1%

Kicsit közhelyszerű, hogy az egyháznak - hasonlóan másokhoz - kevés a pénze. A pénzhiány miatt egy sor fontos tennivalónk elmarad. Fontosabb az azonban, hogy szembesüljünk őszintén pénzügyeinkkel. No, nem elsősorban számokra gondolok itt, hanem, hogy keresztyénségünk, gyülekezetünk összefüggésében mit is gondolunk a pénzről, a pénzügyekről?

**Legyen az egyház szolgáltató?**

Sokan egyszerűen azt mondják: igen. Ők arra szoktak hivatkozni, hogy sokan csak akkor fordulnak az egyházhoz, amikor valamilyen kérdésben a szolgálatait igénylik: keresztelő, esküvő vagy temetés. Ha nincs szükségük az egyház szolgálatára, akkor nem is tartják magukat fenntartónak, képletes összeggel vagy egyáltalán nem vállalnak részt a terhekből.

Az ilyen gyülekezeti tagok olykor csodálkoznak, hogy miért olyan alacsony az az összeg, amit az igénybevételkor fizetniük kell, sőt, találkoznak azzal, hogy gyakorlatilag ingyen kapják meg az egyház szolgálatait. Nem tudják azt, hogy sokak fenntartási összegei teszik lehetővé azt, hogy ezek a szolgálatok így hajthatóak végre. Az ilyenkor adott - talán ezt a csodálkozást ellensúlyozó - adományok gyakran töredékei az éveken keresztül hűségesen nagy fenntartási összegeket fizetők áldozatának.

Mások azért szeretnék, hogy az egyház szolgáltató legyen, mert a mostani fenntartási összegek nem tartják fenn a gyülekezetet, ezért új források után kell néznie.

A szolgáltató egyház képe a Magyarországi Evangélikus Egyházban sem ismeretlen. Az ilyen gyülekezetekben komoly összegeket, több 10 000 forintot kell fizetni egy-egy kazuális alkalomért, esküvőért vagy temetésért. Más helyeken az egyházfenntartói járulékot kell pótolni több évre. Egy éves - 7 200 forintnyi - egyházfenntartás visszamenőleg - mondjuk öt évre 36 000 forintot tenne ki. Ez nem is lenne nagyon feltűnő, hiszen a temetési 200 000 forintos számlájában egy plussz 30 000 forintos tétel fel sem tűnne. Az esküvő éjszakáján pedig sokan több 10 000 forintot vernek el a mulatozás során, ezért egy - mondjuk - 30 000 forintos "templomhasználat" nem zavarna senkit. Ezek a találomra mondott összegek valóban némi anyagi forrást jelentenének a gyülekezetnek.

**Mit veszítünk, ha szolgáltató egyházzá leszünk?**

Az, amit veszítünk csak keresztyén környezetben veszteség. Ugyanis könnyen lehet, hogy a szolgáltató egyházformával pénzt nem veszítünk. Az egyház alaptartalmától a szolgáltatás azonban teljesen idegen. A "ingyen kaptátok, ingyen adjátok" bibliai gondolata mellett még erősebb, hogy a kezdeti gyülekezet olyan közösség volt, amelynek terheit anyagilag is közösen vállalták a tagok. Az Apostolok Cselekedetei arról is tudósít, hogy az így közösen összegyűjtött pénz nem csupán arra volt elég, hogy a gyülekezet hétköznapi életét biztosítsa, hanem segélyeket is tudtak adni a szegényeknek (Ap.Csel 4.34-35). Annak, hogy bármit, ami a szent cselekményekhez tartozott, pénzért lehessen adni, mély tiltása szólal meg a Simon mágusról szóló történetben (Ap.Csel 8).

Akkor, ha az egyház beáll a szolgáltatók közé, a világ elvárásait követi. Minden megvásárolható. Ha azonban az egyház Isten előtt él, akkor nem követheti a világ elvárását. Csakk akkor maradhat só és világosság, csak egyedülállóságában maradhat valami. Az egyházat ugyanis nem a pénz menti meg, hanem a karaktere, a tartalma. Enélkül akár gazdag is lehet, a világ elemészti.

**Milyen lehetőségünk marad anyagilag?**

Nem túl sok. Az egyházat csak tagjai tarthatják fenn. A gyülekezetet fenntartók közé tartozhatnak még azok, akik számára az egyház értékei annyira fontosak, hogy készek áldozni rá akkor is, ha maguk nem tagjai a gyülekezetnek. Természetesen ehhez ilyen értékekre van szükség. Tudunk ilyenekről. Az egyház egyedülálló módon hordozza a személyességet, az ünnepelni tudást, a nevelés bizonyos sajátosságait, a hagyományok színes világát.

A külső segítők azonban nem pótolhatják felelősségünket. A technika egyszerű: egy csekk, egy banszámla, egy személyes találkozás a Lelkészi Hivatalban, ezek a befizetés módjai. A kérdés inkább lelki: vajon mennyire fontos számunkra a gyülekezeti közösség, annak szolgálata a világban? Arra, ami számunkra fontos, szívesen áldozunk időt és pénzt. Pál szava (2Kor 9.7) a "jókedvű adakozóról", akiket Isten szeret, a jókedvűségben fókuszálódik. Mert az ada-kozás jókedvűsége, könnyűszívűsége kifejezi, hogy számunkra Krisztus egyháza, annak fenntartása létkérdés.

**Koczor Tamás**