Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2005
- 51
- Heti útravaló
Élő víz
Hozzászólás a cikkhez
Heti útravaló
Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. Az Úr közel! (Fil 4,4.5b)
Advent negyedik hetében az Útmutató reggeli igéi a beteljesülő öröm forrására mutatnak rá. Karácsony böjtjének hét utolsó napján „lelkünk az Urat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk. Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk.” (Zsolt 33,20–21) „Az öröm a hit gyümölcse. Meg kell ahhoz igazulni, hogy valaki örülhessen az Úrban. (…) Az ember szívbéli gyönyörűségét leli Istenben, szerető kegyelmes Atyjában.” (Luther) Az ő békessége „meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Fil 4,7). Erzsébet hangos szóval kiáltotta az Úr közelsége miatt átélt örömét: „…ujjongva mozdult meg a magzat méhemben. (…) Mária pedig ezt mondta: »Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt…«” (Lk 1,44.46–47) Ha már bennünk él a szabadító Úr, mi is mondhatjuk: Magnificat! (EÉ 38) „Mert valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére általunk.” (2Kor 1,20) Heti igénk kijelentése mindhárom igeidőre vonatkozik. Első eljövetelekor az Ige testté lett, és azóta a Szentlélek által, írott és hirdetett igéjében s szentségeiben van közel hozzánk az Úr. Második eljövetele is közel van, mert Isten szemében ezer év annyi, mint egy nap. A Szentírás utolsó könyvének három szakasza erről így tudósít: Jézus első eljövetelekor áldozati Bárány lett, utolsó eljövetelekor azonban oroszlán, ítélőbíró lesz! János apostol is megvigasztalódott, mert győzött „a Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét” (Jel 5,5), amely Isten tökéletes, elrejtett és titkos végzését, üdvtörténeti tervét tartalmazza. A „testvérszeretet” nevű gyülekezet örömének oka, hogy „csak” dicséretet és ígéretet kap az Úrtól: „Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat.” (Jel 3,11) Akarunk-e mi is ilyen győztesekké, Isten és Krisztus névhordozóivá lenni a mennyei városban? A Biblia utolsó mondatai az Úr eljövetelét sürgetik: „A Lélek és a menyasszony így szól: »Jöjj!« Aki csak hallja, az is mondja: »Jöjj!« (…) Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 22,17.20) Zsidók és pogányok együtt dicsőítik Istent a gyülekezetben, ezért „»Örüljetek, népek, az ő népével együtt.« (…) A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel…” (Róm 15,10.13) Karácsonyeste azért ünnepelhetünk, mert „megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek” (Tit 2,11), s „ez a Jézus Krisztus a mi Urunk”. Pál nekünk is küldte karácsonyi üdvözletét: „Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.” (Róm 1,4.7) Máté evangélista Isten ígérete beteljesülésének jó hírét Ézsaiás próféta szavaival adja tudtul: „»Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek« – ami azt jelenti: Velünk az Isten” (Mt 1,23); ez a mi karácsonyi örömünk forrása! „Csendes éj! / Tiszta, szent éj! / Szív örülj, higgy, remélj! / Isten szent Fia jött ma hozzád…” (EÉ 167,3) Várod-e őt?!
Garai András
::Nyomtatható változat::
|