Az újdonsült felügyelő hasonlóan jól együttműködő közösség megteremtését tűzte ki célul a laikusok körében - az egyházmegye közgyűlésén túlmenően is.

Többen hangoztatták, hogy a fiatalságban is egyedülálló megyénk, nemcsak a lelkészi átlagéletkort értve ezalatt, hanem a megyében dolgozó tisztségviselőkét is. Azonban a fiatalság önmagában nem erény - hangoztatta Krámer György espereshelyettes - bőven van még tanulnivalónk az idősebb korosztály képviselőitől. Koczor Tamás esperes a "felnőtté válásban", a lelkészek egyre érettebbé növekedésében társ és segítő szerepét szeretné betölteni, inkább barát szeretne lenni, mint keménykezű főnök.

Gyülekezetünk is serényen munkálkodott az ünnepség megszervezésén: sátrat állítottunk fel, sütöttünk, főztünk, takarítottunk, hívogattunk, majd ünneplőbe öltöztünk. Meghatódva hallgattuk a trombitával megszólaló evangélikus himnuszt - az sem zavart minket, hogy néhol hamiskásan megy, mert eltöltötte szívünket a tudat, hogy egy másik gyülekezet küldött nekünk zenészt, hogy fényesebb ünnepet ülhessünk. Büszkén figyeltük gyülekezetünk egyházmegyei képviselőit, amint esküt tesznek és megáldatnak, olyan munkát és feladatot vállalnak magukra, amiért nem kapnak semmilyen kézzel fogható jutalmat. Örültünk, hogy a szakadó eső ellenére sokan több órán keresztül szívesen maradnak velünk sátrunk alatt.
"Ki dolgát mind az Úrra hagyja... Azt Ő megőrzi és megtartja" - énekeltük az istentiszteleten. Azzal a bizalommal, hogy vezetőink: esperesünk, presbitériumunk, tisztségviselőink nem saját erejükben bízva próbálják meg megvalósítani ötleteiket, hanem az Úrral együtt futnak a cél felé. "További képek>>>":http://www.lutheran.hu/z/honlapok/delpestmegye/a0/pek/eesperesikt

**Énekkari találkozó**

Május 14-én vasárnap délután felkerekedtünk Pilisre, ahol már kettő körül készülődni kezdtek a kis és nagy kórusok a megmérettetésre. Valójában arról szól az évről évre megrendezett énekkari találkozó, hogy megmutassuk egymásnak, mire vagyunk képesek az egyházzene területén, mennyit fejlődtünk egy év alatt, milyen új dolgokat tudunk mutatni, ezért megpróbálja mindenki a legjobb formáját nyújtani.
Idén sajnos hiányoztak a tavalyi különlegességek: a kisebb zenei számok, viszont új kórusként jelent meg a bényei, valamint egy nagyváradi énekkar is érkezett közénk. Az alberti és irsai kórusok a megszokott színvonalat hozták. A pilisi Izsóp és Izsópka hagyományosan a könnyűzenei vonal képviselőiként léptek fel.
Színfoltként hatott a Papi Big Band muzsikája, amelynek "első számát":http://www.lutheran.hu/z/honlapok/delpestmegye/zz8/enek1 és "második számát":http://www.lutheran.hu/z/honlapok/delpestmegye/zz8/enek2 most meg is lehet hallgatni. Ők szintén a könnyűzenei műfajok keretein belül mozognak.
Természetesen kis gyóni kórusunk is megszólalt az ünnepségen - nagy sikert aratva, és basszusunk, Orczi József rögtönzött versét is örömmel hallgatta a közönség.

Evangélikus identitásunk egyik büszkeségének tudjuk az evangélikus egyházzenét, amelyet kincsként kell ápolnunk, őriznünk és közös élményként felmutatnunk, hogy átadhassuk gyerekeinknek is - erről (is) szólt Győri Péter Benjámin befejező áhítata. Ezt a célt szolgálja a kórustalálkozó is. További képek a megyei honlapon találhatóak.

