Berzeviczy Gergely

Kivégző kard, mellyel Martinovicsot lefejezték

1763 június 15-én született Nagylomnicon (Großlomnitz, Vel´ka Lomnica), a Poprádtól 8 kilométerre északkeletre elterülő községben. Kakas mester volt a település névadója, a mester a Berzeviczy család őse. A Poprád-folyó menti parkban áll az egyik, az alsó Berzeviczy-kastély. Építtetője Berzeviczy Sándor és neje grádeczi Horváth Stansith Borbála, itt született Széchenyi István szellemiségének előfutára. E csodálatos vidéken eltöltött gyermekkor után Berzeviczy Gergely Késmárki líceum végzett tanulmányok után, 1783-ban ügyvédi diplomát szerzett. Tanulmányait 1784-1786 között a göttingeni egyetem folytatta.

Vonzotta az utazás, a fejlett nyugati államok gazdálkodását tanulmányozta. Így megfordult Észak- és Közép-Németországban. Brüsszelben, Franciaországban, Nagy-Britanniában. Napjainkhoz hasonló tapasztalatokat gyűjtött. Feltűnt, ha összeveti a nyugat-európai és magyarországi viszonyokat, mennyivel rendezettebb körülmények között élnek a nyugati államok polgárai. 1787-ben a Helytartótanácsnál gyakornok. Utazásai közben szerzett tapasztalatait rendszerezte, elképzelései papírra vetette és személyesen adta ezeket elő II. József császárnak és királynak. Ő-császári és királyi felsége azonban közömbösen fogadta Berzeviczy elképzeléseit. 1791-ben a Diéta (Országgyűlés) kereskedelmi bizottsága részére Szkerletz Miklós, Podmaniczky József által készített gazdaságpolitikai írások tovább fokozták érdeklődését a közgazdaságtan iránt. Előbb a jozefinizmussal, később a nemesi mozgalommal került kapcsolatba, sőt a Martinovics-féle jakobinus mozgalomban is részt vett. Martinovics Ignác, egy kiugrott ferences szerzetes II. Lipót császár besúgója lett, jól lehet eredetileg udvari tanácsos szeretett volna lenni. A II. Lipót halála után trónra lépő I. Ferenc császár és király nem tartott igényt szolgálataira. Ekkor Martinovics Ignác átállt a nemesi ellenállási mozgalomból kifejlődött olvasóköri csoportokhoz, sőt maga kezdte azokat megszervezni, irányítani. Martinovics Magyarország államformáját szövetségi köztársaságként képzelte el. A magyar, illetve nemzetiségek nyelvhasználatát szorgalmazta. Angol mintára képzelte el a jobbágyság helyzetének rendezését, a megmaradó nemesi birtokokon bérlőként boldogultak volna. 1794-ben Bécsben néhány, a francia eszmékhez kötődő személyt letartóztattak. Közöttük volt Martinovics Ignác is. Martinovics saját bajtársait, mozgalmárait leplezte le minden részletre kiterjedő vallomásában. A konzervatív I. Ferenc rettegett a francia forradalom eszméinek hatásától, mindenkit elrettentő példát szeretett volna statuálni. A koncepciós eljárás során előre meghozott ítéleteket hirdettek ki. 1795 május 20-án a Budai Vár alatt elterülő kivégzőhelyen "a Vérmezőn" fejezték le Martinovics Ignácot, a mozgalom négy igazgatóját - Hajnóczy Józsefet, Szentmarjai Ferencet, Laczkovics Jánost és gróf Sigray Jakabot -, valamint Őz Pált és Szolártsik Sándort. 12 ember halálbüntetését kegyelemből ő-császári és királyi felsége életfogytiglani várfogságra változtatotta. További 38 főt zártak rövidebb, hosszabb időre börtönbe. Berzeviczy a császár kegyetlen megtorlását a magyar értelmiség elleni irtó hadjáratnak tekintette. Berzeviczy Gergely úgy tudta elkerülni a megtorlást, hogy helytartótanácsbeli állásáról lemondott és visszavonult kakaslomnici birtokára. Gazdálkodott, közgazdaságtani kutatásokat folytatott, tanulmányokat írt e témakörben és egyháza ügyeivel foglalkozott.

Névtelen röpiratban tiltakozott a császári önkény ellen (Der Majestätprozeß in Ungarn). Adam Smith befolyásolta nézeteit, amikor "De commercio et industria Hungariae" munkáját írta. A mű Lőcsén, 1779-ben jelent meg, ez Berzeviczy első jelentősebb munkája. Felhívta a figyelmet a bécsi gazdaságpolitika önző és a magyarországi országrészt elnyomó voltára. Az értelmiség ebben az időszakban Napóleonhoz próbált igazodni. Berzeviczy Gergely alkotmánytervezetét eljuttatta Napóleonhoz. Egyes források szerint Batsányi János mellett Berzeviczy is Napóleon 1809-es schönbrunni kiáltványának fordítói között volt, más források szerint bizonyos részeket ő írt abból.

