X. Vallásos költészete és vallásos folyóiratai.

Költői lelkén, vallásos kedélyén kivül a szükség is indította Székácsot az egyházi költészet művelésére.

Mindjárt pesti pappá választása után írt a tanuló ifjúság számára olyan kis vallástant (Vallástan. 1841 - azóta öt kiadást ért.) (katechismus) - a német theologus Ziegenbein hasonló célú könyve nyomán, melyből a serdülő gyermek vallása alaptételeit egyszerű, az ő értelméhez alkalmazott előadásból tanulja meg, s melynek énekei, imádságai beleoltják a fogékony lélekbe az igazi, mély vallásos érzést.

Vallástanába néhány költeményt még németből fordított le, így pl. a keresztyén erényeket dicsőítő kis verseket, de már vannak eredeti imádságai is : "Jézus" (117 1.) "Buzgóság" (129 1.) "Jőjjön el országod" (130 l.)

Énekeket rendesen minden ünnepélyes alkalomra írt, melyeket a közönséges alkalmi szerzeményeknek messze föléje emelt az a vallásosság, mely őket létrehozta, s mely belőlük kiáradt és a szép költői forma, melyben megjelentek. A sok közűl álljon itt az "Enyészet és öröklét" című halotti éneke, mely arra tanít, hogy az Istenben vetett rendületlen hit e fö1di életünk folyamán a megnyugvás forrása, hű vezérünk sírunkig, a síron túl pedig hathatós szószólónk Isten ítélőszéke előtt

Enyészet és öröklét.
(Halotti ének.)

Az enyészet nagy szabálya,
Hogy mi porból sarjadott,
Porrá lesz, habár a pálya
Földi fényben áradott.
Ha megszólal a’ halál,
A’ jobbágy és a’ király
Porágyán a gyász halálnak
Testvérnyugalmat találnak.

Az öröklét nagy szabálya,
Hogy mi mennyből sarjadott
Éljen, bár a földi pálya
A’ síron át haladott;
A’ végső ítéleten
Király, jobbágy megjelen,
A’ mit vetett azt aratja,
Ez az Isten akaratja.

Ah, mit vessek mag gyanánt el
Árnyék éltem telkein,
Hogy ragyogjon reggelével
A nagy nap gyümölcsein?
Krisztus int: hintsd a hitet,
Melly terem szeretetet,
Melly a reménynek virágit
Úgy fejleszti, ha világít.

Hála néked Isten! hála!
Hit, remény és szeretet
E’ háromban áll a pálya
És végén a’ nyeremény!
Jőjön élet vagy halál,
Lelkem vélök bátran áll,
Itt, síromba ők vezetnek,
Ott, szószólóim leendnek.

Énekköltészetének másnemű, de épp oly becses terméke, mint az előbbi, az "Ének István király napján." (Prot. Egyh. és Isk. L. 1844 III köt. 1021 lap.) A nemzeti ünnepen hálát zeng a Mindenhatónak, ki István király által elterjesztette köztünk a keresztyén hitet, megszelídítette őseink erkölcsét, megszilárdította hazánk alapját.

A "Prot. Egyházi és Iskolai Lap"-on kívül, melyben szintén sok szép éneke és imádsága jelent meg, egyházi költészetének legszebb virágait "Imádságok és Buzgólkodások" című imakönyvében (Első kiadás 1845 Pest - azóta 3 kiadás. Kisebb Imakönyv 1868.) találjuk. Bármily alkalommal vegye ezt a könyvet az ájtatos keresztyén kezébe, mindig talál egy Olyan könyörgést, vigasztalást, melytől lelke megkönnyebbűl. Rendszerint a prózai után következik a verses. Ez utóbbiaknak egy része fenséges, magasztos óda, melyekben az erős rendületlen hit, az Istennek, a mennyei hatalomnak vallásos meggyőződés sugallja eszméje ragadja meg lelkünket s emeli fel a Mindenhatóhoz. PI. "Az alkotóhoz" (375. 1.) "Remény" (372. 1.)

