Napról napra

Hozzászólás a cikkhez

*Kivisz a világosságra, és gyönyörködöm igazságában.* Mik 7,9 (2Kor 4,6; Lk 2,/22–24/25–38/39–40/; 1Jn 1,1–4; Zsolt 40) Az igazságban csupán az képes gyönyörködni, aki újjászületett az igazság egyetlen forrása által. Ez a gyönyörködés azonban nem semmittevést jelent, hanem Krisztus arcának szüntelen felismerését a másik ember arcán.

*Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.* Gal 6,2 (5Móz 13,1; 1Jn 4,11–16a; Ézs 53,4–12)

Krisztus törvényét tehát csak egymással vállvetve lehet betölteni. A széthúzással szemben az összetartás jellemző azokra, akik Krisztus nevében szólnak és cselekednek. Ha ez mégsem igaz rájuk, akkor Krisztust tagadják meg.

*Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni.* Zsolt 22,3 (Mk 14,38; Zsid 1,/5–6/7–14; Ézs 54,1–10)

A „tudok” és a „képes vagyok” hamis biztonsága gyakran kísért meg bennünket. A „nem tudok” felismerése azonban Isten hívásának legcsendesebb kifejezője lehet. Ezt a valódi csend követheti, amely képes Isten válaszának befogadására.

*Vigasztaljon meg engem szereteted, ahogyan megígérted szolgádnak.* Zsolt 119,76; (2Thessz 2,16–17; Lk 12,35–40; Róm 8,31b–39; Ézs 55,6–11)

Isten vigasztalása örök, és erre az ember – esendősége folytán – egész élete során rászorul. Mindazonáltal Isten szeretetével vigasztal. Ez a vigasztalásnak olyan módja, amelyre az ember önmagától nem képes, mivel ez nem képesség, hanem isteni ajándék.

*Krisztus mondja: „Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben.”* Jn 12,46 (5Móz 4,31; Lk 4,16–21; Jak 4,13–15; Zsolt 121)

Az irgalom a közösségvállalás legmélyebb kifejeződése két létező találkozásában. Olyan közösség, amelyben az Élet életét adja, a Világosság pedig fényét osztja meg azzal, aki halálán van, aki a sötétben tétova mozdulatokkal és lépésekkel keresi az irgalmasságot.

*Lenézett az Úr a mennyből a földre, hogy meghallja a foglyok sóhajtását, és megszabadítsa a halálraítélteket.* Zsolt 102,20–21 (2Kor 12,9; Józs 24,1–2a.13–18.25–26; Mk 1,1–8)

Sóhajtásra válasz lehet-e a sóhaj meghallása? A halálos ítélet cellájában mit jelenthet a kegyelem fénysugara? A koldust gazdaggá teszi a meghallgatás és az odafigyelés. Csak az erőtlen vágyik arra, hogy erős legyen. Az erős még erősebb akar lenni, és ezáltal elveszíti azt, aki erőssé tette.

*Az Úr hatalma kiterjed a föld határáig.* Mik 5,3 (1Tim 3,16; 2Móz 2,1–10; Mk 1,9–13)

A hatalom rendszerint nem a mi hatalmunk. Valaki megáll a hátunk mögött, és udvariasan felsegíti a hatalom köntösét, melyben aztán van, aki otthonosan, mások pedig zavartan mozognak. Isten az ő hatalmát nem az emberre adja, hanem az ember legbensőbb centrumába helyezi.

Orosz Gábor Viktor

::Nyomtatható változat::