A vasárnap igéje

Karácsonyeste

Hozzászólás a cikkhez

Ki gondolta volna, hogy igazzá válik az, amiről a próféták beszéltek? Betlehemben, egy barlangistállóban megszületik a világ Megváltója. Növekszik és erősödik lélekben, tanul és tanít, gyógyít, számtalan csodát tesz, és hirdeti Isten országának eljövetelét. Rá nem lehet nem figyelni. Olyannyira, hogy egy írástudó egészen szűk tanítványi köréhez akar tartozni: „Mester, követlek, akárhová mégy.” (19. v.)

Olyan lelkesen fordul Jézushoz ez az írástudó, mégsem azt hallja, amit hallani szeretne. Jézus tudtára adja, hogy ha követni akarja őt, nemcsak győzelmeiben, hanem győzelmei árában is osztoznia kell: „A rókáknak van barlangjuk, és az égi madaraknak van fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.” (20. v.) Az fogalmazódik meg itt, amit János evangéliumában is olvasunk: „Saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt.” (Jn 1,11)

Karácsony szentestéjén számunkra is lehangolónak tűnhetnek Jézus szavai. Hiszen ezen az estén különösen is vágyunk egy kis fészekre, ahol biztonságban érezzük magunkat. Legalább egy kis barlangra, ahol meghúzódhatunk. Egy puha párnára, ahová lehajthatjuk fejünket. Nemcsak gyermekeink, hanem mi is vágyunk arra, hogy csöngessen az angyalka, kopogtasson az ajtónkon Jézus. Várunk arra, hogy megérkezzen hozzánk.

A világ Megváltója már megérkezett, és nagyon komolyan szívünkre helyezi, hogy őt követve most már nekünk is el kell indulnunk. El kell indulnunk vele legalább gondolatban és imádságban azok felé, akik ma is úton vannak, bajban vannak, szolgálatban vannak. Vagy éppen nincsen senkijük, akivel együtt ünnepelhetnének. Ha igazán követni akarjuk őt, le kell mondanunk némi kényelemről, gyertyafényről, fenyőillatról vagy csengőszóról. Azért, hogy azt másoknak elvigyük, és ezáltal mind többeknek jusson belőle. Így lehet karácsonyunk nemcsak kellemes, hanem áldott is.

Jézus az égi madarak fészkéről és barlangjáról beszél. Annyi minden eszünkbe juthat erről. Többek között a „Vuk” című rajzfilm, amit igényesebb tévécsatornák egy-egy nagy és meghitt ünnepen többnyire levetítenek. Látunk benne embert, rókát és barlangot, madarat és fészket. Szinte mindent, amivel e világban találkozhatunk. Karácsony ünnepe eszünkbe juttatja azt is, hogy a betlehemi kisded születésével az ég valóban találkozott a földdel, mert megszületett Jézus. S ami még nagyon fontos: a világ Megváltója lemondott mindenről – fészekről és barlangról –, hogy nekünk igazi otthonunk legyen. Nemcsak a földön, hanem az égben is.

Urunk! Hálát adunk neked, hogy gyermekké lettél, és életed adtad értünk. Hálát adunk neked, hogy vállaltad az otthontalanságot, hogy otthont és békességet teremts itt és mennyei Atyánknál. Add, hogy ezt meg tudjuk osztani másokkal. Ámen.

Péter Attila

::Nyomtatható változat::