Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

A csóvás égi vándorok, az üstökösök a szakemberek és az égbolt szépségei iránt érdeklődő laikusok számára egyaránt az egyik leglátványosabb égitesttípust jelentik. Ki ne hallott volna már a Halley-üstökösről, vagy ki ne emlékezne az egy évtizede feltűnt Hyakutake-re, majd a rá egy esztendőre az égboltot több hónapon át átszelő Hale–Boppra?

Amíg azonban manapság az üstökösök csak egy tájékozatlan kisebbség szemében tűnnek veszélyes objektumnak, addig az ó- és a középkor emberét feltűnésük babonás félelemmel töltötte el; égi útjukat valamilyen negatív jelenség előfutárának tartották. Ma már a földi teleszkópokkal történő alapos tudományos vizsgálat, illetve a közvetlen űrszondás kutatások hozzátartoznak mindennapjainkhoz, az elmúlt korokban az említett előítéletek miatt azonban ritkának számított az ezen égitesttípus valódi mibenlétének megállapítását célzó objektív vizsgálat, sőt annak szándéka is.

Ilyen tekintetben a hazai csillagászat történetében fontos mérföldkő Pribicer Jakab felvidéki evangélikus csillagász 1578-ban megjelent munkája, a „Tractatus de Cometa…”, mely az 1577–78-ban feltűnt fényes üstökösről szóló tanulmány, egyben a kométákkal foglalkozó első magyar könyv.

A lutheránus Pribicer (bizonyos említésekben Pribiceri vagy Privicer) Jakab (latinosan Jacobus, a szlovák nyelvű forrásokban Jakub) 1539-ben Besztercebányán született. Apja valószínűleg az a Pryvicer Sámuel volt, aki az 1550. évi pozsonyi országgyűlésen a hét felvidéki bányaváros követeként jelent meg.

Helyben folytatott tanulmányait követően Pribicer Jakab szülővárosának anyagi támogatásával a wittenbergi lutheránus egyetemen tanult 1575-től, majd a lipcsei egyetemen képezte magát. 1577-től Besztercebányára visszatérve segédtanító lett a strassburgi származású híres Schremmel Ábrahám mellett, aki „szigorú őre volt az Ágostai hitvallásnak”. A városban még áll és vendéglőként üzemel az az eredetileg gótikus stílusban a 14. században épült, majd az évszázadok során többször átépített ház, amelyben Pribicer lakott a 16. század második felében.

Pribicer Frölich Tamás besztercebányai, kassai, iglói evangélikus lelkésznek, esperesnek a lányát vette nőül. 1580-tól 1582-ig Kassa városi tanácsa felkérésére az ottani iskola igazgatója volt. 1582 őszén betegség támadta meg, és az év decemberében, 426 esztendővel ezelőtt Kassán elhunyt – bár bizonyos életrajzi források szerint még 1584 februárjában is életben volt.

Üstökösökről szóló munkája a Scholtz Kristóf által 1578-ban felállított besztercebányai nyomda elsőként készült kiadványa, és előszava szerint ennek az esztendőnek februárjára datálható. Magát a csóvás égi vándort 1577. november 13-án látta először Pribicer. A füzetecskéből már a 20. század elején is csak egyetlen példány volt ismert – sőt valószínűsíthető, hogy összesen ezt az egyetlen darabot nyomtatták ki belőle. A könyvészeti források megjegyzik, hogy ez a példány 1908-ban egy berlini magánkönyvtárban volt fellelhető; tulajdonosa Bécsben, a Brockhausen és Bräuer antikváriumban vásárolta a kötetet 1883-ban. A kiadvány megjelenésének négyszázadik évfordulójára időzítve 1978-ban Szlovákiában fakszimile formában ismét kiadták.

A kométáról szóló kiadvány mellett Pribicernek két másik munkája ismert: a Historia de Sanheribo rege assyriorum…, mely 1576-ban Wittenbergben látott napvilágot, továbbá egy rövid verse, mely az ELTE Egyetemi Könyvtárban lelhető fel.

Rezsabek Nándor

::Nyomtatható változat::