1%

megkérdezte:

**Milyen élményt jelent az 50 évvel ezelőtti konfirmáció?**

**Marika (Janicsák Jánosné)**

Nagyon nagy élmény volt az első úrvacsoravétel. Amikor 24-en énekeltük az "Először lépek oltárodhoz" kezdetű éneket, és körülálltuk az oltárt, és letérdeltünk, ezt sose felejtem el.

Idősödő fejjel úgy látom, hogy komolyabban átéltük az első úrvacsorát, mint a mostani fiatalok. A szülői felelősség is sokat számított. Otthonról azt kaptuk, a szüleink azt mondták, hogy ez nagyon fontos az életünkben, mindennél fontosabb. Így is álltunk ott. Meghatódva, megilletődve. Most is így készülünk az ötvenedik évfordulóra. Meghatottan, hogy ezt Isten kegyelméből megélhetjük, és még mindig abban a templomban állhatunk, Isten színe előtt, ahol akkor álltunk, és együtt térdelhetünk le az úrvacsorához. Csak négyen haltak meg közülünk.

A mai napig az tartott meg a gyülekezetben, hogy akkor annyira megerősödtem, hogy azóta is abból élek. Az áldó igém életem végéig elkísér. Azon a mondaton keresztül Isten újból és újból megerősít. Érzem, ahogy átjárja lelkemet, és hat bennem Isten igéje. "A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által." (2Tim1,14) A konfirmációban kaptam erős hitet, reménységet, egyházszeretet. Ez az, amit soha senki el nem vehet tőlem. Semmiért nem szakadnék el az egyházamtól. Az a közösség az enyém, az a templom életem része. Nagyon szeretem az egyházamat.

**Juliska néni (Balázs Lászlóné)**

A konfirmáció előtt két héttel halt meg a nagymamamám. A konfirmációig feketében jártam. Nagy öröm volt számomra, amikor az ünnepségen felválthattam a feketét a fehér ruhára. Ettől nagyon emlékezetes számomra a konfirmációm.
Öröm és bánat. Ez a két érzés az életemben újból egy konfirmációhoz kapcsolódik. Különös egybeesés az, hogy amikor az unokám konfirmációja volt, akkor haldoklott az édesanyám.

**Kati néni (Miloszerni Istvánné)**

Nekem nem volt olyan szép az a korszak. Szégyenlős, és félős voltam. Az istentisztelet, a gyülekezet, Isten azonban hozzátartozik az életemhez.

**Panka néni (Bábel Jánosné)**

Régen volt, de az emlékek még mindig megmaradtak. Luther Márton Kátéját tanultuk, az hosszabb magyarázatokat tartalmaz. Mégis megtanultuk. Nem tudom, hogy tanította meg Ruttkay tisztelendő úr, de még a legrosszabb tanulók is elsajátították a tananyagot.

Akkor is két nap volt a konfirmálás. Szombaton volt a vizsga, és vasárnap az ünnepi istentisztelet az úrvacsoraosztással.
Szombaton a vizsgán nagyon izgultunk, mindenki félt, hogy elront valamit a nagy nyilvánosság előtt. Amikor sikeresen túl voltunk a vizsgán, megvendégeltek bennünket kakaóval és kaláccsal. Az udvaron volt az uzsonna. Az előző évben konfirmáltak szolgáltak ki minket. A szülők, nagyszülők, és a testvérek pedig körben álltak bennünket, és megbeszélték, hogy ki hogyan teljesített.

Vasárnap már a keresztszülők, és azok a rokonok is eljöttek, akik nem voltak a vizsgán. Zsúfolásig megtelt a templom. Szép volt, ahogy a sok ember énekelt. Jó visszaemlékezni az egész ünnepségre.

**Rapcsákné Harmincz Karolin**
**Koczor Ildikó**