"Miért mondjátok hogy álom
Képen repűl el a remény
S hogy tűntével még sötétebb
Éj borong az élet egén?
Csak gyarlók reménye tűn el
Ábránd-szűlte álhitével:
De Isten a bölcs reménye,
S itt nem árt a sors merénye." stb.

A hit, remény, szeretet biztatása (371 1.) bensőségével, a bizalom hangjával hat meg bennünket a következőkben:

"A szeretet biztatása.
Boldog, a ki hőn szeret,
Embertársát Istenében
Istenét rokonfelében;
A fő czélhoz ez vezet.
S ha sír néha a szeretet,
Ne félj! A mit tőn vala,
Az erény lesz angyala
Magában lel enyheket!"

Végre gyermekimái, az egyszerűség, temészetesség bájával hódítják meg szivünket, lelkünket és magyarázzák meg azt, hogy protestáns iskoláinkban, a családi körben mindenütt vallásos szent örömmel hallgatjuk, a mint az ártatlan gyermekajkak Istenhez fohászkodva rebegik őket:

Gyermekek esti imádsága.

A nap lemegy, az éj beáll,
Álom jő szememre,
Jó Istenem viselj gondot
Alvó gyermekedre. stb.

A keresztyén lelkipásztornak legnemesebb feladatát, a vallásosság ápolását, a hit erősítését nem téveszté szem elől a Török Pállal szövetkezve közösen kiadott "Protestáns Lelkészi Tár" (1854-55 Pest.) szerkesztésekor sem. Pedig ennek a folyóiratnak főcélja az volt, hogy a gyakorlati lelkészség körében felmerülő 'vitás esetek tárgyalásával útmutatásúl szolgáljon, némi könynyebbséget szerezzen a protestáns lelkészeknek. De azért csaknem minden számban van egy ének vagy ima, - néha az értekezésbe szőve, - máskor olyan tanulságos történet, mely a hit, szeretet, imádság, Istenbe helyezett bizalom erejét, hatalmát igazolja.

Régen érzett, égető szükséget pótolt az 1850-ban megindult "Lelki Kincstár" című (Szerk. Székács József és Török Pál, Pest 1860.) protestáns családi lap. - A két derék szerkesztő már a Prot. Egyh. és Isk. Lap kiadásakor kiemelte egy olyan lap üdvös voltát, mely a hitélet ápolását tűzi ki céljául a nagy közönségben, a családban és minden egyes emberben. - A "Lelki Kincstár" megfelelt céljának. Megjelent benne sok épületes hitvallási és erkölcsi elmélkedés, tanulságos történeti cikkek, életrajzok.

Ránk nézve - az egyházi költészetről lévén szó, legfontosabb az, hogy a szerkesztők feladatuknak tekintik azt is

"hogy lapjuk egyházi költészetünk legszebb
virágainak mintegy kertje legyen."

Székács egy évig tartó szerkesztősége alatt, mert a következő évtől már Ballagi Mór folytatta "Házi Kincstár" címen, - ezen kitűzött célhoz híven közzétett több szép éneket és imát, de legszebb két költeménye nem annyira tárgyánál fogva jelent itt meg legméltóbb helyen, hanem azon vallásos érzést, szeretetet növelő hatásánál fogva, melyet bizonyára minden olvasóra gyakorolt. Az egyik "Anya és fia," (65. 1.) egy ártatlan, naiv gyermek beszélgetése édes anyjával, végén pedig fohászkodása Istenhez, ki neki ilyen jó anyát adott.

A másik költemény "Anyám búcsúszava" (49. 1.): a gyermeki hálás szeretet megnyilatkozása édes anyja iránt, kinek a szülei háztól való búcsúzás pillanatában mondott jóra intő szavait minden kisértéstől megóvó talizmánként egész életében élénk emlékezetében tartotta és ebben a költeményben megörökítette, példás tanúságot téve az édes anyja emlékének szentelt művével az ő hálás, gyengéden érző, gyermeki szivéről.