Kazinczy Ferenc

Kazinczy Ferenc

Érsemjén, 1759. okt. 27 - Széphalom, 1831 aug. 23.

Író, költő, a magyar nyelvújítás, kora közművelődésének református vallású vezére. Művészetkedvelő tehetős középnemes családban született 1759. október 27-én Érsemjénben. Előbb Regmecre kerül, korán megmutatkozik irodalmi tehetsége. 16 éves korára Bessenyei első, német nyelvű regényét, a "Der Amerikaner" magyarra fordítja Az amerikai Podoc és Kazimir keresztyénvallásra való megtérése címmel. 1769-1779 között atyja ösztönzésére a Sárospataki Református Kollégiumban teológiát, hallgat. Apja halálát követően jogot tanul, gyakornok Kassán, Eperjesen és Pesten. Baróti Szabó Dáviddal és Batsányi Jánossal Kassán elindítja a Magyar Museum folyóiratot. Kazinczy és Batsányi közötti egyet nem értés következtében Kazinczy új folyóiratot alapít, az Orpheust. Shakespeare Hamletjét, Goethe regényét ülteti át magyar nyelvre, anyjának ajánlott fordítását kinyomatja, Bécsből Bessenyei dicsérő levelet küld Kazinczynak. Egyre nagyobb súlyt helyez a választékos stílusra, a magyar nyelv folyamatos megújítását, csiszolását tekinti élethivatásának. Kora egyik legjelentősebb epigramma költője volt. 1784-ben Abaúj megye jegyzője. Ekkor egy pesti utazása során megismerkedik Ráday Gedeonnal, aki megismerteti az akkori nyugat-európai versformákkal, melyet Kazinczy népszerűsít. A jogtudomány és jogászi gyakorlat nem kötötte le, a közművelődés jobban érdekelte. 1786-ban az elemi iskolák felügyelője volt a kassai tankerületben. E munkáját végig nagy lelkiismeretességgel ellátta. csakhogy vallása miatt már 1791-ben megszűnt e hivatala.

Annak a szabadkőműves páholynak a tagja, mely a forradalmat kívánja előkészíteni. A Martinovics-féle összeesküvésben való részvételéért előbb halálra ítélik, de kegyelemből várfogságot szenvedett Spielbergben, Kufsteinban, Munkácson. 1794. december 14-től 1801. január 21-ig, több mint hat évig volt súlyos börtönben "Fogságom naplója" című művében, a 2387 börtönben eltöltött napról ír. Negyvenkét éves korában kerül ki a tömlöcből, már őszen. Anyja halálával a családi birtok szétoszlik. Rokonai a művészlelkű Kazinczyt kiforgatják minden vagyonából. Megmaradt a Sárospatak melletti Bányácska falu melletti szerény birtok, ez lett létalapja. Ide építteti fel kúriáját. Megnősül, feleségével Török Sophie írónővel 1804-ben költözik Széphalomra. A falut munkássága során nevezte el Széphalomnak, amit később hivatalosan is elfogadtak.

Széphalom hosszú időre a magyar irodalmi és szellemi élet központja lett. Kazinczy Ferenc a magyar nyelvterület valamennyi jelentős személységével, gondolkodójával kiterjedt levelezésben állt, a kor szellemi vezére lett. A Sátoraljaújhelyi Református Egyházközség főgondnoka volt 1814-1818 között, 1815-től haláláig Zemplén vármegye levéltárosa volt. A híres levéltár gondozását, rendezését látta el nagy ügybuzgalommal. A ma műemléki védelem alatt álló berendezést jelentős hányada Kazinczy Ferenc tervezése, íróasztala is látható még. A hálás utókor Kazinczy Ferenc emlékére szobrot állított a levéltár mellett. Fiatal költők szárnypróbálgatásait kísérte figyelemmel, felfedezettjei Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Kisfaludy Sándor, Szemere Pál, majd Kisfaludy Károly. Csokonai Vitéz Mihály tehetségét elismerte, bár idegenként szemlélte munkásságát. A feltörekvő fiatal nemzedék Kazinczy Ferencet mesterének tartotta, bár Kazinczy a poézis területén kevésbé alkotott jelentőset. Költészeténél sokkal jelentősebb és maradandóbb prózai munkássága. Kazinczy Ferenc máig ható munkássága sokkal inkább irodalomszervező, iskolateremtő munkálkodásán, a magyar nyelv korszerű nyelvvé formálásában alapul.

A Magyar Tudományos Akadémia 1830-ban rendes tagjává választotta. 1831. augusztus 22-i halálát követően kívánságára a széphalmi családi sírkertben temették el. Valamikori kúriáját Ybl Miklós tervei alapján alakították át emlékét hirdető mauzóleummá. Kazinczy Ferenc még életében tanúja lehetett annak, hogy szellemi tevékenysége nem múlt el nyom nélkül. Halála időpontjában a reformkor soha nem volt szellemi energiái révén régen szunnyadó erők aktivizálódtak. A magyar nemzet szellemi és anyagi gyarapodásának egyik legfontosabb időszakában távozott az élők sorából.

Kazinczy Ferenc, valamint kortársai életművének a magyar nyelv, a magyar szellemi élet fejlődésére gyakorolt hatását jól világítja meg Dr. Rácz Lajos nyugalmazott református teológiai akadémiai tanár, Sárospatak A protestantizmus hatása tudományos életünkre című dolgozatából vett idézet, mely a nyelvtudomány fejlődését mutatja be.

