A vasárnap igéje

Karácsony utáni vasárnap

Hozzászólás a cikkhez

A karácsony egyedülálló az ünnepek sorában. Nem csupán az Istenben hívő keresztények tartják számon. Hosszas készülődés, sürgés-forgás, takarítás után karácsonyeste megtelnek a templomok. Olyanok is eljönnek, akiket máskor ilyen helyen nemigen látni. Azt mondják, ilyenkor még a fegyverek is hallgatnak. A Földre érkezett szeretet – Jézus születése – ünnepéhez nem méltó a fegyverropogás. Elemi erővel tör be csendjével hangos-rohanó világunkba a Békesség Fejedelme, aki „nem lármáz az utcán”. A mindennapos kis csatákban is szűnik a zaj: a jászol mellett halkan lépdelünk. Mindenkinek meg kell állni, hiszen Isten Fia érkezett közénk. Reméljük, talán akad, aki a csendben meghallja az angyalok szózatát: „Üdvözítő született ma nektek!”

A karácsony utáni vasárnapra azonban lehet, hogy már semmi nem maradt az ünnep hangjaiból, hangulatából, lelkületéből. Úgy tűnik, már minden ajándékról lekerült a díszes csomagolás, az ünnepi vacsora morzsái is lassan elfogytak, csonkig égtek a gyertyák az adventi koszorún. Már nem szikráznak a csillagszórók sem. Egyedül a harang szól még hívogatóan, s vele együtt konganak az üres templomok. A „csendes éj” után jönnek a zajos hétköznapok. Esetleg már a szilveszteri szórakozás lázában égnek sokan. Ennyi lenne az üdvösség megérkezése? Ez lenne a megváltás? Hirtelen fényesség az égen, egy-egy feketeségbe hasító csillagszikra, aztán újra sötétség? A vásárlási lázon és az üzletek reklámhadjáratán kívül sok nemes, dicséretes és szeretetreméltó szokás, mozdulat kapcsolódik a karácsonyhoz. Az ünnepek elmúltával ezek is mind semmivé lesznek?

De jó lenne valamit magunkkal vinni! De jó lenne olyan ajándékot kapni, amely akkor is értékes, amelyet akkor is érdemes elővenni, amikor nincs csillogó papírral borítva! Jó volna, ha legszebb öltönyünkkel együtt nem vetnénk le az ünnepet is, hanem mindig megmaradna bennünk a testté lett Szeretet ünnepe! Bárcsak szívünkből fakadnának a szeretettel adott szavak, mosolyok és ölelések, és nem kellene attól tartani, hogy elszakad a díszborítás, és meglátszik, hogy belül valójában mi rejlik! De jó lenne, ha nemcsak egy éjszakára állna meg a háború, ha a békesség mindig körülölelne!

A karácsony is – mint Isten gyermekeinek minden ünnepe – legalább két sajátosságot hordoz: egyrészt emlékezés és rácsodálkozás Isten tetteire, jóságára. Pál apostol azt mondja a filippibeli gyülekezetnek: „amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is…”. Isten kézzelfoghatóvá tette, teszi számunkra szeretetét. A mindenható Istennek egy kopott kis istállóba való alázkodása nem az ünnepi családi fotó kedvéért történt, hanem ezzel valóságosan kinyilvánította, hogy szeretete végtelen. Nem lehetünk olyan távol tőle, hogy ne érhetne el. Nem lehet olyan nagy a reménytelenség éjszakája, hogy az ő világossága ne tudna áthatolni rajta. Jézus születése és egész élete Isten szeretetének következetes szemléltetése: „amit láttatok is…”. Erre utal, erre emlékezteti a gyülekezetet Pál apostol: láttátok, hallottátok, megtanultátok.

Isten gyermekei ünnepének másik oldala az, ami megmarad a mindennapokra. Amit magunkkal viszünk. Akinek az életét megérintette Isten szeretete, aki találkozott vele, azt átformálja. Maga is Isten szeretetének szemléltetőjévé, hordozójává lesz. Mint ahogyan Pál is bátran írhatta: tőlem is ezt láttátok. Képzeljük el, hogy mi történt volna, ha a pásztorok és a bölcsek, a tanítványok és mindazok, akik Jézussal találkoztak, magukban tartották volna, amit átéltek! Hogyan tudta volna meg a világ, hogy ő a Megváltó? Az ige arra biztat: tegyétek! Vajon nem azért olyan erőtlen az igehirdetés és az egyház minden szolgálata, mert nem aszerint élünk, amit hallottunk és láttunk Jézustól? Vajon nem azért maradnak az év nagyobb részében üresen a templompadok, mert mi is csak heti egy napra öltjük magunkra ünnepi énünket? Ne így legyen! „Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is – nemcsak Páltól, hanem az Úr Jézustól –, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene!” – mindennap.

Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk! Köszönjük, hogy békességeddel velünk vagy – nemcsak karácsonykor, hanem mindennap! Segíts, hogy minden mozdulatunkat, szándékunkat és gondolatunkat a te szereteted irányítsa! Add, hogy életünk szereteted fényét tükrözze!

Győri Péter Benjámin

::Nyomtatható változat::