A vasárnap igéje

Karácsony utáni vasárnap

Hozzászólás a cikkhez

Egy öregember áll a templomban, és ujjong, hálát ad, mindenki előtt imádságra fakad. Íme, beteljesednek az ígéretek, melyeket Isten a próféták által adott.

Ézsaiás hatalmas víziója válik valóra: Sion igazsága ragyog a világban, az vezet minden embert, kicsit és nagyot. Gyerekléptek és felnőttek útjai egyaránt ehhez igazodnak, a sötétségből és bolyongásból végre kiszabadulva biztos úton járnak. A népek zarándokútra kelnek Sion felé, mely az egész emberiség üdvére lesz. Vége a megkülönböztetéseknek, vége minden kirekesztésnek. A zarándokok végre megtalálják a békességet, ekevasat kovácsolnak a kardokból, nem tanulnak és nem tanítanak hadakozást, nem kényszerítik egymást fegyverkezésre, félelemre és háború viselésére. Még a természetben is szerteárad a békesség, bárány és oroszlán hevernek egymás mellett. Az egész világ megbékél Isten fényességében.

Rettentő, kiáltó ellentétben van ez a szépséges jelenet világunk jelenével. A békesség tragikus hiányát éljük át. Kis és nagy háborúk zajlanak szerte a világban. Sokaknak volt háborús karácsony a most elmúló ünnep. Emberek milliói élnek menekülttáborokban, elűzve a szülőföldjükről. Jeruzsálemben, a Sionon, ahol Simeon egykor imádkozott, ma fegyverek és félelem uralkodik. Tanuljuk és tanítjuk a háború egyre kifinomultabb technikáit. Az etnikai és vallási gyűlölködés új formákat ölt, befurakszik a mindennapjainkba. Nagyon messze vagyunk attól, hogy együtt dicsérjük Isten fényességét. Erőszak uralkodik sok otthonban. Biztosan tudhatjuk, hogy a karácsonyeste sem volt kivétel: ezen az éjszakán is fagyoskodott az utcán otthonából kivert anya és gyerek. Egyre kíméletlenebb háborút visel az emberiség a többi teremtmény, az erdők, a madarak és állatok, az egész Föld ellen.

Kicsinek, gyengének, törékenynek tűnik ezekhez a tényekhez képest Krisztus születésének híre. Olyan, mintha valaki simogatással akarna lőtt sebeket gyógyítani, mintha egy nagy tüzet a füvön és a virágszirmokon meggyűlt vízcseppekkel akarnánk eloltani. Mit jelent ebben a sokféle háborúságban a békéről szóló prófétai ige? Forduljunk vissza Simeon történetéhez. Boldogan áldja az Istent a béke új korszakáért, a világot újjáalkotó Megváltóért – de amit a karjában tart, az nagyon is kicsi, gyenge, törékeny. Hajléktalan csecsemő, aki kegyetlen elnyo- másba született bele egy szükségszálláson. Rövidesen egy államilag elrendelt tömeggyilkosság elől kell menekülnie szüleivel, évekig hontalan lesz egy idegen országban. A hadseregek és szabadcsapatok uralta világban bármikor nyomtalanul elveszhet. De Simeon a Szentlélek indítására mégis meglátja benne Izrael vigasztalását. Simeon azonban más korban élt, mint mi, s mást jelent számára Jézus születésének eseménye. Az ő személyes szolgálata a várakozás volt. Jele volt a nép vágyakozásának, a Megváltó reményére emlé- keztető élő mementó. A Krisztus megpillantása számára szolgálatának végét, a békés hazabocsátást jelentette. Nekünk más feladat adatott. Minket éppen azzal fogad szolgálatába Isten, hogy a Megváltó testének törékenységét megpillantjuk. Részesei leszünk ennek a sebezhető, sőt sebzett testnek, szolgálatunk a kiengesztelődés és békéltetés szolgálata (2Kor 5,18–19).

Nem minden keresztény lehet nagy igehirdető, nem mindenki mehet misszionáriusnak. A békéltetés, békességteremtés szolgálata azonban minden élethelyzetben végezhető szolgálat. Békes- ségteremtő lehet az is, aki otthon végzi a munkáját, aki kórházi ágyon tölti az ünnepeket, vagy akár az értelmi fogyatékos ember is.

A békességteremtés útja elsőképpen a meghallgatás, az odafigyelés, az akarat, hogy a másikat, a másik haragja mögötti fájdalmat megpillantsuk. Kiengesztelődésre vezethetünk egy keserűségbe fordult házaspárt, ha meghallgatjuk őket. Megszabadíthat a bennünk levő ellenségességtől a másik igaz meghallgatása.

A békességet szolgálja az igazságosságért cselekvő ember is. A béke, melyet Ézsaiás leírt, s melyre Simeon utalt, magában foglalja a kirekesztés megszűnését. Nem lehet igaz béke egy családban, ahol valaki szüntelenül megaláztatást szenved. Nem tart soká a hatalommal kikényszerített béke a népek közt sem. Az igazságosság szolgálata, a Jézus tanításán alapuló, igaz kritika a békességet szolgálja.

A kiengesztelődés szolgálatának tere a gyerekek nevelése is. Aki megbocsátani, kibékülni tanít egy kisgyermeket, aki segít neki, hogy erőszak nélkül éljen, az egész világ békéjét szolgálja. Kívülről nézve csekélynek tűnik mindaz, amit a megbékélés szolgálatában tehetünk. Gyengének tűnik a templomban bemutatott menekült kisfiú a Heródesek hatalmával szemben. De aki cselekvő részese a kiengesztelődés ügyének, az tapasztalatból vallhatja: hatalmas erő van e gyermek törékeny testében. S ezért énekelhetjük, énekeljük Simeon szavait a mi életünkre formálva: „Szolgálatodba fogadsz, Uram, beszéded szerint, a békességért. Mert látták szemeim üdvösségedet, melyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségedül népednek, Izraelnek.”

Andorka Eszter

::Nyomtatható változat::