1%

Immáron 1 éve járok a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumba. Amikor bekerültem, előre féltem azoktól a mende-mondáktól, amik arról szóltak, hogy hogyan nyomják el a nagyok az újakat. Még szerencse, hogy ez nálunk nem így működik. Ha például elfelejtünk hozni valamit, kölcsön kérhetünk a felsősöktől, akik tiszta rendesek ilyenkor. Persze Ők is sokszor felejtenek, és jönnek hozzánk.

A tanárok pedig egész szórakoztató órákat tudnak tartani, főleg ha látják rajtunk, hogy fáradtak vagyunk, és olyankor néhány jó viccel mindig fel tudják dobni az órákat. Nagyon jó humorérzékük van, ugyanakkor amit feladnak, azt ajánlatos megtanulni, mert ahhoz is van érzékük, hogy pont akkor szúrjanak ki, amikor éppen nem készültem, de azért adnak esélyt utána a javításra (legtöbben).
Szerintem egy nagyon jó közösségbe kerültem, ahol van amikor nem csak azt tanítják, hogy hogyan kellene az érettségire készülni, hanem a szellemi fejlődésünkre is próbálnak pozitívan hatni.

Koleszos is vagyok, a Rózsák Téri Evangélikus Kollégiumban tengetem heteim nagy részét. Nagyon jó szobaközösségünk van, remekül kijövünk egymással, és segítünk a másiknak, ha valaki nem ért valamit. Szerintem a kollégium is irtó jó, rengeteg program van, vannak amik a manuális készségünket javítják (pl. Manu-art) és vannak, amiknél gondolkodni is kell (pl.Sakk-kör). A kedvencem a Családi-kör, amit a nevelőtanárnőnk, Judit néni vezet. Sok ifjúsági problémáról, dologról beszélgetünk ilyenkor. Van, hogy vendégeket hívunk, legutóbb például egy színészt, azelőtt pedig egy óriási eredményeket elért vak bácsi volt nálunk, aki sokat mesélt az életéről, és arról, hogy hogyan közlekedik a vakvezető kutyájával.

Egy másik igen népszerű program a színházba járás. Ha van kedvünk egy szezon alatt hetente kétszer is mehetünk. A darabok nagyon érdekesek, van hogy végignevetjük az egészet, de van amikor tragikusabb ízűek, na olyankor nem nevetünk.

Azok, akik itt laknak, valahogy sokkal kedvesebbek és segítőkészebbek, mint mások. Amikor vasárnap visszamegyek, a szobatársaimmal nagyon tudunk örülni egymásnak. Szerintem ezért van, hogy sose vagyok szomorú, amikor visszaindulok. És hétfő reggel is valahogy azért mindig boldogan megyek a fél nyolcas áhítatra.

A.H.