Írok nektek...az éneklésről.
**Az éneklés gyógyít?**
Gyerekként a hátamon futkosott a hideg, amikor nagyapámék és testvéreik barátaik eljöttek a templomba ünneplőbe, kalaposan, és köhögősen. A lelkésznek néha meg kellet ismételnie a szót, mert a köhögés elnyomta. De ha megszólalt az orgona és énekelni kezdtek....! Nem lehet elfelejteni, még most is hallom a hangjukat. Sokáig nem mertem melléjük ülni, úgy zengett az énekük.
A pszichológusok azt mondják, hogy vannak lelki betegségek, amelyek énekkel gyógyíthatok, az angolok Sebestyén Márta énekeit használják a gyógyításban. Úgyis lehet mondani, hogy akinek ép a lelke az bátran, és hangosan énekel.
Vannak történeteim. Arról szól az egyik, hogy egy kisfiú nem akart általános iskolában énekelni. A szülei azt mondták, hagyjuk, nem kell. Ma bajban van a fiú, szülei elkeseredettek, a fiú azt hiszi, ha kábítószerhez nyúl. akkor megoldódik minden problémája. Menekül a családtól, rokonoktól, ismerősöktől. A kábulat egy időre elfeledteti minden lelki kínját. Lehet, hogy csak énekelni kellene?
Van, akinek az a kifogása, hogy nem szép a hangja. Vajon, kinek szép a hangja? Ki döntheti el, mi a szép. Számomra gyönyörű, nagyapámék zeneiskolát soha nem látott, tanár által soha nem igazított hangja. Nem szégyelltek a templomban egyházi, a kocsmában magyar nótát énekelni. Egymást tanították. Ma ki tanítja meg a fiatalokat énekelni, hogy lelkük ne torzuljon? Az apák, a nótás kedvű nagyapák hol vannak? Senkinek sem hiányoznak?
**Rapcsákné Harmincz Karolin**
|