**Szeretetvendégség fiatal felnőtteknek,**
avagy van-e Jakabnak szamara?

A február 19-i délutánon azért szép számmal akadtak gyerekek és idősebbek is, nemcsak fiatalok, így a közösség erejét próbára tevő játék még érdekesebbre sikeredett!
Bár az összegyűltek valószínűleg nem nyújthatnak teljesen pontos képet a gyülekezet összetartásáról, működéséről, a játék során bebizonyosodott, hogy kis közösségünk keretein belül igazi "demokrácia" uralkodik: mindenki szavát meghallgatjuk. Viszont a vezető, a közösséget irányító egyéniségek hiányoznak, és a tanácstalan időszakban nincs, aki továbblendítse a "megfáradtakat". A csoport sajnos nem tudta meglelni a pontos megoldást, viszont kiderült, hogy Jakabnak van szamara!
Több megfigyelő is részt vett a játékban, ők még inkább észrevehették a közösség hibáit és előnyeit. Fontos például, hogy a gyerekek hangja ugyanolyan erős volt, és ugyanolyan jelentőséggel bírt, mint a felnőtteké, és jó, hogy senki nem bújt ki a felelősség alól: mindenki feladatának érezte a játék megoldásának keresését.
Egy novellát is meghallgattunk: Dino Buzzati Elefántkór című művét. Utópikus látvány tárul lelki szemeink elé, ha elképzeljük, amit Buzzati leír: a műanyag dolgok egyszercsak burjánzani kezdenek, elefánt nagyságúra nyúlnak, és túlnőnek rajtunk, majd az életünket is veszélyeztetni kezdik. Érdekes, hogy a poliésztereket éppen az emberi élet megkönnyítésére hozzuk létre... A törénet szimbolikus jelentései talán fontosabbak.
A tea, süti, tombola a jókedvű társaság örömére szolgált a szeretetvendégségen. Köszönjük a háziasszonyoknak, hogy ezeket előkészítették!

**Regionális Ifjúsági Találkozó**
*Második alkalom*

A csoportvezetők nemcsak ezt a gondolatot próbálták megoldani közösségükkel, hanem kicsit előtérbe hozták a nap témáját is. Így esett szó arról, hogy kit hol és hogyan érintett meg Isten.

Ezután játék következett, de előtte még megkóstoltuk az asztalra odakészített pogácsát és teát. A napot egy érdekes és sokatmondó ádventi meditációval zártunk, amelyet a dunaharaszti fiatalok osztottak meg velünk.

Az Ifjúsági Regionális Találkozót már-már kinevezhetnénk Tamás-ifinek is, hisz minden alkalommal megmozgat olyan fiatalokat, akik nem túl gyakran járnak el közösségünkbe. Hisszük, hogy Isten munkája folytatódik, és így fiataljaink beépülnek kissé elidősödő egyházunkba.
A Regionális Ifjúsági Találkozó következő alkalma januárban lesz.

**Regionális Ifjúsági Találkozó**

Okróber 22-én, szombaton a dunaharaszti és nyáregyházi fiatalokkal Gyónon közös programra jöttünk össze. A 40-45 fiatal találkozója a Járvány címet kapta. Délután 3-kor ifjúsági énekek éneklésével kezdtük meg a napot. A teremben nem lehetett találni már üres széket, amikor komolyabb programpontokra tereltük a szót.

