1%

**A Pusztaottlakai fiók egyházközség rövid története**

Ez a terület Békéscsabához soha nem tartozott – mégis a békéscsabai evangélikusság lassú, de szívós kitartással terjeszkedett erre felé és a határ jó részét birtokba vette” – írja Dedinszky Gyula ev. püspökhelyettes helytörténész és néprajzkutató 1963-ban megjelent dolgozatában. A község ennek a terjeszkedésnek köszönheti XIX. századbeli felvirágzását. Minden valószínűség szerint előbb mint cseléd családok kerültek ide Békéscsabáról szlovákok, majd később, a parcellázások alkalmával végleg itt telepedtek meg. Az, hogy ez a folyamat mikor indult be, pontosan nem lehet tudni. Mivel ez a lakosság-beszivárgás természetszerűleg hosszabb folyamat volt, valószínűsíthető, hogy a békéscsabai szlovák evangélikusság kirajzásával egy időben indult el. Később a már itt megtelepedett honi lakosságtól is vásároltak földet az 1850-es évek második felétől. Így a békéscsabai eredetű szlovák lakosság lélekszáma rohamosan emelkedett. Ezeket a tényeket levéltári adatok, a korból származó konkrét feljegyzések támasztják alá. Tény, hogy az ún. bodzási evangélikus hívek – kb. 20 család, amely abban az időben 100 fő körüli lélekszámnak felel meg – 1861-ben önerőből iskolát építettek. Az iskolában a csabai evangélikus egyház segítségével állandó tanítói állást rendszeresítettek a jelenlegi Tökfaluban. A békéscsabai evangélikus egyház levéltárnak adatai szerint is az 1868-as püspöklátogatásról felvett jegyzőkönyv “Bodzást” már említi a csabai anyaegyház filiáinak sorában. A jegyzőkönyv megemlíti, hogy az egyháznak iskolaépülete van, amely egyben imaházul is szolgál. A jegyzőkönyv által említett “Bodzás” nem lehetett más, mint Tökfalu, az imaházul is szolgáló iskola pedig a jelenlegi tökfalui evangélikus templom elődje volt. Ezt az állítást több tény is alátámasztja. A jelenlegi Pusztaottlakát – mint erre már többször is utaltunk volt – 1928 előtt hívták többek között Bodzás-pusztának, Bodzás-ottlakának, és ami talán a legérdekesebb, hogy a tökfalui részt hívták Bodzás-újfalunak is. Az 1878-ban készült térképen már mint települést jelölték be így: “Bodzás-újfalu (Tökfalu)”. Ami talán még szembetűnőbb, hogy az 1822-ben készült katonai térképen – a település tökfalui része -, már jól megfigyelhető. Bár itt csak kis része látható az ottlakai határnak, ezen a részén is számos tanyát jelölt be a térképész. A másik igen lényeges és figyelmen kívül nem hagyható tény, hogy Medgyesbodzást abban az időben gyakorlatilag színtiszta magyar római katolikusok lakták. Márpedig az 1867. évben “Bodzáson” 210 evangélikus vallású élt úrvacsorával. Ez Medgyesbodzáson nem lehetett, mert ott nem is volt gyakorlatilag evangélikus hívő, és nem is volt hol adni úrvacsorát. Ez csak a “Bodzásnak” nevezett Tökfaluban történhetett. Különben Tökfaluval szemben, a közút túloldalán van a “Kisbodzás” – nak nevezett határrész. Ezzel is magyarázható, hogy Pusztaottlaka nyugati részét, azaz Tökfalut és környékét előszeretettel és gyakran hívták egyszerűen csak “Bodzásnak”. Ott, ahol egy évben 210 hívő vesz magához úrvacsorát, annak bizony komoly gyülekezetnek kell lennie. Ez pedig nem lehet máshol mint a jelenlegi Pusztaottlaka tökfalui részén, mert elsősorban ott telepedett meg az evangélikus szlovákság. Természetesen a gyülekezetben minden bizonnyal azért voltak már környékbeli hívek is közöttük a környékbeli szórványokból is. Az első lévitatanító az akkori Ottlaka-pusztán, konkrétan Tökfaluban, Getenya János volt. 1869-ben már 23, 1870-ben 41 evangélikus gyermeket keresztelt! (Az Evangélikus Levéltár idevonatkozó dokumentumai községünket Ottlaka-pusztának nevezi, míg a kisjenői ortodox nyilvántartásban Medgyes-pusztaként van megemlítve.) A békéscsabai evangélikus egyház Ottlaka-pusztán ebben a népes új filiában 1885-ben lelkésztanító állást szervezett, ugyanakkor új imaházat (a mai tökfalui evangélikus templomot) és lelkészlakot építtetett. A lelkésztanítói munkakör ellátására kiküldte akkori káplánját, Zsilinszky Endrét, aki 1886-ban Pusztaottlaka evangélikusságának első lelkész jellegű munkatársa lett. Ő kapta feladatául egyházától, hogy a meggyesi pusztán megtelepült csabai származású evangélikusságból gyülekezetet szervezzen. Ennek messzemenően eleget téve megszervezte a virágzó medgyesegyházi gyülekezetet, majd ezek után annak is első papja lett.>” (Forrás - Patai János: Kicsi falu a nagy pusztában, Pusztaottlaka története /Pusztaottlaka, 2000. 32-34. oldal)

A hajdani népes gyülekezet lélekszáma napjainkra sajnos elapadt. A tanyavilág felszámolásával sokan költöztek Medgyesegyházára és az ottani gyülekezet tagjai lettek, vagy települtek át Medgyesbodzásra és a vegyes házasságok miatt beépültek a római katolikus gyülekezetbe. Kis létszámban találunk ma is evangélikusokat Medgyebodzáson és Gábortelepen, akik részben a Medgyesegyháza-i, részben a Csanádapáca-i gyülekezettel tartják a kapcsolatot. Az ottlakai fiatalok jelentős része beköltözött Békéscsabára vagy Orosházára, idős szüleiket, esetleg nagyszüleiket magukhoz vették, így a községre sajnos a lassú elnéptelenedés vár. 1995 óta két keresztelő volt a gyülekezetben, de a kisgyermekeket csak “hazahozták” megkeresztelni, lakhelyük városon van. A gyülekezet mai becsült lélekszáma 40, ebből 19-en fizetnek rendszeresen egyházfenntartói járulékot. A jövőről és tervekről beszélni nagyon nehéz Pusztaottlakán. A cél megtartani és gondozni a jelenlegi híveket, és megpróbálni újakat toborozni Krisztus nyájába. Ezért indítottam el missziói jelleggel a vallástörténeti foglalkozást felekezetre való tekintet nélkül a gyerekek körében, az általános iskola 37 tanulója közül 24-en jelentkeztek és jártak rendszeresen az eltelt tanévben a foglalkozásra.

Kapcsolódó oldalak:

A pusztában ott lakó szeretet
Evangélikus Élet 42.szám 2004. okt. 17.

Hálaadó istentisztelet Tökfalu 125 éves templomában
Békés megyei Hírlap 2004. okt. 08.