VII. A "Protestáns Egyházi és Iskolai Lap" szerkesztése Török Pállal együtt. 1842-1848.

Kossuth Lajos az ő Pesti Hirlapjában munkára szólította mindazon tényezőket, melyektől az alkotmányos élet fejlesztésében valami segítséget remélhetett. Igy reformokat ajánlott a két protestáns felekezetnek és az egyházi és iskolai ügyek megvitatására egy lap megindítását javasolta, melynek szerkesztőiül egyenesen az ág. ev. Székács Józsefet és az ev. ref. Török Pált jelölte meg. Ezek még Taubner Károlyt maguk mellé véve, ki azonban csak egy évig maradt velök, meg is indították 1843 elején a "Protestáns Egyházi és Iskolai Lap"-ot.

A két lelkiismeretes szerkesztő érdeme, hogy a lap megfelelt a hozzá kötött várakozásnak. Az egyházra és iskolaügyre vonatkozólag sok üdvös újítást indítványoztak s tárgyaltak le hasábjain, s vittek keresztül egyöntetűen.

A leglényegesebb, a két testvér-egyház egész jövőjére kiható két újítás azonban - sajnos - hajótörést szenvedett. Ezek voltak : a Gr. Zay Károly sürgette unio, a két testvérfelekezet teljes egyesítése, és vele kapcsolatban Fáy András kedvenc terve, a Pesten felállítandó egyesült potestáns főiskola.

Székács örömmel üdvözölte, s tőle telhetőleg támogatta mind a kettőt. Szerinte a tökéletes, teljes egyesüléshez a következő három lépés vezet legsímábban:

1. a közigazgatás egyesítése;
2. az unió előkészitése az iskolákban és gyülekezetekben,
3. dogmák felett való egyezkedés.

Sokan szóltak ezen fontos ügynek mellette is, ellene is, míg végre a nemzetiségi elfogúltság - a tótok nyelvüket féltették - teljesen kivihetetlenné tette az egyesülést.

Pedig ez a meghiusult kisérlet magával söpörte az egyesült főiskolát is, melyet - bár csak 1855-ben - közös erővel állították ugyan fel, s melyben Székács s a többi tanárok nagy része is eleinte ingyen tanított, - de az iskola egy év múlva kizárólag a reformátusok birtokába ment át.

Ezeken kivül sok olyan dolog volt, melyek - főként az iskolára, tanításra vonatkozók - csak á szabadságharc lezajlása után, az elnyomás korában valósultak meg, mikor a politikai szereplés teréről letiltott tetterő a tudomány, műveltség fejlesztésével fokozta a nemzet ellentálló erejét. Az egyházi szervezetre, önkormányzatra vonatkozó újításokról ebben a korban persze-szó sem lehetett, csak 1860 után, a mikor a bécsi kormány, mintegy az alkotmány visszaállítása előhirnökéül, a protestáns felekezetek önkormányzatát támadó rendeleteit visszavonta.

Igy Székács is csak superintendens korában létesíthette az egyetemes gyámintézetet, melynek eszméjét már e lapban felvetette. Egyelőre csak néhány buzgó lelkésztársa látta be ezen szegény gyülekezeteket segítő egyesület létesítésének szükséges és üdvös voltát. Egy másik indítványáért meg épen azzal gyanúsitották, hogy német pietista; ez egy lelkésztársaihoz intézett felhívás volt, hogy többször gyűljenek össze papi tanácskozásra, ahol azután a gyakorlati pásztorkodás körében felmerülő vitás eseteket beszéljék meg.

Sokszor szót emelt Székács az egyházi szervezet gyökeres javításának ügyében is, közvetve az egész lapvállalat ezt czélozta, de a sok visszaélést a lapban közölt egyes esetek elintézésével még nem, hanem csak úgy lehet megszüntetni, ha a régi, elavult zsinati canonokat javítjuk, újítjuk.

Minél élénkebb lesz az alkotmányos élet, annál inkább vágyódnak protestáns papjaink is a politikai szereplés után.

Székács "Merengések" (Prot. Egyh. és Isk. Lap 1846 V évf. 27, 28, 29, 30, 35, 36 sz. és 1848 VII évf. 7, 9, 11, 14. sz.) című vezércikkeiben "nyájhoz pásztor" felkiáltással figyelmezteti társait szent kötelességükre, azonkivül behatóan tárgyalja ezekben a cikkeiben az országgyülésnek rájuk vonatkozó végzéseit, általában pedig óvatosságra int, nehogy a kapott, valóban nagy kedvezmények ára a protestáns egyház önállósága legyen.

A nemes cél szolgálatában folytatott közös munka elválhatatlan barátokká tette a két szerkesztőt, Székácsot és Török Pált. A lapot 1848-ban kénytelenek voltak ők is megszüntetni, (1850 után Ballagi Mór folytatta.) de barátságuk egész életükben megmaradt. A hol csak lehetett, együtt működtek azután is mindig. Nemes szív és képzett elme jellemzi mind a kettőt. Együttes műkődésüknek sokat köszön mindegyik protestáns felekezet. Vajha azt is belátná e szép példából, hogy mily üdvös az egyesülés.

Székács a lapjával az egész magyar protestantizmussal összeköttetésbe lépett. Sokat látott, hallott, jót is, rosszat is. Az áldozatkészséget a Prot. Egy. és Isk. Lapban méltányolta, az önzésről pedig néhány satirájában rántotta le a leplet, minek írására satirára némileg hajló természetén kívül egy külső körülmény is szolgáltatott okot.