Először a madárinfluenzáról beszélgettünk, majd elővettük a Bibliát, és kikerestük belőle a Nagy vacsora című példázatot (Lk. 14,15-24). De nem egyszerűen elolvastuk a szakaszt, hanem szereplőkké váltunk benne. Azokat a dolgokat, amelyek a történetben akadályként jelennek meg (föld, ökörök, házasság) átalakítottuk, és így három témát kaptunk: lakhely, foglalkozás és társadalmi ranglétrán elfoglalt hely. Ezután 3 csoportba verődtünk és csoportonként elkészítettük a "12 pontot". Minden társaság a maga témakörében fogalmazta meg a pontokat. Megkaptuk a Bibliai példázat magyarázatát: a vacsora Isten országát metaforizálja, a föld (a lakhely), az ökrök (a foglalkozás) és az asszony (a társadalmi ranglétrán elfoglalt hely) mind akadályok abban, hogy valóban Istenre figyeljünk, hogy Isten legyen életünk középpontjában.

A napot egy érdekes játékkal fejeztük be, amelynek segítségével közösségünk felépítésének és működésének előnyeivel, illetve hátrányaival szembesültünk. A táborszervezéskor ugyanis hasznos megfigyelni a közösség adottságait.

A regionális ifjúsági találkozó első alkalma volt ez. Sok olyan helybeli fiatalt is megmozgatott, akik egyébként nem vesznek részt az evangélikus ifjúság életében. Reméljük hagyománnyá válik ez az örömteli találkozás!

**Egyházmegyei ifjúsági nap Irsán**

Október 1-én, szombat reggel körülbelül ötven fiatal gyülekezett össze az irsai templomban a csendesnap alkalmából: jöttek Albertiből, Irsáról, Tápiószentmártonról, Pilisről, Dunaharasztiról, Bényéről, valamint a gyóni gyülekezetből is kilencen részt vettek a találkozón. Az ötletes bemutatkozó játék során megtudtunk egymásról egy-egy jellemző vonást.

"Rajtad múlik!" - ez volt a nap mottója, amely az éneklés után következő előadás témájaként bontakozott ki: rajtunk múlik, hogy Istent segítségül hívjuk-e életünk döntéseiben; rajtunk múlik, hogy bízhatunk-e az Isten által előkészített örökélet megvalósulásában; rajtunk múlik, hogyan bánunk az "Isten-adta" lehetőségekkel! Blatniczky János - kissé hosszúra nyúlt - előadása egy sor gondolatot megmozgatott meg a hallgatók fejében, amelyeket a szerény ebédet követő csoportbeszélgetéseken meg lehetett vitatni - bár erre a programpontra sajnos csak fél órája maradt a társaságnak... A pestszentlőrinci ifjúság profi zenész tagjaiból alakult Új Teremtés együttes koncertjével zárult a nap.

**Tanévbúcsúztató tábortűz**

Június 10-én este 7-kor tábortűzet szerveztünk a templomudvarban. A vártnál hűvösebb idő ellenére jónéhányan körbeültük a lassan lángra gyúló tüzet az ifjúságból és a hittanosok közül is. Először a kulináris élvezeteknek hódoltunk: kolbászt sütöttünk, majd kenyérrel jóízűen elfogyasztottuk. Bár kicsit vigyáznunk kellett, mert étkünkre néhány vadállat (lásd: Eszter idetévedt kutyája) is igényt tartott. A krumplisütéssel is megpróbálkoztunk, de miután a kis burgonyák túl sok időt töltöttek a jó meleg lángok között, úgy döntöttünk, a felismerhetetlenségig szén-színűre sült köretet most inkább kihagyjuk... Ezután a szomszédokat és a környékbeli lakosságot kápráztattuk el gyönyörű énekünkkel. Örülhettek, hiszen nemcsak míves kánonokat, hanem különböző népdalátköltéseket is hallhattak. Ahogy régen: mindenki hozzátett egy kicsit.

Ahogy kezdett sötétedni, lassan mindenki elindult haza. Amikor már csak páran maradtunk, parázsló botokkal rajzoltunk mintákat a levegőbe, aztán megvívtuk a halálig tartó Darth Wader kontra Yoda és az Obi van Kenobi kontra Amidala hercegnő csatát is... Már alig várjuk a következő tábortüzet!