"II. Nyelvtudomány. A nyelvújítás mozgalma csak kisebb részben tartozik a tudományos irodalom körébe, hisz azt részben hírlapi cikkekkel, részben szépirodalmi munkákkal vívták." De mégis, mivel az tudományos tekintetben is jelentős eseménye volt irodalmi életünknek, itt is meg kell róla emlékeznünk. A nyelvújítás megindítója Barczafalvi Szabó Dávid 1792-től 1805-ig pataki tanár, a Magyar Hírmondóban (1786) közzétett cikkeivel és Szigvárt-fordításával (1787); Tolnai V. szerint B. Szabó Dániel szándéka a legtiszteletreméltóbb. Eljárása teljesen jóhiszemű; értekezése a nyelvújítás elveinek, céljainak, módjainak és eszközeinek legelső, a maga irányának és korának színvonalán álló tudományos kifejtése.

Nagy lökést adott a nyelvújítás ügyének Kulcsár I. a Magyar Kurírban hirdetett s a magyar nyelv fejlesztését tárgyaló pályatételével, melyre 22 pályamű érkezett, melyek közül a bírálóbizottság az 1. díjat Kis János dömölki evangélikus lelkésznek, a 2. díjat Pánczél Pál kendiloniai református lelkésznek ítélte oda (1806). A pályázat eldöntése után jelent meg gr. Teleki László hasonló tárgyú könyve (A magyar nyelv előmozdításáról buzgó esdeklései, 1806), melynek fejtegetéseit szintén elismeréssel fogadták. - De igazi sikerré a nyelvújítás csak Kazinczy föllépésével jutott, aki a börtönből való kiszabadulása után teljes erővel vetette magát a magyar nyelv megújítására, mert csak ettől remélhette a szellemi haladás biztosítását. Levelei és nyomtatásban megjelent dolgozatai lassan előkészítették a talajt a nagy újításra, melynek megindulását a "Tövisek és virágok" (1811) megjelenésétől szokás számítani. Ezeket az újításokat pellengérezi ki a "Mondolat" (1813), melynek alapját Szentgyörgyi József debreceni orvos készítette a Barczafalvi, Vandza és Folnesics-féle újítások kigúnyolására, de Somogyi Gedeon veszprémi esküdt bővítette ki és fordította Kazinczy ellen. Méltó választ a két református ortológus Mondolatára Szemere Pál és Kölcsey írt "Felelet a Mondolatra" (1815) címmel, melyben ügyesen, nagy hatással utasítják vissza az ósdiak durvaságait és élezik ki ezek hibáit. A közönség nagy része igazat adott a nyelvújítók törekvéseinek s ezen Somogyi G. "Értekezése" (1819), melyben gyönge érveléssel védte a Mondolatot, sem tudott változtatni, a nyelvújítás diadalát fel nem tartóztathatta. Gróf Teleki Józsefnek a Marczibányi-díjjal jutalmazott pályairata (A magyar nyelvnek tökéletesítése Új szók és Új szólásmódok által, 1821) Kazinczynak adott igazat.

Az egyetemes nyelvtudomány ügyének tett örökbecsű szolgálatot Kőrösi Csoma Sándor (1784 - 1842), egy keményfejű, erőslelkű, ideális gondolkodású székely ifjú, aki hosszú évek tudományos előkészületei után 1819. november végén elindult, hogy Ázsia Keletén nemzetünk eredetét, egykori lakóhelyét és régibb történeteit felkutassa. Ettől kezdve 1842 tavaszán bekövetkezett haláláig életét, mondhatatlan fáradalmak és nélkülözések közt, arra fordította, hogy Perzsiában, Indiában és Tibetben nemzeti múltunk homállyal borított problémáit tanulmányozza. Ott a kútforrásnál tanulja meg ez országok nyelvét, nyomozza és próbálja kibetűzni régi emlékeiket. Az angol nemzettől vett jótéteményeket oly nagybecsű művel hálálta meg, minő Tibeti Nyelvtana és Szótára (1834, mind a kettő angol nyelven), mely által a tibeti nyelv és irodalom tanulásához és ismeretéhez biztos utat nyitott. Ezekhez járul mintegy 20 kisebb nyelvészeti és vallástörténeti tanulmánya. Csoma utazása úttörő jellemű, ő volt a legelső magyar ember, aki maradandó szolgálatokat tett az egyetemes tudományosságnak, midőn a föld egy kevéssé ismert részében a tudás csaknem ismeretlen világát tárta fel Európa népei előtt. Merész törekvése, csodálatos tudásszomja, soha nem lankadó kitartása örök példaképül állítja őt minden magyar tudós elé!(1)

Az Akadémia nyelvtudományi munkálataiban, a helyesírás, szókötés szabályainak megállapításában Vörösmarty és Czuczor mellett, előkelő része volt Fogarassi Jánosnak és Fábián Gábornak; Fogarassi volt, mint tudjuk, Czuczor mellett, a Magyar Nyelv Nagy Szótárának egyik szerkesztője és annak szerencsés befejezője (1874). - A finn és a magyar nyelv összehasonlító tanulmányozásának lelkes és tudós előharcosa, az újabb magyar összehasonlító nyelvészet megalapítója, a finn-ugor nyelvrokonság hirdetője Hunfalvy Pál (1810 - 1891), értékesek a vogul és osztják nyelvről írt dolgozatai. - A Nyelvtörténeti Szótár, Oklevélszótár, Tájszótár után, mint ezeknek betetőzője, most van kidolgozás és kiadás alatt Gombócz Z. és Melich J. szerkesztésében, a Magyar Nyelv Etymólogiai Szótára.

(1)Duka Tivadar: Kőrösi Csoma Sándor Dolgozatai (1885).