1%

Diákjogokról beszélve mindig az emberi- állampolgári jogokra, gyermeki és tanulói jogokra kell gondolnunk. Nem lehet azonban elválasztani ezeket az iskolai élet többi szereplőjének jogaitól. A tapasztalatom az, hogy ha az egyik fél joga sérül, akkor a többi szereplőé sem marad sértetlen. Viszont, ha adott szituációban a tanár tud uralkodni indulatain, akkor tanítványaitól is többet várhat a saját jogait illetően.

Horn Gábor szerint a magyar közoktatás alapkonfliktusa az, hogy az iskola és a felnőttek számára a gyerek egy félbevágott felnőtt. Nem veszi komolyan a felnőtt-társadalom a gyermekek törvényben megfogalmazott jogait.

Véleményem szerint az iskolák többségében felnőtt és gyermek egyaránt most tanulja a demokráciát és a folyamat valóban nem zökkenőmentes. A megváltozott körülményekhez lassan alkalmazkodik a nevelés és oktatás. Az iskola ma már nem hatalom, hanem gyermekek iránti kötelezettség! Arra kell törekednünk, hogy mindinkább gyermeknek való intézmény legyen! Ha az iskolákban úgy oldódnak majd meg a konfliktusok, hogy közben senkinek sem kell a jogaira hivatkozni, akkor a jogot nem végső eszközként fogják használni az érintettek.

A kérdőíveket böngészve arra a következtetésre jutottam, hogy jó úton haladunk. De nem árt, ha tudjuk!

"A diákjog nem pedagógiai mérlegelés eredménye, ezért általában nem függ a kötelezettségek teljesítésétől, csak akkor, ha maga a jogszabály állít fel ilyen feltételt." (21)

Valószínű sok pedagógus kollégám nem ért egyet ezzel a kijelentéssel. Pedig a felnőtt-társadalom is őszintén felháborodna azon, ha a kötelességeinek teljesítése esetén érvényesíthetné csak a jogait. A jogok önmagukban illetik meg az embert, ezért helytelen az iskolában azt mondani, hogy "előbb teljesítsd a kötelességeidet, azután majd beszélünk a jogaidról". Még mindig elég gyakran hangoztatjuk, mert sikerült a tanítványainkkal is elhitetnünk.

"A diákjogok érvényesülése együtt jár az iskola nyíltságának, nyitottságának, demokratizmusának, kooperatív jellegének erősödésével." (22)

Azaz a diákjogoknak nem az a rendeltetésük, hogy a pedagógus munkáját megnehezítsék. Éppen ellenkezőleg, a jogszabályok széles körben biztosítják az iskola demokratikus légkörének lehetőségét, de hogy mennyire tudunk vele élni ez elsősorban rajtunk, pedagógusokon múlik!

A ma iskolájában felértékelődött a jog szerepe. Ez egyrészt jóval nagyobb önállóságot jelent, hiszen az iskola hatalomtól függetlenül önállóan dönt azokban a kérdésekben, amire a törvény felhatalmazta.

Ugyanakkor kötelezően betartandó jogi keretet is, ugyanis az állampolgárra vonatkozó jogszabályokat az iskola, a pedagógus sem sértheti meg, és ugyanúgy a pedagógus munkájára vonatkozó jogi normákat is köteles mindenki betartani.

Harmadrészt elsajátítandó ismeret lett, hiszen segíti a demokráciára, mások jogainak tiszteletben tartására nevelést Jog és pedagógia kölcsönösen hatottak egymásra.

Tapasztalatom szerint erre a szerepre a jelen pedagógus társadalma nincsen eléggé felkészülve.

Elgondolkodtam, hogy mit tehet egy intézményvezető, hogy iskolájában egyre tökéletesebben érvényesüljenek a gyermeki és tanulói jogok. Úgy gondolom, meg kell ragadnia minden lehetőséget (továbbképzések, szakmai napok, nevelési értekezletek, fórumok), hogy kollégái alapvető jogi ismereteket szerezzenek, minél alaposabban ismerjék meg a közoktatási törvényt és végrehajtási rendeleteit, sajátítsanak el minél több konfliktuskezelő technikát, szerezzenek gyakorlatot a belső jogi normák megalkotásában és értelmezésében.

Talán így minél előbb megvalósul az ismert jogász, Dr. Bíró Endre "örömiskolája", amit majd az alábbiak jellemeznek:

• A memória-tanulás trónfosztása
• Képességfejlesztés
• Aktív, alkotó tanulás
• A félelmek kiűzetése az iskolából
• Demokratikus iskolai közélet
• Közösségi szocializáció
• Joggyakorlás (23)