XI. A görög Anthologia fordítása és eredeti epigrammái.

Énekein, imádságain, a keresztyén hitéletet erősítő, lelkésztársai működését könnyítő folyóiratain kivül a görög anthologia örökszép virágainak a fordításával is sok kedves órát töltött el Székács, a szabadságharc után bekövetkezett önkényuralom korában.

Az epigramma műfaji természetét keletkezése határozza meg. A görögök feliratokkal ékesítették történeti s egyéb emlékeiket. E feliratoknak rövideknek kellett lenniök, de az emlékről kellő felvilágosítással is kellett szolgálniok. Ime az epigramma két jellemző tulajdonsága: rövidség és tömörség. Később, hogy a pusztulástól megmentsék, könyvbe gyűjtötték őket össze. Majd ezek mintájára írtak másokat is. Igy keletkeztek az anthologiák - virággyűjtemények.

A rómaiak mint mindent, a mit a görögöktől átvettek, ezt is a maguk szelleméhez idomították, t. í. a görög szellemes fordulat helyébe a gúnyos satirai élt alkalmazták s keletkezett a római, vagy gúnyos epigramma.

A görög anthologia a XV. században Konstantinápoly eleste után lett az európai tudósok előtt általánosabban ismertté. Ez időtől kezdve folytonosan munkálkodtak a philologusok teljes anthologia összeállításán és eleinte latinra, később minden művelt nyelvre való fordításán.

Magyarra (Dr. Phonori Thewrewk Emil: A görög anthologiabeli epigrammák, bevezetés XXXIX és köv. lapjain.) az első görög epigrammát Rajnis fordította 1781-ben. A görög anthologiát - Herder átdolgozása nyomán - Kazinczy ismerte meg nálunk először, s lelkesedéssel ajánlja leveleiben barátai figyelmébe.

Székács előtt Szabó István az anthologia egyetlen tüzetes fordítója.

Székácsban, kivel az eredetit Nikos már Karlovicon megismertette, Herder fordításai ébresztették fel legelőször a fordítás vágyát s - mint láttuk - 1833-ban az Aurórában közölte első kisérleteit. Azután több folyóiratban folytatta munkáját és az "Új Magyar Muzeum"-ban 1857-ben egy kimerítő értekezést is írt "Görög Anthologia" címen az Anthologia keletkezéséről, gyűjtőiről és kiadóiról.

Kezdetben csak egy szövegkiadás állott rendelkezésére s ezért néhol félreértette az eredetit, vagy csak a gondolatot adta vissza. De csakhamar megszerezte Jakobs jegyzetes kiadását, a mióta aztán fordításai a műfordítás mintái. Sőt hátrahagyott kézirataiban már az addig lefordítottakat is kijavította.

Fordításait a következő hat csoportra osztja:

1. Istenek és herosok és azoknak képei és szobrai: 58 drb.
2. Nevezetes emberek és azoknak képei és szobrai: 42 drb. ­
3. Szerelem: 86 drb.
4. Gúny: 63 drb.
5. Sirhalom: 30 drb.
6. Vegyesek: 46 drb.

Összesen 325, melyek közűl azonban csak 90 jelent meg nyomtatásban. Szépen rendezett kéziratából azt következtethetjük, hogy fordításait együtt szándékozott kiadni, ehhez a kiadáshoz lett volna bevezetés az "Új Magyar Múzeumban megjelent értekezés.

Minél jobban megismerte fordításai közben az epigrammának bámulatra méltó, ügyes szerkezetét, annál sikerültebbek lettek az eredetiek, melyeknek túlnyomó részében hű tanítványa maradt görög mestereinek, de van néhány gúnyos is, melyekkel legtöbbször a jól-rosszúl palástolt álhazafiságon üt, csíp egyet, de jókedvű humora, tréfás találó megjegyzései elől nem menekűl semminemű más gyarlóság sem.

Ilyen római epigramma az összesen 200 eredetinek mintegy ötödrésze. A többiekben egy-egy szép gondolatot, valamely erkölcsi igazságot fejez ki találóan, egyszerűen, röviden. Ezek a gnómái a legszebbek. Megint másutt valami tárgy láttára támadó reflexióját örökíti meg (A kölni dóm. ­Szent-Péter temploma. - Tenger partján. - Marathon. ­Egy kép alá).

Szépszámú epigrammája sírfeliratnak készűlt, ezekben a vigasztaló felebaráti, szülői, gyermeki, rokoni szeretet megkapó festése szép tanúbizonysága annak az önzetlen szeretetnek, hálás kegyeletnek, melylyel ő családja, szülei s általában embertársai iránt viseltetett.

Eredeti epigrammái közűl még kevesebb jelent meg nyomtatásban, mint az anthologiabeliek közűl. Igaz, hogy van olyan is, melyet csak azon a fejfán, abban az emlékkönyvben érthetünk meg, s élvezhetünk igazán, a melyre vagy melybe iratott, de a legtöbb epigrammája kedves paránya az ő kedélyének vagy tanúlságos megnyilatkozása alapos szemlélődésének, éles itélőtehetségének. Példák:

Halljuk!

Egy föltétel alatt lesz nagygyá Széchenyi köztünk,
Hogyha a külföldet hordja be gőzösein.
Érted-e Széchenyi ezt? A világot hord a Dunára
A jobb gyomrúakat a Tisza partjaira.
A magtárakból háton hordjad ki a gabnát,
S a bort gördítsed korcsolya-úton alá,
Költsék, s menjenek el. Te pedig számolj vetik és jőjj.
Járj és kelj s házról-házra vigyed meg a pénzt.
Igy lész csak nagygyá, ha a nemzetet arra tanítod,
Hogy kell gazdaggá lenni dologtalanúl.

Hasznosy Pál.

"A haza minden előtt" ez jelszava Hasznosy Pálnak
Míg jeltette im ez: "A haza hasznom után."
Nem bánom, hasznod mód nélkül hogyha vadászod
S lelked szolgáúl a nyereségnek adod.
Az sért, hogy szennyes nyereséged vágya nem ismer
Szentet s boltod előtt a haza szent neve - czég.

"A közjóért odadom
Legutolsó garasom."
Igy dicsekszik Aladár.
"Nosza tehát izibe
A legelsőt add ide!"
­ Fejet csóvál Aladár . . .
Neki csak a szája jár.

Szerző vagy, költő nem vagy. - Hisz ez udvarias bók!
Költeni könnyü dolog, szerzeni vajmi nehéz.

A hálátlannál nincs rútabb senki; - kivéve
Azt, ki a jót egyedül hála fejébe teszi.

"A boszu oly édes." - Máson gyakorolva talán az,
Hogyha te rajtad más tölti, biz az keserű.

Mellyik az első a szeretetben, az én-e, vagy a te?
Legbiztosb választ ad neked a csecsemő.
Abban nincs meg az én, sem az énnek igénye, az önzés,
Ámde van egy benső vonzalom anyja iránt;
Kémleli anyja szemét és felleli benne világát
És repes és mosolyog míg kebelére simúl.
Nincsen sem másról, sem nincs tudománya magáról,
Ösztöne mondja: te vagy, kit szeretek, te anyám.