Napról napra

Hozzászólás a cikkhez

Hallgasd meg szavamat reggel, Uram, reggel eléd készülök, és várlak. Zsolt 5,4 (Fil 4,6; Mk 10,35–45; Zsid 5,7–9; Zsolt 102) Reggel; fáradt ébredés, gyors reggeli és rohanás. Újabb reggel, még fáradtabb ébredés és még nagyobb rohanás. Jó ez így? Vegyük észre, hogy nem mindegy, miként kezdődik a napunk, kinek a szavára hallgatunk, és kiben bízunk. Amikor felébredünk, az Úr már „ott vár minket az ágyunk szélén”, beszélgetni akar velünk, és erőt szeretne adni az aznapi terhek elhordozásához. Ne keljünk fel anélkül, hogy ne beszélnénk vele! Minden reggel meghallgat és vár minket az Úr!

Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért! 2Kor 9,15 (Zsolt 50,23; Zsid /6,20/ 7,1–3/16–17/24–27; Jn 17,1–8) 1973. április 22-én a cinkotai evangélikus templomban is elhangzott ez az ige. Keresztelő volt, az én keresztelőm. Nem emlékszem semmire, de őszintén hiszem, hogy öthetesen, kisgyermekként ajándékká lettem Isten és a szüleim számára. De ennél több is történt: az én ajándékommá lett az Isten! A keresztségben megragadott, később megszólított, s azóta is az ő kegyelméből élek. Keresztségünk kimondhatatlan ajándék, legyünk hálásak érte, és hordozzuk rendszeres imádságban a gyülekezeteinkben megkeresztelt gyermekeket és felnőtteket!

Megpróbáltalak a nyomorúság kohójában. Ézs 48,10 (Jn 5,5.8; Jób 19,21–27; Jn 17,9–19) Isten kohójába belekerülni egyszerre fájdalmas és csodálatos. Fájdalmas, mert emberek vagyunk, s terhelnek nyomorúságaink, de csodálatos is, mert a próbák közben még inkább érezzük az Úr szeretetét, megtartó erejét. A nyomorúság kohója nem sorscsapás, hanem általa megpróbál minket az Úr, leégeti rólunk mindazt, ami értéktelen és silány. Leolvasztja rólunk nagyképűségünket, önzésünket, egoizmusunkat, hogy – amint Péter apostol írja – „a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre” (1Pt 1,7).

Vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért? Jak 2,5 (Zsolt 140,13; Zsid 9,11–15; Jn 17,20–26) Örökségre vagy kiválasztva! Lehet, hogy a világ szemében szegénynek látszol, lehet, hogy semmid nincs, ami a világban értéknek számítana, mégis tiéd a legnagyobb kincs: a hit gazdagsága és az Isten országa! Valóban a tiéd? Van egy feltétel: országát Isten „az őt szeretőknek” adja örökségül. Ha őszintén szereted az Urat, akkor – de csak akkor! – már itt a földön az ő országának örököse és polgára vagy.

Uram, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotása vagyunk mindannyian. Ézs 64,7 (Ef 2,10; 1Kor 2,1–5; Mk 14,26–31) Mégis. A hit szempontjából a legcsodálatosabb szó, amelyben benne van az egész üdvtörténet. Ézsaiás is tudta ezt. Megdöbbentő őszinteséggel írt népe helyzetéről: „Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha. Elhervadunk mindnyájan, mint a falevél, bűneink elsodornak bennünket, mint a szél. Nincs, aki nevedet segítségül hívná, aki buzgón ragaszkodnék hozzád. (…) Uram, atyánk vagy te mégis!” Böjtben, őszintén magunkba nézve nem ugyanezt látjuk-e mi is? Mégis! Mindezek ellenére az Isten mégis szeret, mégis Atyánk, Jézus mégis meghalt értünk! Legyen ezért boldog hitvallásunk nekünk is: „Uram, atyánk vagy te mégis!”

A mi Urunk Jézus Krisztus megerősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. 1Kor 1,8 (Zsolt 121,4; Zsid 10,1.11–18; Mk 14,32–42) Megerősít téged Jézus Krisztus a mai napon. Bármilyen kísértés tör reád, bármilyen testi vagy lelki betegség kínoz, erőt kapsz elhordozni. Mindez erőt adhat a mai napra, de ez az ige még messzebbre tekint, ennél is többet ígér: „mindvégig” megerősít. Nem csak ma, hanem holnap, holnapután, egy hónap és egy év múlva is, egészen addig, amíg eljön számunkra az Úr napja. Erő ma és erő egész életutunkon át. Ezt adja nekünk az mi Urunk, Jézus Krisztus.

Így szól az Úr: Örömmel teszek jót velük. Jer 32,41 (Mk 9,31; Jel 14,1–3/4–5/; Mk 14,43–52) Ezt az igét olvasva sokaknak eszébe juthat esketési liturgiánk szép mondata: „Isten, a mi mennyei Atyánk gyermekei javát akarja, és gyönyörködik igazi örömükben. Ahogyan ti most hálával gondoltok szeretetére, úgy fordul felétek atyai jóságával, és útmutatást ad nektek igéjében, hogy boldog legyen életetek.” Mindez igaz, de a mai ige arra hívja fel a figyelmünket, hogy a mi Istenünk nemcsak életünk különleges ünnepein szeretne örömöt adni a szívünkbe, hanem mindennap. Teremtő és gondviselő Atyánk mindig jót akar nekünk! Gyönyörködik gyermekei örömében, minden szavával és tettével azt szeretné, hogy boldogok legyünk. Ebből fakadóan keresztény hitünk nem a szomorúság, hanem az öröm hite (evangélium!). Örömmel tesz jót velünk az Isten, sugározzon hát rólunk is ez az öröm!

Deák László

::Nyomtatható változat::