Thessedik Sámuel szarvasi evangélikus lelkésszel írt közös latin és német nyelvű munkáiban a magyar parasztság helyzetét elemezte. Az 1800-as évek elején írt munkájában a nép, a parasztság helyzetét tudományos módon elemezte. Szakított kora gyakorlatával és a helyzet elemzés során az akkor legkorszerűbb statisztikai módszerekkel világított rá a nép sanyarú sorsának okaira. Sőt megoldást is ajánlott a gondok kezelésére. Nézetei sértették a fennálló feudális társadalomberendezkedés híveit.

1818-ra készült el a hazai állapotokat is megvilágító politikai közgazdaságtanával, melynek megjelenésére életében nem került sor. Fő művét, a kéziratban maradt "Oeconomía Puhlico Politica" című elméleti munkáját Gaál Jenő 1902-ben adta ki először más műveivel egyetemben magyar nyelven. A polgári átalakulás híve volt, szorgalmazta a jobbágyfelszabadítást. Magyarország gazdasági és politikai függetlenségét kívánta elérni. Élénk levelezést folytatott külhoni, főleg német tudósokkal, külföldön kora legismertebb magyarországi tudósának számított. Tudományos munkássága jutalmául a Göttingeni Tudós Társaság 1802-ben tudós társaság tagjává választotta.

Varsóba és Danzigba (Gdanskba) tett utazást, a magyar külkereskedelem északi irányba történő bővítésének lehetőségét vizsgálta. "Die Eiweiterung des nordischen Handels" című 1814-ben elkészült tanulmányát, mely északi útjának tapasztalatait elemezte, a Bécsi Kongresszus elé terjesztette.

Tátra kutatással 1795-től - Kakaslomnicon való letelepedése óta - foglalkozott, kora jelentős személyiségei és tudósai voltak vendégei, így Asbóth János, Kitaibel Pál, Mauksch Tamás is. A kor több külföldi utazója megfordult házában, útjukat tanácsokkal segítette. Bredeczky Sámuel "Topographisches Taschenbuch für Ungarn, 1801" könyvében a "Topographische Beschreibung des Kohlbacher Thals" címmel jelent meg a Kitaibel Pállal, Mauksch Tamással és Waldstein Ferenccel megtett túráinak leírása. Magas-Tátrát leíró két útikönyv és a Szepességet bemutató kiadvány szerzője.

Fabriczy András 1751-1830 poprádi evangélikus lelkésszel elkészítette a Tiszai Egyházkerület egyházrendezését (Fabriczy-Berzeviciana coordinatio). Egyházáért végzett munkája nagy jelentőségű volt. Szerette volna elérni, hogy a hatóságok felhagyjanak az évszázadok óta tartó protestáns üldözésekkel. Már halála után jelent meg a "Nachrichten über den jetztigen Zustand der Evangelischen in Ungarn" című dolgozata Lipcsében, melyben a kialakult helyzetet elemezte.

Főbb munkái:

De conditione et indole rusticorum in Hungaria, Lőcse, 1809.

Oeconomica Publico Politica etc., 1818, Budapest, 1902., Gaál Jenő fordítása és kiadása

Die Karpathen in Ungern, ihre natürliche Beschaffenheit, ihre naturerscheinungen, ihre Seen un Thäler, Thiere, Pflanzen und Mineralien, in Sartori Franz: Oesterreichs Tibur, Wien 1819

Die merkwürdigen Karpathen in Ungarn in Sartori Franz: Naturwunder und ausserordenliche Naturerscheinungen unserer Zeit in dem österr. Kaiserthum, Graz, 1821

Notizen über das Zipser Komitat in Ungarn Vaterländer Blätter, 1810

Forrásmunkák:

Blázy Árpád: Berzeviczy Gergely

De conditione et indole rusticorum in Hungaria (Lőcse, 1806)

Ansichten des asiatisch-europäischen Welthandels (Pesth, 1808).

Irodalom:

Gaál Jenő: Berzeviczy Gergely élete és művei, Budapest, 1902

Ortutay Gyula: Berzeviczy Gergely Írók, népek, századok, Budapest, 1960

Horváth Róbert: Berzeviczy Gergely közgazdasági és népességi tanai Szeged, 1964