Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Jézus így szólt hozzájuk: „Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak.” (Lk 18,31)

Ötvened hetében az Útmutató reggeli s heti igéi a lelki vakságból Isten műveinek meglátására hívnak. Kiáltsunk hozzá bátran: „Légy nékem kőszálam, én Istenem!” (GyLK 691) „Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg, Uram, igaz Isten!” (Zsolt 31,6; LK) Mit írtak meg a próféták? Jézus Urunk így foglalja össze e négy „kell”-t: „…az Emberfiának sokat kell szenvednie, és el kell vettetnie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.” (Mk 8,31) Mához ötven napra ünnepeljük Isten e nagy tettét, Jézusunk feltámadását. „Bizony, hatalmas és csodálatos dolog, hogy az Emberfia önként, jószántából keresztre megy értünk, betölteni az írásokat. Titok ez, és az is marad.” (Luther) Megfejtése az „arany evangélium” (Jn 3,16) szerint Isten szeretete. S mi azért járhatunk e legkiválóbb úton, mert ő előbb szeretett minket. Ez a legértékesebb kegyelmi ajándéka; a prófétálás, a nyelveken szólás és még a hegyeket mozgató hit is eltörpül mellette! Látássá lesz a hit, valósággá válik a reménység, de örökre megmarad a legnagyobb, a szeretet. Pál himnusza a szeretet közösségépítő erejét hirdeti: a szeretet „nem irigykedik”, „nem viselkedik bántóan”, „nem rója fel a rosszat”, „mindent eltűr” (lásd 1Kor 13,13.4–7). Heródes, de Jeruzsálem népe sem látta meg lelki vaksága miatt Jézus Urunkban a szabadítót, visszajövetelekor azonban eljön az az idő, amikor ezt mondják: „Áldott, aki jön az Úr nevében!” (Lk 13,35) „Húshagyókedden” Jézus így tanít a böjtről: „Rávehetnétek-e a násznépet, hogy böjtöljön, amíg velük van a vőlegény?” A törvény és a kegyelem (a régi s az új ruha) nem kapcsolható össze; íme egy másik példázat: „…az újbort új tömlőbe kell tölteni.” (Lk 5,34.38) „Hamvazószerdán” kezdődik a (vasárnapok nélküli) negyvennapos böjt. Jézus tanácsa: „…böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád…” (Mt 6,18) Mi pedig lássuk meg az igazi, romolhatatlan mennyei kincseket! Isten szolgálata, igazságának keresése, az Isten- és emberszeretet nagy parancsának naponkénti megélése szívünket már most az ő országába emeli Krisztusba vetett hitünk által. Ezért nem a mi létkérdésünk: „Sírjunk-e (…), megtartóztatva magunkat, ahogyan évek óta tesszük?” Isten visszakérdezett a bételiekre is: „…az én kedvemért tartottatok-e böjtöt?” (Zak 7,3.5) De azt, aki szívét gyémántkeménnyé teszi, hogy ne hallja Isten igéjét, ő ma sem hallgatja meg, ha hozzá kiált! Jézus háromszor mondja: „…ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben.” Ő Isten, az örök Vagyok, s ezt még kétszer elmondja: „…tudjátok meg, hogy én vagyok…” (Jn 8,24.28) Bélsaccar lelki vakságában nem tudta elolvasni Isten falra írt ítéletét, de halála előtt meghallhatta, hogy Isten megmérte őt mérlegen, számba vette és felosztotta királyságát (lásd Dán 5,26–28). „Mérlegeden, örök Urunk, / Mind könnyűnek találtatunk. / Igazságod mérlegére / Hulljon Jézus drága vére!” (EÉ 524,2)

Garai András

::Nyomtatható változat::