Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2008
- 05
- Mózes ötödik könyve – a törvény
Élő víz
Hozzászólás a cikkhez
Mózes ötödik könyve – a törvény
Mózes ötödik könyvét a latin bibliafordítás nyomán Deuteronomiumnak vagy „második törvénykönyvnek” nevezzük. Az elnevezés arra utal, hogy ebben a könyvben Mózes – az ígéret földjének határához érkezve – elismétli és kiegészíti a Sínai-hegyen Istentől kapott törvényeket. A törvényeket prédikációk vezetik be, amelyek emlékeztetik Isten népét az átélt történelmi tapasztalatokra és Isten törvényeinek betartására. A törvények felsorolását intelmek zárják, amelyekben Mózes a nép elé tárja az Isten iránti engedelmesség, illetve engedetlenség várható következményeit, az „életet” és a „halált”.
A törvény és Isten népe
A Deuteronomium szerint a törvény (a Tóra szó eredeti jelentése közelebb áll a „tanításhoz”) az Isten és ember közötti szövetség alapja. Ennek a szövetségnek az a lényege, hogy Isten kiválasztott magának egy népet, Izráelt – a saját döntése alapján, a nép érdemeitől vagy fogyatékosságaitól teljesen függetlenül. A nép ezt az isteni kiválasztást engedelmességgel és hűséggel viszonozhatja, mégpedig úgy, hogy mind egyéni, mind közösségi életének értelmét a törvény követésében találja meg. Isten kiválasztó kegyelmét és a szövetséget a nép tehát nem érdemelheti ki, ugyanakkor engedetlenségével eljátszhatja.
Az Ószövetség szerint a törvény a zsidó nép Istenhez tartozásának jele és boldogságának forrása volt. Erről beszélnek a zsoltárok is: „Boldogok, akiknek az útja tökéletes, akik az Úr törvénye szerint élnek.” (Zsolt 119,1) „Ha nem törvényed gyönyörködtetne, elpusztulnék nyomorúságomban.” (Zsolt 119,92)
A keresztény hit számára Jézusban a törvény elérkezett végcéljához és beteljesüléséhez: „Mert a törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására.” (Róm 10,4)
„…ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt”
Jóllehet az ószövetségi törvény európai kultúránk és jogérzékünk egyik alapköve, és – mint láthattuk – az eredeti jelentése sem ez volt, az öntudatos mai ember számára a mózesi törvények mégis leginkább a tilalmak gyűjteményét jelentik. Ebben már természetesen a betartandó és betartatott társadalmi törvényekhez való – sokszor bizalmatlan – viszonyunk is fontos szerepet játszik.
„A magasztos és pártatlan törvény egyszerre tiltja meg a gazdag és a szegény számára azt, hogy a híd alatt aludjon, hogy kéregessen, vagy ellopjon egy véka kenyeret.” (Anatole France)
Magyar Bibliatársulat
::Nyomtatható változat::
|